Ma, hirtelen felindulásból tésztát főztem, mert már rég volt. De sajnos főzőcskézés előtt el kellett mosogatnom.
Már tegnap is megtettem egyszer, de egy óra múlva ugyanúgy ott állt a mosatlan.
A mosogatás nálam úgy megy, hogy több víz kerül a földre mint a mosogatóba, arról nem is beszélve, hogy én is nyakig trutyis leszek.
Miután ezzel végeztem, feltettem a vizet forrni és leültem gépezni egy kicsit.
Jó fél óra múlva a húgom rám töri az ajtót, hogy már forr. Általában ilyenkor szoktam a sót beletenni, mert különben odaragad, és az életben le nem vakarom az edény aljáról.
Csak, hogy azzal nem számoltam, hogy ilyenkor a víz felbugyog. Egy hirtelen mozdulattal beleborítottam egy adag sót, a víz meg a tűzhelyen és a földön kötött ki...
Legalább feláztatta a két nappal ezelőtt ráégett dzsuvát.
Körülbelül 2-3 hete a kutyakaját égettem oda. Feltettem főni este 10 körül és azzal a lendülettel meg is feledkeztem róla.
Éjjel 2-kor még nagyban gépeztem, mikor rám tört a vágy egy bögre kakaó iránt.
A kutyakaja még mindig ott rotyogott a tűzhelyen. Mondanom sem kell, totál elégett, a szagról nem is szólva.
A csirkeboncolás is elég érdekesen működik, főleg ha fagyott állapotban esek neki, és a szárnyait a nagy késsel fűrészelem le.
Sajtreszelésnél pedig az ujjamat szoktam legyalulni....
Semmi sem lehet tökéletes... belőlem is hiányzik a hiba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése