A 2008-as év legjobb vicce (szerintem):
Egy homokos pár utazik a repülőgépen. Azt mondja az egyik:
-Te! Nem dugunk?
-Viccelsz? mindenki minket bámulna!
-Ugyan már... Senki nem figyel.
Feláll és elkiabálja magát:
-Elnézést! Valaki tudna nekem adni egy tollat?
Senki nem szól, fel se néznek az emberek, mindenki olvas, alszik stb.
-Na látod? Nem figyelnek.
Elintézik a dolgukat....
Egyszer csak a gép légörvénybe kerül és a homokos pár mögött ülő férfi elhányja magát. Oda megy hozzá a sztyuárdesz és azt mondja neki:
-Uram, ha hánynia kell, miért nem kért hányás zacskót?
Mire a férfi:
-Mer itt valaki bármit is kérni??? Az az úr ott előttem kért egy tollat, erre jól seggbekúrták!
2008 legnagyobb felfedezése pedig az, hogy a Domestos-tól a pisi kávé színű lesz.
Nem szeretném részletezni, hogy hogyan derítettem ki.
2008 legaranyosabb dolga:
Biscuits nevezetű szivárványos boám nem hajlandó enni, mert kitalálta, hogy ő most telel. Én hülye meg vettem neki kisegereket "vacsorára". Erre ez az úrbarom ahelyett, hogy megette volna szegényeket, dédelgette őket. Egyik sarokból a másikba rakosgatja, figyeli őket, amikor összetekeredik a kisegerek rámásznak és rajta alszanak. Nagyon aranyos volt, de azóta már a kisegerek a másvilágra költöztek anyatej hiányában. Úgylátszik a szoptatás nem erőssége Biscuits-nek.
2008 legrosszabb napja:
Minden kétséget kizáróan az, amikor sok rumot ittam és össze vissza hánytam. Ráadásul másnap suli volt, 5 térinformatika órával amit önmagában is borzalmas volt elviselni, nem hogy másnaposan. Csak nagy erőfeszítések árán tudtam úrrá lenni a hányingeren. Azthiszem a térinfó tanárnő széttépett volna ha telibetaccsolom a monitort.
2008 legfélelmetesebb pillanata:
Vidámparkba mentem Kitti nevű barátnőmmel, akivel egyébkén egy osztályba jártam a középsuliban. Utoljára akkor voltam vidámparkba, amikor körülbelül 7 éves lehettem. Amolyan családi program volt, végigjártuk az állatkertet utána irány a vidámpark. Felültettek az óriáskerékre, én meg majd' a gatyámba csináltam. Ez az "élmény" megmaradt, így amikor Kittivel bementünk, igyekeztem elkerülni az óriáskereket. Végül felültünk rá, és nem is volt olyan rossz, de azért a korlátot nem szivesen engedtem volna el. Aztán felültünk a hullámvasútra (az átfordulósra). Évek óta akkor éreztem először azt, hogy most megint összecsinálom magam. De túléltem, még itt vagyok, úgyhogy ha legközelebb az utam a vidámparkba vezet, az első lesz a hullámvasút!! Mindent összevetve nagyon jó nap volt!
2008 legidiótább pillanata(i):
Erna barátnőm szeptember 13-án férjhez ment. Az egyházi esküvő a Szent István bazilikában volt megtartva, és tekintettel a 13 éves barátságunkra, megkért, hogy legyek a tanúja. Elvállaltam. Még a hajamat is levágattam, hogy emberibb kinézetem legyen!!! A nagy napon azt mondja nekem az Erna:
-Mikor a bazilikához értek, menj be a sekrestyébe, hogy a pap felvehesse az adataidat, és alá kell írnod valami papírt is.
Hát gondoltam oké... Fogalmam nem volt arról, hogy hol a sekrestye (még most se vagyok benne biztos, hogy ez a neve) így hát útbaigazítást kértem:
-Elnézést! Hol a rekettyés??
Azthiszem akkor és ott jobban tettem volna ha nem szólalok meg...
Aztán elérkezett a bevonulás ideje. Az ünneplő cipők viselete számomra idegen dolog, így meggyűlt vele a bajom rendesen. Szépen lassan bandukoltam az ifjú pár mögött tanú társammal, amikor véletlenül kiléptem a cipőmből és majdnem hasra vágódtam.
Remélem nem volt feltűnő.
Lezajlott a dolog hál' Istennek, a pap bácsi elmondta a végszót. Én az egész esküvőt végig bambultam és káromkodtam magamban, hogy mi a túrót keresek itt, majd' leszakad a derekam az ácsorgástól, a pap meg löki az idióta dumát aminek semmi értelme, és akkor BUMM. Megszólalt az orgona, de valami borzalmas hangerővel, én meg ijedtemben akkorát ugrottam, hogy azt még az olimpiai aranyérmesek is megirigyelnék.
Ez sajnos elég feltűnő volt, mivel ott álltam én is az oltárnál. Lehet hogy valami bordó kosztümöt kellett volna felvennem, hogy beleolvadjak a környezetbe.
Amin a legnagyobbat röhögtem 2008-ban:
Túl sok a trágárság. Bárhová megy az ember, trágársággal találkozik. Ennek megszüntetésére vezettem be a "Szitokdobozt" ami azt a célt szolgálja, hogy aki káromkodik, annak fizetnie kell. Én meg jól járok. A vélemények megoszlottak a dologról. Bátyám szóvá is tette, hogy mi van akkor ha én káromkodok. Mondtam neki:
-Én nem szoktam káromkodni!
-Aha, persze! -Hangzott a válasz, mire én:
-Lóf**t!!!
Fel se tűnt mit mondtam. Ennyit a káromkodásról. A szitokdoboz azóta is üresen áll.
Összegezve a 2008as évet: Borzalmas volt. Érettségi, rohangálás, eltört a Föld gömböm, elpusztult a kedvenc halam, és a Kokó nevű kutyánk is. Arról nem beszélve, hogy valaki (!!!) állandóan teli hamuzza a billentyűzetemet...
Fel vagyok háborodva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése