Amikor a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal

Ma Magyarországon, ha valaki el szeretne intézni egy dolgot (jövedelemkiesés, hitelek stb), a bürokráciával találja szemben magát. Egy nyamvadt ügy elintézéséhez hat másik helyre kell elmenni iratokat, igazolásokat beszerezni, és csak ezek meglétével igényelhetjük a hitelt vagy akármi mást.
A történet ott kezdődik, hogy az ősök kitalálták, hogy menjek el ápolásira anya betegsége miatt.
ÓÓÓ gondoltam az marha jó, itthon ücsörgök, végzem a házimunkát (főzés vásárlás stb...) és havonta érkezik az összeg a számlámra.
Na igen ám, de a dolog nem ilyen egyszerű. El kellett menni az önkormányzatba, ahol adtak egy nyomtatványt. Töltsem ki a rám és az ápolt személyre vonatkozó adatokat, vigyem el ezután ezt a papírt a házi orvoshoz, aki leigazolja, hogy az illető tényleg beteg. Ezt követően el kell mennem a munkaügyi központba egy papírért, hogy nem részesülök munkanélküli segélyben, ezen kívül, mivel azelőtt nekem még nem volt munkaviszonyom, így adó kártyám se volt, azt is meg kellett csináltatnom.
Ez eddig oké is lenne, csak amikor az önkormányzatban rám nézett a nő, megkérdezte, hogy hány éves vagyok.
Tök jó hogy kölyök róka képem van.... Majd 40 évesen amikor csak 35-nek fognak nézni, tényleg marha jó lesz, de így 20 évesen amikor azt hiszik, hogy csak 15 vagyok, már kevésbé jó dolog.
Mondtam a nőszemélynek hogy a 20at töltöttem be október 16-án.
Kérdés: Jár iskolába?
Válasz: Neeeeem, nem járok. Leérettségiztem... Ezután belekezdtem egy tanfolyamba, de ott hagytam.
Kár volt elmesélnem neki, mert így közölte velem, hogy kell egy igazolást hoznom az iskolából, miszerint megszűnt a tanulói jogviszonyom.
Gondoltam magamban -Kapd be te a bal bokámat...némber... - és elindultam az igazolás beszerző túrámra. Első utam haza vezetett, megnéztem az interneten, hogy a munkaügyi központ meddig fogad ügyfeleket. 16 óra volt kiírva, így elindultam először oda. Mikor odaértem, a táblán ott himbálódzott, hogy ÜGYFÉLFOGADÁS MINDEN HÉTKÖZNAP 8:00 - 15:00-ig.
Nah gondoltam tök jó, eljöttem a világ végére, hogy megtudjam: az interneten található információk nem mindig megbízhatóak.
Másnap elintéztem az adókártyámat. Legalábbis intéztem volta, mert az ügyfélfogadás ott is teljesen máshogy volt mint ahogy azt a honlapjukon írták, de a kezembe nyomtak egy papírt, hogy töltsem ki. (Marha jó.)
Másnap a szokásos menet: munkaügyi központ. Ahol aztán az ügyintéző banya a fejemet vette, hogy ők nem foglalkoznak ilyesmivel, nem érti hogy az önkormányzat miért mondta, hogy ide kell jönni bla bla bla.... Ez az amikor a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, és vice versa.
Ezután visszamentem az önkormányzatba ahol enyhén szólva tiszteletlenül viselkedtem felháborodásomban. Közöltem, hogy mi a túróért küldenek ki a világ f***ára, ha ők nem adnak nekem igazolást?
Mire a nő: Nekik azt ki kell adniuk, menjek vissza.
De jóóó...
Következő hét hétfőn neki láttam a papírgyűjtésnek... újból... Irány a suli az igazolásért, majd onnan a munkaügyi központ, ahol aztán 2 óra várakozás után az ügyintéző közli velem, hogy mivel még nem múltam el 25 éves, nekem a pályakezdők munkaügyi központjába kell mennem.
Jó....
Másnap elmentem a pályakezdő munkaügyisekhez ahol elpanaszoltam minden gondom-bajom, majd véééééégre valahááááára sikerült megszereznem a hőn áhított igazolást!!
Ezzel még nem ért véget a dolog, ugyanis másnap el kellett vinnem mind a 26000 papírt az önkormányzatba, hogy véééégre elindíthassuk ezt az árkozott ápolási díjas baromságot.
A nő lefénymásolta amit le kell (zárójelentések, adópapír,anyámkínja) majd közölte, hogy hamarosan kapok egy határozatot, és minden hónap elején postai úton megkapom az összeget.
Tök jó, hogy be X-eltem, hogy banki átutalással szeretném, de mindegy.
Mindez november utolsó hetében történt, azóta várom a határozatot.

Élvezet Magyarországon ügyet intézni!!!