Hévíz

Megkésett beszámoló következik, mivel szombaton értünk haza, legalábbis Kecskemétre. Onnan ide-haza én vasárnap este, és azóta még nem volt lelki erőm nekiállni a blognak. Tegnap még tételt is tanultam a szóbelire, de ígérem, amint vége ennek az egész hülyeségnek, kicsit aktívabb leszek, ami a baráti kapcsolatok ápolását és a blogolást illeti.

Szóval Hévíz. Szerdától szombatig tartott a dolog. 2 főre, 4*-os szállodában, wellness cuccal, svédasztalos reggelivel és vacsorával (erről később) volt 38 ezer, a csak1utazás akciójával. Ez nem nagy összeg, még úgy sem, ha ehhez hozzáadjuk azt a + 2500 forintot, amit idegenforgalmi adóként szednek be.

Nah, úgy kezdődött, hogy szerda reggel, a népligetből induló hévízi járatra felcsüccsentem, majd 2 óra és 40 percnyi tétlen ücsörgést követően megérkeztem. Azt itt megemlíteném, hogy ült mellettem egy pasas, aki átlag 25 percenként telefonált egyet, és mindezt iszonyat hangerővel. Fülhallgatóval a fülemben is tisztán hallottam, miről beszél. Elég legyen annyi, hogy bőven van mit a levesbe aprítania. Nem mellesleg a busz tele volt idősekkel.... ez nem meglepő, erről még később lesz mit mesélni.

Autópályán mentünk, de a Balatonra egy szakaszon így is szépen rá lehetett látni. Többen hülyének is nézhettek, amikor az ablakra tapadtam, mert megláttam a Badacsonyt, de ezt a látványt nem értékelheti az, akit nem érdekelnek a tanúhegyek.

Mikor aztán végre megérkeztem, még volt időnk járkálni egyet, ami elég kellemetlen volt csomagokkal, de mindkettőnk busza fél 12 körül ért be, a szállodába becsekkolni meg csak 2-től lehetett, így aztán elmentünk enni, és egy kicsit feltérképeztük a helyet.
Aznap igazából túl sok mindent nem csináltunk, a szobánk elfoglalását követő kipakolás után lementünk a wellness fityfakkba megkukkolni a medencét, a szaunát és a többit, utána vacsi és alvás következett.

Wellness: A szálloda ezen részlegéhez tartozik egy kisebb medence, ami (a leírás alapján) ugyan olyan összetételű és hőfokú, mint a tó, egy jacuzzi, van szauna, gőzkabin, aromaizé és valahol van még egy masszőr is, amit én nem láttam, ellenben találtam egy fodrászt.
Megmondom őszintén, a medencétől nem voltam elájulva és a jacuzzi sem nőtt a szívemhez, de ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy (mivel eredendően gyógyvíz) idős emberek áztatták magukat benne.

Vacsi: Ugye a csomagban svédasztalos reggeli és vacsora volt, amivel viszont nagyon is megvoltam elégedve. A kaja finom volt, sok volt és többféléből lehetett választani. Persze mi mindenből ettünk egy keveset.
Pl.: 2 fajta leves: húsleves, gulyásleves, 3 fajta főétel: marhahúsos ragu, rántott csirkemell, grillezett hal, köretnek rizs, főttkrumpli, stb, 4 féle saláta + 4 féle öntet (én mindig a görögsalira emlékeztető paradicsom-kígyóubi-olajbogyó kombót ettem) és általában volt desszert is, csak én olyat sose ettem. :D
Reggelinél volt főtt virsli, felvágott, kis dobozos vajak, méz, egy hatalmas tálban gyümölcs joghurt, kávék, teák.
Összesítve, a kaja 10/10es volt.

Szoba: Itt inkább a kép beszéljen helyettem. :D

Első nap tehát, vacsora után aludtunk, fáradtak voltunk (én meg pláne, mivel nem aludtam előző éjjel), de legalább nem telt eseménytelenül.

Második nap reggeli után, lementünk a központba, újfent feltérképezni a területet. Megnéztük, mennyi a belépő a tófürdőbe, vettünk ásványvizet is és visszafelé menet megnéztünk minden útba eső kis kocsmát (bár a kocsma kifejezés elég degradáló, inkább azt mondanám, hogy kávézó), hogy mi mennyi, ha esetleg kedvünk lenne inni valamit. Én elsősorban koktélt akartam. Így találtunk rá a szálloda melletti kis koktélozóra, de erről is később.

A tófürdő melletti park egy kis része

Értelmetlen kép egy fenyőágról

Nem messze attól a helytől, ahol az ásványvizet vettük, láttunk egy nagyon szép kocsit, nem titok, német rendszámmal. Le is fényképeztem gyorsan, ilyet nem minden nap lát az ember.

A német vénember majd megszakadt, úgy gizdult a kocsijával. :D

Felcipeltük a cuccokat a szobába, összepakoltunk és lementünk a tófürdőbe úszni egyet.
Én alapvetően nem szeretem a természetes vizet, a Balatonba sem vagyok hajlandó bemenni, hacsak nem ültetnek fel egy vízibiciklire és visznek be annyira, hogy a lábam már ne érjen le.
Utálok az iszapban járkálni, hát még akkor, ha hínár is van. Egyszerűen taszít a dolog. Itt a tófürdőben is olyan helyre mentünk, ahol a lábam nem ér le. Kb 2-2.5 méter mély lehetett azon a részen a víz. Az egyetlen dolog, ami zavart, az a növényzet, pedig igazából nagyon szép tavirózsák voltak, de akkor is. :D Kikerültem őket. Jó volt úszkálni.
Napoztunk is, bár ez az én esetemben erősen idézőjeles dolog volt, az én bőröm érzékenyebb, gyorsan leégek, aztán hetekig hámlok és mikor a szenvedéseimnek vége, ugyanolyan fehér vagyok. (emellett nem is akarok barnulni, ez a sápatag bőrszín sok iskolai órától mentett már meg)

Mikor a tófürdőt kivégeztük, visszamentünk a szállodába pihegni egy kicsit, meg vacsorázni, és utána, a már kiszemelt kis koktélbárt megrohamoztuk. Kedves kis hely, jó árakkal, és a koktél nagyon finom. Ide, e rövid kis utazás alatt, visszatérő vendégek lettünk.

Harmadik nap, az interneten talált, kellemesnek tűnő étterem felkutatása volt a célunk. A hely, az egregyi szőlős hegyen kellett volna, hogy legyen, így nekilódultunk, hogy eredeti terv szerint a "liliputival" fel"vonatozzunk". Ám a kis, kerekes vonatocska csak 3/4 1től járt, mi meg fél 10 körül indultunk, így visszamentünk a szobába, feltankoltunk némi vízzel és gyalog indultunk neki. Valahol félúton találtuk eme gyöngyszemet:

Nos igen, okvetlenül kell mindenhová egy kereszt, hogy a csökkent értelmű turisták is jól láthassák, hogy ez egy templom. Egyébként nekem tetszik az épület, tény, hogy láttam már szebb templomot, de ennél ocsmányabbat is.

Újabb értelmetlen kép, ezúttal egy szökőkútról, ami a fenti templommal szemben lévő Városháza előtt áll.

A templomos kép jobb oldalán lévő utcán haladtunk tovább, út közben még megálltam, hogy lefényképezzek egy kerti tavacskát. Láttam ilyenből elég sokat Hévízen, de ez nagyon szépen lett megcsinálva. (szerintem)

Ugyanilyen halaim szoktak nekem is lenni

Mikor végre valahára felértünk a szőlő hegyre, már dőlt rólunk a víz. Sajnos félig meddig hiába, mivel egymást érték a kis vendéglők, de mind zárva volt. Vagy azért, mert csak délután 3kor nyit (ezeknek az árai pedig pofátlanok voltak) vagy azért, mert eladó/kiadó (ilyennel sajna sokat találkoztunk).
De végül is mégsem volt kár felmászni oda 32°-ban, legalább mászkáltunk egy jót és csináltunk pár képet is.

Ilyen volt a kilátás a helyről

Kicsit még tovább mentünk, a remény győzedelmeskedett a józan ész felett, végül eljutottunk egy temetőig. Kicsit morbid, mivel már hullák voltunk a melegtől. A temetőnél van egy templom, amiről ordít, hogy nem mai darab, de még csak nem is 150 éves.

Ez kérem, egy eredeti, Árpád-kori templom, ami körülbelül a XIII. század első felében készült. Ritkán lát az ember ennyire régi épületet, ami ilyen jó állapotban van, gyorsan le is fényképeztem. Ahogy olvasom a neten, be is lehet menni. Hát mi nem mentünk, inkább hazaindultunk.

Hazafelé még meglestük a római katona sírját. Az út egy helyen elágazik és egy szép családi házhoz vezet (A ház státusza eladó, gondolom nem véletlenül :P ). A ház melletti kis halomban pedig ott van ez a tégla sír, ami II. Constantinus idejéből való.
Amit a sírban találtak, (pénzérme, ruhakapcsok, ővcsat, stb) azt elvitték egy múzeumba, a csontvázat meg otthagyták.

A sír kívülről

Nekem sem kellett több a hullagyalázáshoz, az üveg szélén, a kis réseken bekukkantottam, majd a látvány annyira felvillanyozott, hogy le is fényképeztem szerencsétlen Kaktuszbónuszt.

A fehéren világító izé NEM Kaktuszbónusz szelleme, hanem a rács, de mivel a rés elég kicsi volt, nem tudtam rendesen befényképezni. A kellemetlenségekért szíves elnézésüket kérem. XD

Mielőtt még bárki félreértené vonzódásomat eme csontváz iránt, elmondom, nem vagyok nekrofil és semmilyen más ferde hajlamom sincs, nem vonzódom sem szexuálisan, sem másmilyen módon a halottakhoz, egyszerűen csak érdekesnek találom azt, hogy ott van a szemem előtt egy valamivel több, mint 1600 évvel ezelőtt élt ember. :D

Miután visszaértünk, pihentünk egy keveset és lementünk a wellness részlegbe, meg kiültünk egy kicsit a kertbe. Vacsora után pedig megint megrohamoztuk a koktélozót. :D
Estére viszont odaért a hidegfront, és elég nagy vihart hozott magával. Sajnáltuk is, mert szombaton 10-kor ki kellett jelentkezni a szállodából, a buszunk viszont csak 15.30-kor indult vissza Kecskemétre és azt terveztük, hogy addig bemegyünk a tófürdőbe.
Viszont szombat reggel elég hűvös volt és bár a tó vize kellemes meleg, az eső is elkezdett esni, így egy darabig a busz állomás várójában ültünk.
Ezt végül meguntuk, betettük a csomagokat a csomagmegőrzőbe és lementünk a tóhoz úszni. :D

Ahol szombaton úsztunk, ott a víz annyira mély, hogy ahol én úszkáltam, ott 38 méter volt. A forrástól nem messze volt a lejáró a vízhez, én meg bár tudok úszni, de azért a korláttól nem szívesen távolodtam el 5-10 méternél jobban. :D Ennél a résznél még növények sem voltak, teljesen tiszta, szép volt a víz.
Én hülye meg összefogtam a hajam, hogy ne legyen vizes, de esett az eső.... :D
Így, hogy a hideg ellenére lementünk úszni, gyorsabban telt az idő, és tartalmasabban, mintha a vénségekkel teli váróban tespedtünk volna 5 órán keresztül.

Összesítve az utazást: Jó volt, jól éreztük magunkat, a tófürdő igényes, szép, a környéke pláne. Hévíz is szép hely, annyi bajom volt csak vele, hogy fiatal párokat, vagy egyáltalán velünk egy idős embereket nem igazán láttunk, ellenben 10ből 9 ember 70 és a halál közötti volt, és ebből a 9ből 8 német.
Jó, persze ez nem nagy tragédia, de biztos üdítőbb látvány lett volna, ha több fiatallal találkozunk. :D
Sajna Hévizet is utolérte a végzete, akárcsak a Balatont, kezd lepukkanni. Minden második bolt, vendéglő, de még a családi házak is eladóak, kiadóak, vagy csak egyszerűen üresen állnak.

Ezeket az apróságokat is beleszámítva, 10/8-as a dolog, ajánlom mindenkinek, aki pihenni akar.
Figyeljétek a csak1utazást, mert sokszor van Hévízi út náluk! :D