Hát, ahogy nézem, májusban sem lesz sok bejegyzés, de annyi baj legyen. Van még hónap, lesz még bejegyzés.
Bevallom férfiasan, elég ínséges időket élek, ami a történéseket illeti. Arra meg gondolom senki nem kíváncsi, helyesbítek, senki nem olvasna arról szívesen, hogy hogyan is csináltam azt a semmit 3 nappal ezelőtt. Valószínűleg elég unalmas lenne a blog.
Ám ezúttal szerencsétek van, mert van miről írni. Sok dolog jár a fejemben, van, ami lényegét tekintve csak nézőpont kérdése, van, amivel a többség egyet ért és a nagy számok törvénye alapján, no meg a demokrácia értelmében az úgy van és pont.
Kezdve az elején, ami először indította útjára torz és beteg elmém lavináját, majd "Istenem, de szerencsétlen vagyok" hadjáratot indított ellenem, melyet végül rászabadítottam az emberekre, az a hétfőn esedékes informatika érettségi.
Nem tudom, mennyire köztudott, de ezen jeles eseményen múlik, hogy felvételt nyerek-e, vagy sem, ama istenverte intézménybe, melyet fajtánk fiatal-felnőtt egyedei használnak... nos, elvileg és az értelmesebbje okulásra, az elfajzottabbak bulizásra, a magatehetetlenek pedig a "felnőtté válás" elodázására és melyet úgy hívnak, egyetem.
Nem tudom, egyébként mennyire hoztam szóba ezt a dolgot a blogon, ennek ugyanis elég nagy múltja van, ha az én esetemet vesszük, mert ez nem az első próbálkozásom. Tavaly előtt is megpróbáltam volna, ahol is a gond ott kezdődött, hogy..... Visszamentem a suliba, hogy megcsináljam a technikusit, mivel az plusz pont, nem is kevés. Biztattak is, hogy hinnye, de még mennyire hogy, menjek csak vissza, ahol is aztán szeptember elsején az a hír várt, hogy a neves intézmények TTK-i nem hajlandók bevenni a technikusit, tekintettel az iskola agrár mivoltára, magyarra lefordítva, a Varga Márton SZKI a Földművelésügyi minisztérium szárnyai alatt van/volt, és mivel kertészeti ÉS földmérési szakközép, mégis agrár szakon van nyilvántartva, és mint olyan, hogy is mondjam.... nem kompatibilis a TTK-val. Legalábbis nekem ezt a dumát adták be, de azt mondták, hogy rágjam a kiszemelt egyetemek fülét. Rágtam is, és ahányszor ezt megtettem, annyiszor kaptam nemleges választ. Na, mindegy, amiből nem származik plusz pont, azt nálam felejtős, úgyhogy a térképészet is az lett, amit meg nem sajnálok, mert utáltam....
Egyébként két napja ülök ezen a bejegyzésen és ez már tök tárgytalan úgyhogy gyorsan félbe is hagyom a sztorit, inkább írom a kövit. :D :D :D :D
Lényegében ez sem valami hűde, mert.... na, mindegy....
Múlt szombaton (7-én) jóatyám újranősült. Hozzávetőlegesen 9 hónapja vannak együtt. Egy februári napon azonban úgy ébredt, hogy ő házasodni akar, le is fixáltak egy napot május 7-re, meg is lett tartva. Elég ritka az olyan férfi, aki úgy ébred reggel, hogy házasodni akar, minél előbb. Legalábbis én ezt az esetet leszámítva még nem találkoztam ilyennel, sőt, női szemmel nézve inkább azt mondanám, hogy a férfiak próbálják minél tovább húzni.
Persze ezt tényleg csak női szemmel. A nők meg erőltetik a dolgot, és bizony nem értem egyik fél hozzáállását sem.
A házasság tulajdonképpen egy nagy semmi. Az egész egy papíron múlik, aminek mindenki nagyon örül (elviekben), azonban ha a pár úgy dönt, nem akarnak tovább együtt lenni, hatalmas nagy probléma.
A megkötése sok pénzbe kerül, a felbontása még inkább. És mindez azért, mert két embernek van egy papírja. Hogy miről, azt nem tudni. Az egésznek nincs már jelentősége. Együtt élhetek én bárkivel, lehetnek gyerekeim úgyis, hogy nem vagyok házas.
Ez az egész -szerintem- csak arról szól, hogy a másikat magunkhoz láncoljuk, ámbár ha a kedves "férjünk" úgy dönt, más nőket is megdönget, hiába a papír.
Na, most ezt nem azért mondom... én is szívesen átélném a dolgot, bár a papírra semmi szükségem, a béklyóra meg pláne, szimplán csak jó volna egy nap, amikor senki nem olyan szép és fontos, mint én, meg mindenki rám figyel, de ehhez megint csak nem kell házasodnom.
Rájöttem, hogy tele vagyok ellentmondással. Igazából még én sem tudom, hogy mi jó, mi kell nekem. Érdekelne, mit mondana egy cicológus. Vagy, hogy egyáltalán miért van ez.
Na, mindegy, a témára visszatérve, a házasság csak egy papír. Amire a nők vágynak és amitől a férfiak menekülnek. De tekintve, hogy ez csak egy papír, nem értem, miért vágynak rá a nők és miért irtóznak tőle a férfiak.
Nekem pölö egy biztos pontot jelentene az életemben, ami így is egy hatalmas kérdőjel. Biztos van, aki azt mondaná, hogy már most is van pár ilyen biztos pont az életemben és nem is vitatom, hogy így van, csak én speciel nem így érzem, de ez az én egyéni szociális problémám. :D :D :D :D :D :D
Aki máshogy látja, az regéljen nekem. :D
És akkor a hónap kérdése: Nektek mi a véleményetek a házasságról?
Gizike, a házasság egy olyan "csak" papír, ami egy jogi státuszt ad a házas feleknek. Ennek meglétével pl. lehet örökölni a házastárstól, a házastárs halála után jogosultság nyerhető özvegyi nyugdíjra, ill. különféle egyéb jogi előnyökkel és lehetőségekkel jár, nem utolsósorban a kapcsolatból született gyerekek számára is.
VálaszTörlésAbban igazad van, hogy két ember érzelmi kapcsolatának tekintetében nincs akkora jelentősége, bár vannak, akiknek mégis számít, hogy férjük/feleségük legyen, mert az egy olyan más érzés, mint csak "vadasan" együtt lenni valakivel :)
Ahhoz sem kell házasodni. Tény, hogy özvegyi nyugdíj nem jár halál esetén, de ha én együtt élek valakivel úgy, hogy nem vagyunk házasok, a gyerekeink örökölnek utána, sőt, igazából én is örökölhetek, ha kötünk egy szerződést, miszerint halál esetén a másik fél részesedik. Ez mind csak szervezés kérdése. :D Ha hosszú távra tervez egy pár, akkor megoldható így is. Házasság esetén is ugyan úgy elválhatnak, csak az meg nem kis összeg. :D
VálaszTörlésHasonló a véleményem a házasságról, mint neked, Gizmo, különösen, hogy most már tényleg nem kell ahhoz házasságlevél, hogy jogilag is összetartozzanak a tartósan együtt élő párok.
VálaszTörlésA magam részéről sosem vágytam házasságra, ellenben néhány elvetemült el óhajtott venni (mert vannak ilyen házasodni akaró pasik is, a fene a gusztusukat!), ők, ha nem tettek le az ebbéli szándékukról, akkor végleges búcsút vettünk egymástól. Megette a fene azt a kapcsolatot, ami a pasi számára attól erős és tartós, hogy van róla papír... Akkor vegyen el egy nyomtatványt és éljenek boldogan :-)
Mi lett a felvételiddel? Egyetemista leszel? :-)
Én nem vagyok házasságellenes, ellenben gyereket nagyon nem akarnék erre a torz és hülye világra vállalni...
VálaszTörlésHázasságellenes én sem vagyok, ha megkérnék a kezem, nem hiszem, hogy nemet mondanék, de nem is ragaszkodom hozzá görcsösen. :D
VálaszTörlésAndi: Köszi a kérdést, ez majd július végén kiderül. :D Az érettségi kellően jól ment, bár voltak nehézségeim, de hát kinek nincs? :D Ha meg nem jön össze, van B tervem! ;)
Nnna, csak kiderül, hogy te is nőből vagy :D Te is arra vágysz, hogy a szép barna herceg féltérdre ereszkedve megkérje a kis mancsodat, a háttérben meg ott áll a KIA.... :D:D:D:D:D:D:D:D
VálaszTörlésMinden nő azt akarja a szíve mélyén! :D én is aszondom, hogy fúj én nem akarok, özbe meg lóf.szt nem... :D de igazából úgyis megbánnám, vagy nem biztos... egyszer biztosan ki kell próbálni azt is, ha nem jó, hát akkor IJ, van egy tapasztalatom az életben.
VálaszTörlésEz egy igen ésszerű hozzáállás :)
VálaszTörlésNeked meg biztos egy szép kék Ikarus busz után lesznek kötve a konzervdobozok, mi? :D
ahogy mondod, a konzervdobozokat leszámítva.. tényleg így akarom :DD és már meg is van beszélve, hogyha majd egyszer mi... akkor majd a kiskedvencem lesz a "nászautó" :D:)
VálaszTörlésNem, ha nőből lennék, szőke herceget várnék fehér lovon :D
VálaszTörlésMondjuk én az esküvő körüli felhajtással sem vagyok kibékülve. :D nem szeretem, amikor 40-50 ember van begyömöszölve egy terembe. Azért ekkora figyelmet nem akarnék :D Én tökéletesen megelégednék a szűk családi és baráti körrel is. :D Minek kiadni pénzt sok kajára és piára, csak mert én a legutolsó unokatestvért is elhívom, amikor azt a pénzt pl nászútra is el lehetne költeni és valami jó meleg, déli országba elutazni egy hétre. :D
Lányok, rakjatok félre azért a videóra gempát :P
VálaszTörlésÉn úgy gondolom, hogy ha már az ember házasodik, akkor adja meg a módját, ne valami parasztszinten ünnepeljen egy ilyen jeles eseményt. Nyilván mindenki a lehetőségeihez és kulturáltságának megfelelő mértékben tegye, de azért tegye, mert ez mégiscsak két ember kapcsolatának ünneplése.
Ha egy lagzi meg átmegy piálós buliba, ahol harsog az ocsmány zene, az az ifjú párt minősíti. Nálam pl. csak filmzene, rock és metál lesz ^^
Gizmo: akkor továbbra is drukk, szorítok, hogy ne kelljen a B-tervhez nyúlni :-)
VálaszTörlésBelefolyva a beszélgetésbe: Tudom, hogy hihetetlen, de én tényleg nem vágyom a házasságra. Számomra az börtön, amiben nem tudok úgy mozogni, ahogy szeretnék, és csupa olyan elvárásnak kell megfelelni, aminek nem vagyok hajlandó. Nem, nem a pasizásról beszélek, hűséges típus vagyok.
Nekem bőven elég lenne, ha egyszer valaki megfogná a kezem, a szemembe nézne és azt mondaná, hogy velem akarja élni az életét. Úgyis megérezném, hogy ez őszinte, vagy sem. Ha őszinte, akkor hurrá, és akkor minek papír, ha meg nem őszinte, akkor szájon vágom és lapozhatunk :-))
Azért nem hiszem, hogy börtön lenne... onnan ugyanis nem tudsz kilépni, míg egy házasságból igen. Az emberek szerintem ott tévednek, hogy ők a házasságot is a párkapcsolatok szerves részének tekintik, holott ez nincs így. A házasság egy párkapcsolatnak egy magasabb szintje, foka, ami elsősorban egy jogi és társadalmi kapocs két ember között, ugyanakkor az érzelmi tartalma is tagadhatatlan. Persze mint minden, ez sem igaz mindenkire.
VálaszTörlésAmi engem illet, nekem igazából közömbös a házasság. Két ember házasság nélkül is remekül el tud lenni egymással, és házasságban is. Ha megvan köztük az a bizonyos kötődés, amitől egy kapcsolat jól működik, akkor igazából mindegy, hogy házasok-e, vagy sem. A házasság max. el tudja mélyíteni ezt a kötődést. A legjobb lenne erről Lal-t megkérdezni :)
A börtönből is szabadul az ember jobb esetben, tehet is azért, hogy korábban szabaduljon. A házasságot azért tartom börtönnek, mert ahogy a börtönben, ott is beosztják az időmet, megmondják, hogy mikor mit csináljak, mit szerethetek, mit kell utálnom, mit tehetek, mit nem... Köszönöm, erre semmi szükségem, kinőttem már a gyerekcipőből. Ezért nem élek még együtt sem senkivel, elég volt annyi tapasztalat,
VálaszTörlésamennyit eddig erről szereztem, és köszönöm, nem kell, inkább emberként élek, mint rabszolgaként.
Az ilyen megidealizált szövegek meg, hogy a házasság az emberi kapcsolatok legfelső szintje... hát engem nem igazán hatnak meg, házasság nélkül is fel lehet emelni egy kapcsolatot, sőt, házasság nélkül lehet igazán felemelni, mert akkor szabadon választott, nem kötelező... :-)
Én sem értek vele egyet, meg nem is hat meg az ilyen duma, csak valami ilyesmire gondolok, amikor definiálni kell a kifejezést :)
VálaszTörlésAmúgy nem kell ahhoz házasságban élned, hogy mindaz megvalósuljon, amit leírtál... időbeosztás, stb.
Szerintem ha egy házasságban az idő ennyire meg van szabva, akkor ott már házasság előtt sem ment a dolog. Én pl kifejezetten igénylem a személyes szabadságot. Akár együtt élek valakivel, akár nem, házasságban, vagy sem, ne ossza be senki az időmet.
VálaszTörlésSok nőben az él, hogy ha megházasodik, akkor ő fog robotolni a konyhában, egész nap a gyerekekkel hadakozik, mos, takarít, míg a hites ura hazamegy a munkából, megvacsorázik, leül focit nézni és megy is aludni, esetleg vacsi után elhúz a fenébe a haverjaival sörözni.
Hát részemről a nagy faszt! már elnézést a kifejezésért. Ha én valakivel együtt élek, mindegy hogy házasságban, vagy egyszerű párkapcsolatban, annyit azért elvárok, hogy segítsen a házimunkában, néha ő főzzön és a gyereknevelésből is jócskán kivegye a részét. Így mindkettőnknek kb ugyan annyi ideje marad a kikapcsolódásra. Ha egyik este én főzök, ő mosogat, utána felőlem mehet, ahova akar, nézhet, amit akar, de ha én akarok elmenni a haverjaimmal meginni egy kávét, akkor ne morogjon, hogy "jajj akkor nekem kell a gyerekekre vigyázni?"
Ennek viszont szerintem nem lenne szabad elvárásnak lennie. Az már megint csak egy halott kapcsolat, ahol az ilyen segítséget el KELL várni a másiktól. Én pl azt sem fogadnám el indokként, hogy sokat dolgozik, nehéz a munka, mert egész nap mosni, főzni, takarítani, gyereket nevelni ugyan olyan fárasztó és teljes értékű munkavégzés.
Így igazából nálam a "megszabom, mit csináljon" csak annyi, hogy szeretném, ha besegítene néha napján a házimunkába, hogy én is elmehessek a barátaimmal, ha kedvem van hozzá, vagy leülhessek este és nyugiban megnézhessek egy filmet.
De ez szerintem tényleg az a fajta "elvárás", amit a másik félnek nem úgy kéne felfognia, hogy "Bár ne vettelek volna feleségül".
HA egy háztartásban élünk, akkor minden közös, még a házimunka is XD
Ezen felül viszont én nem osztanám be senki idejét, nem mondanám meg senkinek, mit csináljon, ellenben nekem se mondja meg, mikor mehetek fodrászhoz és mikor nem. XD
Az a baj, Gizmo, hogy az a téveszme, hogy a nőnek az esküvő után háztartási robotgéppé kell változnia, stb., inkább a férfiak agyában él. Ezért is alakítják ennek megfelelően a dolgot a házasság után a pasik - illetve már akkor is, amikor egy ideje együtt élnek. Ezért kezdenek el basáskodni, kettős mércét használni, stb.
VálaszTörlésSőt, most már nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a magyar pasasok agyában vannak ilyen ferde eszmék. A nyugat-európai férfiak között érdekes módon sokkal kevesebbnek vannak ilyen agyament elképzeléseik a nők szerepéről.
Mindenesetre azt már rég megfogadtam, hogy magyar pasi soha többé...
Annak a nőnek, akinek van egy kis esze, nem hagyja magát. Ha mindkét félnek fontos a kapcsolat, megbeszélik, hogy Figyelj Pista, én nem a bejárónőd vagyok. Ha a pasi ezt nem érti meg, akkor a nő szépen pápát int neki. Ha ezt nem teszi meg, meg is érdemli.
VálaszTörlésSzerintem az ilyen íratlan szabályokat már akkor ki kell alakítani, amikor a kapcsolat kezd olyan szinten elmélyülni, hogy az összeköltözést tervezik. Sőt, szerintem érdemes is összeköltözni és nem rögtön fejest ugrani a házasságba, mert ha nem megy a dolog egy fedél alatt, akkor az hamar kiderül, még azelőtt, hogy a szakítás súlyos pénzekbe, esetleg hosszú pereskedésbe kerülne.
Egyszer engem is összehozott a sors egy ilyen pasassal, hát elhiheted, hogy még annyi esélyt sem adtam a dolognak, hogy esetleg jobban megismerjem. :D
Nem a pasik agyában él ilyen "téveszme", hogy a nőnek a konyhában a helye, hanem ez volt a társadalmi berendezkedés hosszú évszázadokon át, és ezért megszokott gyakorlattá vált. Hiszen a nők nagyon sokáig nem dolgoztak a szó mai értelmében, hanem otthon vezették a háztartást, nevelték a kölköket, stb.
VálaszTörlésAz emancipációval minden megváltozott, és nem állítom, hogy ez rossz volt. A nő ugyanolyan ember, de a biológiai sajátosságai, no meg a berögzült társadalmi hagyományok miatt még mindig alárendeltek a férfiaknak, még ha ez nem is helyes felfogás.
Hagyományos nemi szerepek, amik lassan átfedik egymást. Szerintem ezzel nincs baj :)
Gizi, neked alapvetően igazad van, de szerintem néha picit engedhetnél, mert nem mindenki tolerálja tartósan a fene nagy függetlenségedet, és ez nem azért van, mert lány vagy. Neked is toleránsnak kell lenned, meg néha tartani a kicsi szádat, akkor is, ha nem értesz egyet valamivel. Tudod, diplomácia :) ;)
Kieg.: a gazdag nők, nemesek, stb-k persze szintén nem dolgoztak, viszont természetesen nem is vezettek háztartást, hiszen arra ott volt a személyzet. De valóban ők sem dolgoztak, csak báloztak, meg költötték a férjük pénzét, esetleg ifjakkal kacérkodtak :)
VálaszTörlésAki nem tolerálja a fene nagy függetlenségemet, annak is pápát intek. :D
VálaszTörlésÉn az élni és élni hagyni híve vagyok. Felőlem mindenki azt csinál, amit akar, ha engem békén hagy vele. :D És ehhez tartom magam egy kapcsolatban is. :D Ha valami nem tetszik, azt az aktuális párom tudtára adom, de ugyan ezt várom el a másiktól is, ettől tudunk mindketten változni és esetlegesen engedni a másik baromságainak. Ez nekem a diplomácia, nem az, ha kussba maradok, amikor a férjem/élettársam 7 napból 6ot a haverjaival tölt, vagy kocsmában. :D
Amúgy ezt írni akartam az előző kommentemnél, hogy ez a nőkben is ugyan úgy benne van, pont azért, amit írtál, de megelőztél. :P
Én viszont nem adok semmilyen hagyományra, én nem leszek egy férfi alárendeltje sem. :D Amint ezt érzem, megint csak pápá. :D :D :D :D
Gizi, ez a fajta hozzáállás sajnos nem alkalmas párkapcsolatra szerintem. A párkapcsolat épp attól párkapcsolat, mert egy pár van benne, azaz két ember.
VálaszTörlésAmikor két ember túlságosan elkülönül egymástól, az már nem párkapcsolat. Amikor az ember kapcsolatban van, lemond bizonyos egyéni függetlenségről a másik javára, és az is lemond a másikéra, ettől jön létre egyfajta harmónia, ami ide-oda tolódik arányában, de attól még megvan. Alkalmazkodás, stb. Ez a párkapcsolat alapja.
Ha te, vagy bárki nem hajlandó alkalmazkodni minimálisan sem, annak sosincs jó vége. Az emancipunciság, meg turbófüggetlenség jó dolgok, csak nem kell túlzásba vinni, mert azzal csak azt éred el, hogy leráznak, mint a taknyot, mert megunják a dolgot. Ezt akarod? Nem hiszem :)
Gizmo, ez nem hagyás vagy nem hagyás kérdése. Aki ilyen felfogású pasi - és a magyarok többsége ilyen -, azt nem lehet megváltoztatni, ergo, nem is próbálkozom, hiszen nemcsak a szakácsnője, de a nevelőnője sem vagyok egyiknek sem. Akkor azoknak olyan beállítottságú nő való, én meg válogatok a felvilágosultabb nyugati választékból :-)
VálaszTörlésValahogy számomra a tökéletes kapcsolat az lenne, hogy mindketten tesszük a saját dolgunkat, amennyi időt együtt tudunk tölteni, annyit együtt töltünk, de nem élősködni egymáson, nem birtokolni egymást, nem megszabni a másiknak dolgokat, hanem inkább segíteni egymást. Na, ehhez már überintelligens férfi kell, az meg ritkán akad... bár biztosan van ilyen is :-)
VálaszTörlésOpcsi, a csont ott van elásva, hogy párkapcsolat ide, párkapcsolat oda, ha én lemondok bizonyos egyéni függetlenségekről a másik javára és a másik is lemond a javamra, akkor egy idő után mind két fél többet akar. Nem kell lemondani semmilyen függetlenségről, de nem is kell elkülönülni, elhidegülni egymástól. Meg kell találni az egyensúlyt. Senki nem jár el minden nap kocsmázni, kávézóba, diszkóba, stb. Egy héten egyszer, oké. Ha ez hozzátartozik az egyén személyes szabadságához, ám legyen, úgyis egy fedél alatt élek vele, egy napot kibírok. És ez legyen fordítva is igaz. Nem várom el senkitől, hogy 365 napból 366ot töltsön otthon velem, mert ennek meg az a vége, hogy ráunok.
VálaszTörlésAzt, hogy igénylem a szabadságot, ne úgy értelmezd, hogy egész napra elvonulok a lakás egy eldugott sarkába és olvasok, magasról leszarom a páromat és azt, hogy mit csinál, áll e a mosatlan, van e vacsora, stb.
Andinak van igaza. Mindkét fél tegye a dolgát, csinálja azt, amit szeret. Ha két ember szereti egymást és hosszú távra terveznek, úgyis mindig szakítanak egymásra időt.
Mindannyiunknak igaza van abban, hogy arányosság :) Csak persze ez mindig menet közben derül ki.
VálaszTörlésAmúgy én arra gondolok bizonyos fokú egyéni függetlenségről való lemondás alatt, hogy amennyit úgymond veszítesz ezzel, ugyanannyit nyersz a másik féltől, így ismét csak kiegyenlítődnek az arányok.
Nyilván nem kell remetének lenni, meg egyedül élni egy lakatlan szigeten, de ha valaki a legminimálisabb szinten sem hajlandó a másik felé engedni, abból semmi jó nem származik, és az ilyen "kapcsolatba" előbb-utóbb az egyik fél beleun és kilép belőle, hogy neki más kell, nem ez.
Hogy is van az a sokat idézett mondás? Nem az a jó párkapcsolat, amiben egymást nézik a felek, hanem az, amiben egy irányba néznek.
VálaszTörlésA lényege szerintem a kapcsolatoknak ez. (Ha meg esetleg valaki ismeri az idézet pontos szövegét, epedve várom... mármint a szöveget :-D)
Gizmo, szinkronizálhatlak magyarról magyarra? Azt hiszem, a te jellegzetesen sarkos megfogalmazásodban nehezen érthető, amit mondani akarsz, pedig szerintem jól gondolod, amit gondolsz.
VálaszTörlésSzerintem Gizmo azt próbálja meg elmesélni, hogy ha ő házas lenne/együtt élne valakivel, és pl. a pasi megkérné, hogy varrja már meg az elszakadt nadrágját, mert öt perc múlva indulnia kell, de közben Eszter éppen fürödni menne, akkor szépen megvarrná azt a gatyát, utána meg csobbanna egyet, és mindeközben nem a válópert vagy az öngyilkosságot tervezné.
Viszont ha a párja mindenben és mindig saját magát akarná Eszter elé tolni, magára hagyná és nem segítene neki sem lelkileg, sem érzelmileg, sem fizikailag, figyelmen kívül hagyná Gizmo életét, idejét, igényeit, vágyait, érzéseit, stb., akkor röpülne a pasas, mint a madárka.
Pusztán arról van szó, hogy ne legyenek egyik részről sem irreális elvárások és mindkettő tegye bele a kapcsolatba mindazt, amire képes.
Mielőtt két ember megismerkedik, mindkettőnek - jobb esetben - vannak tervei, hogy mit kezd az életével, hogyan képzeli azt el.
Ahogy Gizmo szavait olvasom, azt hallom ki belőle, hogy a kapcsolat ne akadályozza egyik felet sem abban, hogy ezeket az eredeti terveiket megvalósítsák, ne kelljen föladni egyiknek sem a saját céljait, uram bocsá' saját magát, hanem legyenek kölcsönösen egymás segítségére. Szerintem ez természetes igény, ennek így kell(ene) lennie.
Szólj, Gizmo, ha esetleg rosszul szinkronizáltalak...
Eszter te szerintem forever alone leszel mert ilyen hozzáállást senki sem tűr meg sokáig. Jogosan. mer ha neked kell a szabadság, akkor ne legyen kapcsolatod, vagy keress egy olyat aki ugyan ilyen, de akkor ne csodálkozz majd ha állandóan félrekúr mert "jaj hát ez hozzá tartozik a személyes szabadságomhoz" :D
VálaszTörlésMs. Ikarus 2011-nek adok igazat :)
VálaszTörlésAki ugyanilyen, azzal nem lehet tartós kapcsolatot kialakítani, hiszen a két tök olyan emberben semmi nincs, ami a másik számára vonzó lehet. Mint két mágnes, ami ugyanazokkal a pólusokkal néz egymás felé... sosem fogják vonzani egymást.
Gizi, semmit nem veszítesz azzal, ha néha picit engedsz a másiknak, hiszen úgyis vissza fogod kapni azt, amit te is adsz. Csípőből azonnal elutasítani valamit viszont nem túl bölcs dolog, ezt nyilván te is belátod. A nagypofájúság jó dolog, de hosszú távon mégsem kifizetődő. :)
Andi jól leírta azt, amit én 3x. :D
VálaszTörlésSzerintem ezt a személyes szabadságot rettenetesen félreértettétek. Egy kapcsolat ne arról szóljon, hogy összeülök a párommal, listát készítünk és sorban kihúzzuk a dolgokat: Én lemondok a baráti társaságomról, ez felér azzal, hogy te lemondasz a könyv klub tagságodról és moziba sem mész a barátnőiddel. Senkinek nem kell semmiről lemondania. Egyszerűen csak kompromisszumot kell kötni, ami megint csak ne abból álljon, hogy én a másiknak azt dörgölöm az orra alá, hogy Jani, ma nem mehetsz le kocsmázni, mert múlthéten már voltál, most itthon maradsz és takarítasz.
Mennyivel egyszerűbb megkérni, hogy nem maradnál inkább segíteni?
Az, ha én kompromisszumot kötök, vegyük alapul a közös lakást. Arról megint csak mind két félnek megvannak az elképzelései, ami nem biztos, hogy egyezik, és miért is kéne?
Nekem egy 2 szobás, világos, nagy konyhás, új építésű lakás az ideálom, a páromnak meg egy 2szintes, nagy kertes családi ház.
A két elképzelés nem kicsit különböző. De megoldható kompromisszummal. Ergo olyant nézünk, ami mind a kettőnk elképzeléseit kielégíti, elvégre nem az Én meg nem a TE lakásod/házad lesz, hanem a MI lakásunk/házunk. És akkor veszünk egy 3 szobás családi házat akkora kerttel, amekkorát gondozni tudunk, amiben olyan konyha van, amilyenre vágyom és olyan fekvésű, hogy a nap rendesen besüssön. Mindenki örül, mindenki boldog, senki nem mondott le semmiről, mert mindenki megkapta, amit akart.
Itt pusztán csak arról van szó, hogy ha a párom ilyen életvitelhez szokott én meg olyanhoz, akkor hagyjuk, hogy bizonyos kereteken belül ezt folytassa. Ha én otthon ülős típus vagyok, ne rángasson minden nap társaságba. Ha ő szeret társaságban lenni, én ne korlátozzam őt ebben.
Ha két ember szereti egymást, fontos a kapcsolatuk, akkor úgyis megtalálják az arany középutat.
Hiába írtam le... egyedül te olvastad el, úgy látom :-( XDDD
VálaszTörlésEgyébként én is így gondolom, ahogy te. Ha egy férfi nem ingyencselédet akar magának, hanem társat, és egy nő nem ingyen ezermestert otthonra, hanem szintén társat, akkor szerintem is ez a legnormálisabb hozzáállás.
Tényleg élhesse mindkettő azt az életet, amit a találkozás előtt elkezdett, és ehhez igazítsák a közös életüket. Ha mondjuk a pasi pilóta, sokat van távol, de szereti csinálni, ne kelljen erről lemondania, mert mamának már nem tetszik az, amivel papi annak idején meghódította.
És vica-verza, természetesen, fordítva is így van, a nőnek se kelljen lemondania arról, amit szeret csinálni.
Valahogy az az érzésem, hogy a házasság/együttélés sokakból azt váltja ki, hogy most akkor mindent, de mindent 100 %-ban meg kell változtatni - ezek között is leginkább a partnert. Pedig egy frászt.
Szó sincs róla, hogy mindenről le kell mondani egy párkapcsolat, vagy házasság kedvéért, pusztán csak a már sokat emlegetett kompromisszumokról van szó, meg hogy néha engedni kell a másiknak is, ha másért nem, hát azért, hogy legközelebb majd ő engedjen nekünk. :)
VálaszTörléselég keserű tapasztaltaitok lehetnek a férfiak terén, ha így látjátok...:D dehát kinek a busz, kinek a sofőr.
VálaszTörlésMegtiszteltetés, hogy elértem nálad a szimpátia azon magas fokát, hogy bejelöltél a fácsén :D Igyekszem rászolgálni a bizalmadra :D:D:D
VálaszTörlés:DD rajtam kívül végre egy értelmes ember...:o :D
VálaszTörlésJaaa, én meg már azt hittem, szimpatikus vagyok, erre leértelmesezel.... hát tudod, azért nem ezt vártam :D:D:D:D:D
VálaszTörlésejj... fogsz még csalódni az éleben :DD
VálaszTörlés2003 óta már 50 évnek megfelelő csalódásmennyiséget begyűjtöttem :D
VálaszTörlésén csupán 2008 óta, de elég sokat...:D:/
VálaszTörlésEz nem verseny :):):)
VálaszTörlés