#233

Az előző bejegyzéshez: A kommentjeiteket olvastam, csak Kecskeméten, nem saját gépről, kicsit körülményes volt a válasz, nem az én guglifiókommal voltam bejelentkezve, ami fel sem tűnt addig, amíg közzé nem akartam tenni. :D Nekem tök természetes volt, hogy az enyémmel vagyok bejelentkezve. XD Megszoktam itthon... XD

Na, de akkor itt pótlom, ami elmaradt. :D Lényegében csak azt akartam írni, hogy a kép, tudva, hogy miről szól, még betegebb. Azért akinek ilyen az eszébe jut, nem lehet 100as, ami alapvetően nem baj, de ez szerintem egy olyan kép volt, amiről jobb, ha nem tudjuk, mit akar ábrázolni. XD XD XD XD Egy sith nagyúr egyszerűbb módszert is választhatott volna a tenger megtisztításához, de a kezdeményezése dicséretreméltó akkor is, ha ilyen IQ lájtosan próbálkozik. xD



NA! Egy kis aktuális, ami senkit nem izgat szerintem, de én jót röhögtem magamon... XD

Kb egy hónapja nincs rajtam a kendőm. Ami nagy szó, mert 5 évig, télen-nyáron, volt a nyakamon egy. Ez is csak megszokás. XD Most egy lepedőnyi méretű kendőm van, amit körülményes hordani, de gondoltam, amíg nem veszek simát, addig jó ez is. Aztán levettem, hogy kimossam és teljesen megfeledkeztem róla, pláne, hogy hidegebb idők voltak és sálat mindig vettem föl.

Na, és a sál szépen felváltotta a kendőt, oly annyira, hogy nem először veszem észre ébredés után, hogy a sálban aludtam XD XD XD
Annyira megszoktam, hogy van valami a nyakamra tekerve, hogy az sem tűnne föl, ha valaki hurkot dobna rám, max akkor, ha meg is szorítja. XD

Olyan kendőt, ami nekem volt eddig, elvileg mindenhol lehet kapni, de az Ázsia centerbentuti, úgyhogy el kéne majd cammogni egyért, de az nekem nem kicsit van messze. Úgy mindennel együtt jó másfél óra szerintem. Lehet, közelebbi helyen kéne próbálkozni, de amúgy is el szeretnék menni függőért. Vagy mi a neve... kis piros bigyó... kínai szerencsepénzek vannak rá fűzve és valamilyen kínai motívum díszíti.... Na most ebből nekem a szerencsepénz kell... Bele akarom fűzni a hajamba. XD XD XD

Régebben is volt egy tincs, ami mindig be volt fonva, arra fűztem rá egy ilyen érmét, csak akkor anya függője bánta. Cserébe persze vettem neki egy másikat. :D

Dísznek sem lenne utolsó egy ilyen kis izé, de nem vagyok az a fajta, aki mindenféle marhasággal akasztja teli a falat. Nálam a szoba dísz kimerül a Saaviktól kapott álomfogóban és egy akváriumban. :D
Most van pár vázám amikkel nem tudok mit kezdeni, de kidobni meg nincs szívem, úgyhogy majd ha lesz polcom, kiteszem rá őket, meg behozom a virágomat, de egyébként én a funkció híve vagyok, az esztétika másodlagos. XD Kivétel ez alól az autó, mert ahhoz nem értek, így a külső a mérvadó XD XD XD

Na, az a szerencsétlen virág... Otthon zuglóban, a barátnőm nagyanyjától, kaptam egyszer egy aszparáguszt. Nálam a növény nevelése annyi, hogy bevágom egy sarokba, vagy nyáron a kertbe és ha nem felejtem el, meglocsolom.
Alapvetően én szeretem a növényeket, de a gondozásuk valamiért nem az erősségem, ezért ha volt is valami zöldségem, az legtöbbször egy pici fácska volt, azokat jobban szeretem és szívósabbak is, mint mondjuk egy ilyen olyan növény, ami a félárnyékot, a kevesebb vizet és a tápanyagban gazdag földet szereti.

Ez az aszparágusz viszont hosszú évekig kitartott, minden viszontagság ellenére is, pedig nem egyszer volt, hogy úgy eláztattuk, hogy állt benne a víz, vagy nem voltunk otthon és úgy kiszáradt, mint egy időszakos folyó a száraz évszakban. Olyan is volt, hogy csak késő ősszel hoztuk be, amikor már éjjel erősebb fagyok is voltak...
Kicsit elszáradt, kicsit beteg volt, de újra és újra kihajtott, tavasszal virágzott és élte tovább az életét. Költözésnél ott hagytuk, a pasi, aki megvette a házat kertész, gondoltuk, nála jó kezekben lesz, csak a drága kertész srác mindent kiirtott... Nem tudom mi lett az aszparáguszommal, de mindegy...
Vettem tavaly egyet, mert a tapasztalataim jók voltak, csak az én szobámban nem igazán tudnám hova tenni, ezért akarok majd egy kis polcocskát a falra, ahová kitehetem és éri elég. fény. Meg szerintem majd beruházok egy pici fára megint. XD

Jól elkalandoztam. :D

Mindegy, ha már virágtéma.... utálom a vágott virágot.... Sosem értettem, miért kell lenyesegetni szerencsétlent, hogy aztán odaadhassuk valakinek névnapja alkalmából, vagy anyák napjra, nőnapra, stb, mert úgyis elpusztul és kukába kerül. Jobban szerettem, ha mondjuk nőnapra valaki cserepes virágot adott (pl a vargában nem volt nehéz, mert csak le kellett szaladni az üvegházba :D) mert az megmaradt, nevelgettem és ha olyan fajta volt, akkor még pár évig eléldegélt és ha meglocsoltam, mindig eszembe jutott, hogy az XY milyen rendes volt, hogy gondolt a lányokra nőnapon.

Mondjuk valentin napra elég érdekes lenne, ha valaki egy egész rózsabokrot nyomna az orrom alá, de én sosem ragaszkodtam a hagyományokhoz. XD

Na jól van, megyek kutyát sétáltatni. :D :D :D

utána meg "strandra" o_O