Jön a karácsony, és mint az ilyenkor szokott lenni, mindenki megrohamozza a plázákat, boltokat és adventi anyámkínjákat, hogy ajándékot találjon szerettei számára. Ebből adódnak aztán az olyan bonyodalmak, mint pl.: a kiszemelt ajándéktárgy 10-ből 8 helyen kifogyott, a maradék kettőben pedig ugyan megtalálható, de megrendelés után másnap jön az email, hogy elnézést kérnek a kellemetlenségekért, de a kiválasztott termékből véééletlenül pont most fogytak ki.
Na, mindegy. Az ember azért szeretne olyan ajándékot adnia másiknak, aminek örül is, vagy esetleg hasznát veszi. Ki, hogy van vele. Van ugyan egy általános felfogás arról, hogy a nők inkább a szép és haszontalan holmikat szeretik, mint pl ékszer, bundakabát, iPhone ésatöbbi, míg a férfiak a hasznos ajándékokat preferálják, így a csavarhúzó készletet, fúrót, kivéve a mai kamaszfiúkat, mert nekik is iPhone kell.
Ha engem kérdeztek, akkor én tökéletesen megelégszem a csavarhúzó készlettel is. Nem is tudom már, olvastam talán valahol, vagy pedig tv-ben láttam műsorban, hogy a nők sikítoznak a dühtől, ha hasznos ajándékot kapnak. Mondjuk palacsintasütőt.
Nem értem a dolgot, mivel alkalomadtán jó fegyver is lehet belőle. Kellően erős ütés esetén akár halálos is. Tefal.... te mindenre gondolsz....
Tudjátok, mit szeretnék egyszer kipróbálni? Paintball!! Na, ez egy jó ajándék számomra. Paintball bérlet. :D
Szoktam figyelni az embereket, főleg a vonaton, utazgatás közben lehet a legjobban kihallgatni, kinél mik a szokások. Érdekes dolog, sokan nyúlnak vissza a régi dolgokhoz. kézzel készített ajándékok, stb, egyszóval próbálják olcsóbban kihozni az ajándékozást és amit azon spóroltak, inkább a karácsonyi vacsorára fordítják. Ez jó dolog, bár szerintem leginkább a válságnak tudható be. Ha nincs pénz milliós plazma tévére, akkor bizony nincs, de legalább átértékelik a dolgokat. Pozitívum a negatívumban.
Persze akinek a szülei megengedhetik maguknak, az idén is autót vagy egyéb, méregdrága kütyüt kap.
Szóval azért még mindig éles a határ a két réteg között, de talán most úgy tűnik, kezd egyre inkább elmosódni.
Vagyis ahogy két bejegyzéssel korábban írtam:
"A gazdasági válság alatt összehoztam egy kisebb
vagyont.... egy nagyobból..."
Azért még mindig megterheli az ember pénztárcáját a karácsony.
Szóval akkor a hét kérdése: Ti hogy bonyolítjátok le az ilyesmit?
Kis esti meglepi azoknak, akik játszottak a Diablo 3-mal
Keep calm and don't kill me for this!
2012. december 17., hétfő
2012. december 16., vasárnap
Kis esti filozófia
Épp azon gondolkodtam, miért nincs mostanában annyi blogbejegyzésem. A blog indulásakor, 2009-ben annyira produktív voltam, hogy visszatekintve el sem hiszem, hogy mindazt az őrült agymenést én, és egyedül én hoztam össze. A 2010-es 133, szintén agybeteg őrültségről már nem is beszélek. Aztán jött 2011 37, majd 2010, eddig 11 bejegyzéssel. Azért valljuk be, ez elég siralmas.
Sokszor elfilozofáltam már a miértjén, de konkrét választ nem sikerült kinyögnöm. Ott a suli, ami ugyan lefoglal, de korántsem annyira, hogy ne tudnék legalább heti egy bejegyzést kreálni, és ezúttal az élmények hiányát sem tudom érvként felhozni, tekintettel arra, hogy Szegeden más sem ér, csak élmény. Akár jó, akár rossz, lenne miről beszámolni.
Végül is általában arra jutok, hogy szimplán lusta vagyok leülni és pötyögni. Meg persze az ihlet hiánya. Hiába történnek velem dolgok, az esetek többségében nem tudom papírra (monitorra - hahaha :D ) vetni. Felhúznak a vonaton, hazafelé menet, ezeket a sérelmeket összegyűjtöm, hogy majd leírom ide, de végül sosem teszem. Hogyan? Meg egyébként miért? Mindenki tudja, teljesen tisztában van vele, sőt, biztosra veszem, hogy mindenki meg is tapasztalja a saját bőrén, nap, mint nap az emberi hülyeséget, azt, hogy mindenki csak magával foglalkozik és célja elérése érdekében hajlandó átgázolni másokon, mind fizikálisan, mind lelkileg.
És itt most nem arra gondolok, hogy rálépett valaki a lábamra, mert okvetlenül le akart ülni a villamoson, hanem arról, hogy felülök a vonatra, be, egy üres kabinba, felveszem a fűtést maxra, mert fázom, mert beteg vagyok. Ott ülök 25 fokban, nagykabátban, sállal a nyakam körül dideregve. Egy kiscsaj benyit, megkérdi, beülhet-e. Miért ne ülhetne? Levetkőzik, kabát, pulcsi, sál, sapka ledob és az első kérdése az, hogy leveheti e a fűtést. Nem, nem veheted le.... Ennél csak az jobb, amikor kérdés nélkül, spontán cselekednek...
Semmi bajom nincs azzal, ha valaki nem bírja annyira a meleget, néha tényleg elviselhetetlenül meleg tud lenni a vonaton, de mivel nem egyedül utazunk, meg kéne találni az arany középutat, vagy legalábbis törekedni kéne rá. Ha nem lettem volna beteg, megengedtem volna a csajnak, hogy levegye a fűtést... De van szeme, gondolhatta, hogy nem poénból ülök bebugyolálódva. Vagy lehet, hogy mégis? Eljutottunk már arra a szintre, amikor az emberek egy röpke pillantás után szimplán elmebetegnek titulálják a másikat?
Persze, előítélet... Kiben nincs? Max a Dalai Lámában. Egy egészséges kis előítélet sosem árt. De az, amit a 21. századi ember művel minden, csak nem egészséges.
Visszatérve az ihlethiányra: Amikor visszaolvasgatom a régi, főleg a 2009-2010-es bejegyzéseket, jövök rá, hogy nem a történetíró veszett ki belőlem, csak a kalandok fogytak el. (De az is könnyen lehet, hogy pont fordítva.) Az egyetem már nem új, és nem sok olyan kurzusom van, ami kihívást jelentene. Szimpla "leülök és beseggelem" kurzusok. Ami pedig érdekes, mint pl. a Föld belső folyamatai vagy az Ásvány és kőzettan szintén beseggelős, mivel nincs hozzájuk gyakorlati órám. Nincs kutyám sem, most már hetedik hónapja (az elmúlt 24 év során ez az első alkalom, hogy több, mint fél év elteltével még mindig nincs semmilyen állatom, nem, hogy kutyám, de még egy nyamvadt guppim sem.) így arról sem tudok "élménybeszámolni", hogy a legutóbbi séta alkalmával milyen őrültségekkel találkoztunk.
Sok minden hiányzik 2-3 évvel ezelőttről, de talán leginkább ez.
Az emberi kapcsolatokról is sokszor elmerengek, nem csak úgy általánosságban, hanem a sajátjaimon főként. Azokról, akik már kiléptek az életemből, mert úgy gondolták, az az út, amin én járok, nekik nem megfelelő, azokról, akik csak most léptek be az életembe és próbálnak rájönni (már, ha veszik a fáradtságot) ki is vagyok és mit is akarok én valójában és legfőképp azokról, akik régóta itt csücsülnek körülöttem, de még mindig nem jöttek rá a titokra.
Barátságokat kötünk másokkal, de elfelejtettük, hogyan kell megismerni a másikat. Legjobb esetben emlékszünk egymás születésnapjára, ilyenkor veszünk a másiknak egy üveg piát. A lehető legszemélytelenebb ajándék. Az, hogy "Ú basszus, a fészbúk írja, hogy holnap lesz XY szülinapja, elugrom a teszkóba, veszek neki egy üveg bort", nem barátság. Csak egy kényelmes megoldás. Nem kell gondolkodni, csak levenni egy kellően drága üveget a polcról, ezzel mutatva a másiknak, mennyire fontos nekünk.
Karácsonykor megajándékozzuk egymást, hasonló módszerekkel, mert ilyenkor ez szokás.
Nos, nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem az az ajándék, ha a másik gondol rám. Amikor lemegy a boltba kenyérért és a tejespult előtt elsétálva meglátja a kis, 2 decis, dobozos milky way üdítőt és azt mondja: "Úgyis találkozom ma vele. Ez a kedvence, viszek neki egyet, hagy örüljön a hülye feje."
Amikor ezek eszembe jutnak, eszembe jut az is, hogy engem mennyire nem ismer senki. Ha feltenném a kérdést, mi a kedvenc kajám, 2 ember, ha megtudná mondani. Ez valószínűleg az én hibám, én nem engedek közel magamhoz senkit, de amíg az emberi kapcsolatok 80%-a olyan, mint amilyet fent leírtam, addig ez nem is fog változni semmit. Az a 2-3 ember pedig, akik vették a fáradtságot, remélem azt mondanák, ha kérdezné őket valaki, hogy megérte.
Ha nem, akkor ez van. Az is egyfajta visszajelzés.
Összegezve a dolgokat, most, hogy a blog lassan betölti a negyedik életévét, jó rálátásom van arra, mit és hogy változtam az elmúlt négy év során. De mindig ugyan arra a konklúzióra jutok.
Nem én változok, csak a világ fordult ki önmagából.
Sokszor elfilozofáltam már a miértjén, de konkrét választ nem sikerült kinyögnöm. Ott a suli, ami ugyan lefoglal, de korántsem annyira, hogy ne tudnék legalább heti egy bejegyzést kreálni, és ezúttal az élmények hiányát sem tudom érvként felhozni, tekintettel arra, hogy Szegeden más sem ér, csak élmény. Akár jó, akár rossz, lenne miről beszámolni.
Végül is általában arra jutok, hogy szimplán lusta vagyok leülni és pötyögni. Meg persze az ihlet hiánya. Hiába történnek velem dolgok, az esetek többségében nem tudom papírra (monitorra - hahaha :D ) vetni. Felhúznak a vonaton, hazafelé menet, ezeket a sérelmeket összegyűjtöm, hogy majd leírom ide, de végül sosem teszem. Hogyan? Meg egyébként miért? Mindenki tudja, teljesen tisztában van vele, sőt, biztosra veszem, hogy mindenki meg is tapasztalja a saját bőrén, nap, mint nap az emberi hülyeséget, azt, hogy mindenki csak magával foglalkozik és célja elérése érdekében hajlandó átgázolni másokon, mind fizikálisan, mind lelkileg.
És itt most nem arra gondolok, hogy rálépett valaki a lábamra, mert okvetlenül le akart ülni a villamoson, hanem arról, hogy felülök a vonatra, be, egy üres kabinba, felveszem a fűtést maxra, mert fázom, mert beteg vagyok. Ott ülök 25 fokban, nagykabátban, sállal a nyakam körül dideregve. Egy kiscsaj benyit, megkérdi, beülhet-e. Miért ne ülhetne? Levetkőzik, kabát, pulcsi, sál, sapka ledob és az első kérdése az, hogy leveheti e a fűtést. Nem, nem veheted le.... Ennél csak az jobb, amikor kérdés nélkül, spontán cselekednek...
Semmi bajom nincs azzal, ha valaki nem bírja annyira a meleget, néha tényleg elviselhetetlenül meleg tud lenni a vonaton, de mivel nem egyedül utazunk, meg kéne találni az arany középutat, vagy legalábbis törekedni kéne rá. Ha nem lettem volna beteg, megengedtem volna a csajnak, hogy levegye a fűtést... De van szeme, gondolhatta, hogy nem poénból ülök bebugyolálódva. Vagy lehet, hogy mégis? Eljutottunk már arra a szintre, amikor az emberek egy röpke pillantás után szimplán elmebetegnek titulálják a másikat?
Persze, előítélet... Kiben nincs? Max a Dalai Lámában. Egy egészséges kis előítélet sosem árt. De az, amit a 21. századi ember művel minden, csak nem egészséges.
Visszatérve az ihlethiányra: Amikor visszaolvasgatom a régi, főleg a 2009-2010-es bejegyzéseket, jövök rá, hogy nem a történetíró veszett ki belőlem, csak a kalandok fogytak el. (De az is könnyen lehet, hogy pont fordítva.) Az egyetem már nem új, és nem sok olyan kurzusom van, ami kihívást jelentene. Szimpla "leülök és beseggelem" kurzusok. Ami pedig érdekes, mint pl. a Föld belső folyamatai vagy az Ásvány és kőzettan szintén beseggelős, mivel nincs hozzájuk gyakorlati órám. Nincs kutyám sem, most már hetedik hónapja (az elmúlt 24 év során ez az első alkalom, hogy több, mint fél év elteltével még mindig nincs semmilyen állatom, nem, hogy kutyám, de még egy nyamvadt guppim sem.) így arról sem tudok "élménybeszámolni", hogy a legutóbbi séta alkalmával milyen őrültségekkel találkoztunk.
Sok minden hiányzik 2-3 évvel ezelőttről, de talán leginkább ez.
Az emberi kapcsolatokról is sokszor elmerengek, nem csak úgy általánosságban, hanem a sajátjaimon főként. Azokról, akik már kiléptek az életemből, mert úgy gondolták, az az út, amin én járok, nekik nem megfelelő, azokról, akik csak most léptek be az életembe és próbálnak rájönni (már, ha veszik a fáradtságot) ki is vagyok és mit is akarok én valójában és legfőképp azokról, akik régóta itt csücsülnek körülöttem, de még mindig nem jöttek rá a titokra.
Barátságokat kötünk másokkal, de elfelejtettük, hogyan kell megismerni a másikat. Legjobb esetben emlékszünk egymás születésnapjára, ilyenkor veszünk a másiknak egy üveg piát. A lehető legszemélytelenebb ajándék. Az, hogy "Ú basszus, a fészbúk írja, hogy holnap lesz XY szülinapja, elugrom a teszkóba, veszek neki egy üveg bort", nem barátság. Csak egy kényelmes megoldás. Nem kell gondolkodni, csak levenni egy kellően drága üveget a polcról, ezzel mutatva a másiknak, mennyire fontos nekünk.
Karácsonykor megajándékozzuk egymást, hasonló módszerekkel, mert ilyenkor ez szokás.
Nos, nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem az az ajándék, ha a másik gondol rám. Amikor lemegy a boltba kenyérért és a tejespult előtt elsétálva meglátja a kis, 2 decis, dobozos milky way üdítőt és azt mondja: "Úgyis találkozom ma vele. Ez a kedvence, viszek neki egyet, hagy örüljön a hülye feje."
Amikor ezek eszembe jutnak, eszembe jut az is, hogy engem mennyire nem ismer senki. Ha feltenném a kérdést, mi a kedvenc kajám, 2 ember, ha megtudná mondani. Ez valószínűleg az én hibám, én nem engedek közel magamhoz senkit, de amíg az emberi kapcsolatok 80%-a olyan, mint amilyet fent leírtam, addig ez nem is fog változni semmit. Az a 2-3 ember pedig, akik vették a fáradtságot, remélem azt mondanák, ha kérdezné őket valaki, hogy megérte.
Ha nem, akkor ez van. Az is egyfajta visszajelzés.
Összegezve a dolgokat, most, hogy a blog lassan betölti a negyedik életévét, jó rálátásom van arra, mit és hogy változtam az elmúlt négy év során. De mindig ugyan arra a konklúzióra jutok.
Nem én változok, csak a világ fordult ki önmagából.
2012. december 15., szombat
Fészbúkgyöngyszem
Néha találni egész értelmes dolgokat is fészbúkon. Persze ez is csak azért lehetséges, mert vannak olyan ismerőseim is, akik ahelyett, hogy átlag fél óránként frissítenék az állapotukat és mindenféle hülye videót és képet töltögetnek fel, inkább ritkábban posztolnak, de akkor érdekes dolgokat, vagy olyat, ami tényleg vicces.
Ezt is egyik ismerősöm tette ki az üzenőfalára.
Ezt is egyik ismerősöm tette ki az üzenőfalára.
2012. november 27., kedd
Ridiculously photogenic Gizmo
Keresgéltem képet "kószpészhez", mert mióta csak hallgatója vagyok az egyetemnek, egy nagy semmi virít a pofám helyén. Aztán ahogy keresgéltem, találtam pár veszett fotográfiát szerény személyemről, meg még erről arról.... Úgyis ígértem képeket, úgyhogy itt vannak. :D
Na, most ennyi elég, előkészítem a terepet egy "élménybeszámolónak" a tanáraimról. :D :D :D
Ott nem lesznek képek, csak száraz szöveg, úgyogy használjátok ki a pillanatot. :D
 |
| "Ez a térkép kartográfiailag helytelen" - 2011 augusztus, mint leendő fizikus... |
 |
| ... Akit jobban érdekel egy nyamvadt kő... |
 |
| ... Erről meg már ne is beszéljünk... |
 |
| Szűk a zsebem, a telefonomért nyúlkálok... |
 |
| És végül ez lett a profilkép "kószpészen" :D |
 |
| 2012 június - Harmadik tipusu találkozás egy izével.... |
 |
| Jókora vízesés fölött, nekem meg tériszonyom van... |
 |
| ... És az ausztriai nyaralás fénypontja - Temetővel egybekötött öregek otthona |
 |
| Rasztafári |
 |
| Ez is |
 |
| Sampinyon |
 |
| Welcome to Terra Nova |
 |
| Ez is Ausztria, csak nem tudom mire vélni |
 |
| Kicsit stresszesen ugyan... :D |
 |
| De már túl a vízesésen... :D Nincs kedvem felhuzogatni a másik vízeséses képhez.... |
Na, most ennyi elég, előkészítem a terepet egy "élménybeszámolónak" a tanáraimról. :D :D :D
Ott nem lesznek képek, csak száraz szöveg, úgyogy használjátok ki a pillanatot. :D
2012. november 11., vasárnap
...like a boss...
Harmadik megkezdett blogbejegyzé,s a legutolsó közzétett óta....
Ezúttal ezt közzéteszem, hogy megosszam veletek azt, ami most történt velem.
Az ember sokmindenen képes nevetni, néha még a saját kínján vagy balszerencsétlenségén is. Én alapvetően egy jókedélyű embernek tartom magam, így én felettébb jót nevettem az ügyön. :D
Történt az, hogy kitaláltuk, nosza rajta, igényeljük meg a Bursa Hungarica nevű önkormányzati, szociális helyzeten alapuló ösztöndíjat. A szükséges papírok rendelkezésre álltak, csak egy jogviszony igazolás hiányzott, amit megkértem.
No, akkor töltsük ki a pályázatot... Feltétel (idézet a www.bp22.hu-ról):
Így kell lecsúszni egy havi 7000 forintos önkormányzati ösztöndíjról... like a boss... :D :D :D
Ezúttal ezt közzéteszem, hogy megosszam veletek azt, ami most történt velem.
Az ember sokmindenen képes nevetni, néha még a saját kínján vagy balszerencsétlenségén is. Én alapvetően egy jókedélyű embernek tartom magam, így én felettébb jót nevettem az ügyön. :D
Történt az, hogy kitaláltuk, nosza rajta, igényeljük meg a Bursa Hungarica nevű önkormányzati, szociális helyzeten alapuló ösztöndíjat. A szükséges papírok rendelkezésre álltak, csak egy jogviszony igazolás hiányzott, amit megkértem.
No, akkor töltsük ki a pályázatot... Feltétel (idézet a www.bp22.hu-ról):
"Bursa Hungarica ösztöndíjra azok pályázhatnak, akik Budapest XXII. kerületében állandó lakóhellyel rendelkeznek, és családjukban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum két és félszeresét, azaz a 71 250 Ft-ot."Azaz jóatyám nyugdíja és a két árvaellátás összege osztva hárommal, ami nem kevesebb, mint 1013 forinttal haladja meg a pályázatban előírt maximumot.
Így kell lecsúszni egy havi 7000 forintos önkormányzati ösztöndíjról... like a boss... :D :D :D
2012. augusztus 22., szerda
Életjel 6*10^23-on
Rég nem írtam, tudom, ezért a bűntettért majd később kövezzetek meg. :D
Igazából sok bejegyzést elkezdtem, itt is, füzetekben is (ha épp uncsi órám volt), de végül sosem nőtte ki magát egy sem bejegyzéssé, piszkozat maradt mind, amíg ki nem töröltem őket mondván, áhh, majd legközelebb...
Túl sok dolog amúgysem történt április óta. Voltunk ausztriában pár napot, fent a hegyekben (ez volt életem első külföldi nyaralása), elkezdtem egyedül, nyeregben, kengyellel ügetni és vágtázni, valamint megszerztem eddigi lovas "karrierem" legkomolyabb sérülését.
Szőrén ültük meg a lovat és úgy ledörzsölődött a seggemről a bőr, hogy 3 napig -nem vicc- nem tudtam ülni.
Most, elérkezett a perc, hogy feltegyek nektek egy nagyon fontos kérdést.
Csak én csesztem el valamit és állt át a redvás francbukkom idővonalra, vagy mindenkinek lejárt a türelmi ideje?
Nagyon ott vagyok, hogy fogom, és törlöm a fiókomat, már bocsánat, de engem egy dilettáns, barom banda ne kötelezzen rá, hogy azt a hányáskupac idővonalat használjam... Nekem tökéletesen megfelelt az eredeti felállás is.
Meg is néztem gyorsan ezt a google+-t. Régebben meghívtak rá, de nem igazán foglalkoztam vele. Egyelőre (első ránézésre legalábbis) kultúráltabbnak látszik, mint a francbukk, úgyhogy ha nagyon felszívom magam, akkor törlöm a picsbe és átpártolok a pluszhoz.
Csak érdekelne, hogy nektek mi a véleményetek róla, ha van. :D
Egyelőre ennyi most, lassan, de biztosan összegyűjtöm a képeket, és kaptok egy amolyan képes élménybeszámolót a dolgokról. :D Szeptembertől pedig suli!!! Jöhetnek az újabb aranyköpés bejegyzések!!! :D :D :D :D :D :D :D
Igazából sok bejegyzést elkezdtem, itt is, füzetekben is (ha épp uncsi órám volt), de végül sosem nőtte ki magát egy sem bejegyzéssé, piszkozat maradt mind, amíg ki nem töröltem őket mondván, áhh, majd legközelebb...
Túl sok dolog amúgysem történt április óta. Voltunk ausztriában pár napot, fent a hegyekben (ez volt életem első külföldi nyaralása), elkezdtem egyedül, nyeregben, kengyellel ügetni és vágtázni, valamint megszerztem eddigi lovas "karrierem" legkomolyabb sérülését.
Szőrén ültük meg a lovat és úgy ledörzsölődött a seggemről a bőr, hogy 3 napig -nem vicc- nem tudtam ülni.
Most, elérkezett a perc, hogy feltegyek nektek egy nagyon fontos kérdést.
Csak én csesztem el valamit és állt át a redvás francbukkom idővonalra, vagy mindenkinek lejárt a türelmi ideje?
Nagyon ott vagyok, hogy fogom, és törlöm a fiókomat, már bocsánat, de engem egy dilettáns, barom banda ne kötelezzen rá, hogy azt a hányáskupac idővonalat használjam... Nekem tökéletesen megfelelt az eredeti felállás is.
Meg is néztem gyorsan ezt a google+-t. Régebben meghívtak rá, de nem igazán foglalkoztam vele. Egyelőre (első ránézésre legalábbis) kultúráltabbnak látszik, mint a francbukk, úgyhogy ha nagyon felszívom magam, akkor törlöm a picsbe és átpártolok a pluszhoz.
Csak érdekelne, hogy nektek mi a véleményetek róla, ha van. :D
Egyelőre ennyi most, lassan, de biztosan összegyűjtöm a képeket, és kaptok egy amolyan képes élménybeszámolót a dolgokról. :D Szeptembertől pedig suli!!! Jöhetnek az újabb aranyköpés bejegyzések!!! :D :D :D :D :D :D :D
2012. április 11., szerda
Napi gondolkodnivaló
Sajnos el kell, hogy keserítselek benneteket, most nem Aranyköpés tanár úr lesz a bejegyzésem főszereplője. Az emberi faj, különös tekintettel a magyar politikusok idiotizmusával kell, hogy foglalkozzam egy kicsit. Engem a most következő téma mélységesen felháborít, pedig én aztán ritkán háborodok fel az emberi hülyeségen, a politikusokon meg már meg sem lepődök, de ez nálam már kiverte a biztosítékot.
Azt most le kell szögeznem, hogy nem kívánok sem védeni, sem elítélni senkit, csak a véleményemet akarom elmondani.
Olvastam egy cikket az imént, ez váltotta ki belőlem a dolgot. A hvg.hu-t böngésztem, amikor ezt a cikket megláttam. Azt hittem, ez csak valami kegyetlenül rossz áprilisi tréfa, aztán megláttam, hogy a cikket ma tették közzé, majd az is világossá vált számomra, hogy ilyesmiből nem szokás viccet csinálni, de valóságnak elég lehetetlen volt. Elolvastam hát a cikket, amiben a következőről volt szó:
A Jobbik nevű magyar párt, aki, mint azt mindannyian tudjuk, egymás megbecsülését, elfogadását (nemi, faji vagy vallási hovatartozás nélkül) hirdeti és ami amellett emel szót, hogy amúgyis nagy a széthúzás, nem csak Magyarországon, de az egész világon, ugyan, fogjunk már össze egy közös, szebb jövő érdekében, kitalált valami újabb, nagyon emberi dolgot.
Egy olyan törvényjavaslatot és alaptörvény módosítást nyújtottak be, ami több, mint valósznű, hogy süllyesztőbe kerül, de akkor is elég nagy BUZISÁG ilyennel előállni.
A javaslat lényege, hogy a homoszexualitás, mint olyan, szerintük fajtalankodás és szexuális magatartászavar és büntetendő dolog. Mégpedig börtönnel vagy pénzbírsággal, attól függően, milyen "Bűnt" követ el.
"A „salátatörvényében” többek között a Büntető törvénykönyvet is megváltoztatná, mégpedig úgy, hogy börtönbüntetéssel sújtaná a melegeket. A tervezet szerint a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki „más azonos nemű személlyel folytatott szexuális kapcsolatot (fajtalanság), illetve egyéb más szexuális magatartászavart nagy nyilvánosság előtt népszerűsít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
Egytől öt évig büntetné azt, aki „a fajtalanságot vagy más szexuális magatartászavart írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetőleg más berendezés útján reklámozza vagy ilyen cselekményben közreműködik".
Elzárással vagy 150 ezer forintos bírsággal sújtaná azokat a meleg párokat, akiket ugyan nem vezet a népszerűsítés szándéka, de például kézen fogva mentek az utcán, vagy nyilvánosság előtt csókolóztak.
Hasonló szellemben írná át az alaptörvényt is. Így az új alkotmányban kimondatná, hogy bár Magyarországon mindenkinek joga van a békés tüntetésekhez, de a homoszexuálisoknak nem."
Kérdem én: Mi a lópikula bajuk van az embereknek a buzikkal? Az miért nem böki senkinek sem a csőrét, amikor 13 éves taknyosok nyalják egymást a parkban, olyan hévvel, hogy a belem kifordul, amikor meglátom őket?
Arról nem is beszélve, hogy ez a "szexuális magatartászavar" nem betegség, nem nevelés kérdése és végképp nem a "fajtalankodó" hibája. Így születtek, nem tehetnek róla. Így kell leélniük az életüket és ha törvénnyel szabályozzák majd, hogy mikor rakhatják egymást seggbe, hol és milyen mélyen történhet a behatolás, ők akkor is melegek maradnak majd és csak azért, mert egy maroknyi homofób, agyilag visszamaradott politikus elítélendőnek tartja ezt a "magatartásformát", nem változnak át heteroszexuálissá.
Az ilyen homofób idiótáktól a belem kifordul. Miért nem az emberi értéket nézik? Kit érdekel, hogy otthon mit művel... Tegyük már félre az ilyen középkori eszméket és nézzük az embert. Azt, hogy milyen finom sütit süt. Milyen szép képeket fest, milyen ügyesen rajzol, vagy csak egyszerűen azt, hogy milyen jó a humora és milyen jó társaság.
Úgyhogy könyörgöm... Legyünk már kicsit nyitottabbak. Nem kell egyetérteni semmivel. Nem kell szeretni a másikat. Csak hagyjuk, hogy mindenki úgy élje az életét, ahogy akarja.
U.i.: Velem sem kell egyetérteni semmiben. Csak azért néha álljunk meg pár percre és gondolkozzunk el azon, hova tart ez a világ és miért tart oda, ahová.....
Azt most le kell szögeznem, hogy nem kívánok sem védeni, sem elítélni senkit, csak a véleményemet akarom elmondani.
Olvastam egy cikket az imént, ez váltotta ki belőlem a dolgot. A hvg.hu-t böngésztem, amikor ezt a cikket megláttam. Azt hittem, ez csak valami kegyetlenül rossz áprilisi tréfa, aztán megláttam, hogy a cikket ma tették közzé, majd az is világossá vált számomra, hogy ilyesmiből nem szokás viccet csinálni, de valóságnak elég lehetetlen volt. Elolvastam hát a cikket, amiben a következőről volt szó:
A Jobbik nevű magyar párt, aki, mint azt mindannyian tudjuk, egymás megbecsülését, elfogadását (nemi, faji vagy vallási hovatartozás nélkül) hirdeti és ami amellett emel szót, hogy amúgyis nagy a széthúzás, nem csak Magyarországon, de az egész világon, ugyan, fogjunk már össze egy közös, szebb jövő érdekében, kitalált valami újabb, nagyon emberi dolgot.Egy olyan törvényjavaslatot és alaptörvény módosítást nyújtottak be, ami több, mint valósznű, hogy süllyesztőbe kerül, de akkor is elég nagy BUZISÁG ilyennel előállni.
A javaslat lényege, hogy a homoszexualitás, mint olyan, szerintük fajtalankodás és szexuális magatartászavar és büntetendő dolog. Mégpedig börtönnel vagy pénzbírsággal, attól függően, milyen "Bűnt" követ el.
"A „salátatörvényében” többek között a Büntető törvénykönyvet is megváltoztatná, mégpedig úgy, hogy börtönbüntetéssel sújtaná a melegeket. A tervezet szerint a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki „más azonos nemű személlyel folytatott szexuális kapcsolatot (fajtalanság), illetve egyéb más szexuális magatartászavart nagy nyilvánosság előtt népszerűsít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
Egytől öt évig büntetné azt, aki „a fajtalanságot vagy más szexuális magatartászavart írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetőleg más berendezés útján reklámozza vagy ilyen cselekményben közreműködik".
Elzárással vagy 150 ezer forintos bírsággal sújtaná azokat a meleg párokat, akiket ugyan nem vezet a népszerűsítés szándéka, de például kézen fogva mentek az utcán, vagy nyilvánosság előtt csókolóztak.
Hasonló szellemben írná át az alaptörvényt is. Így az új alkotmányban kimondatná, hogy bár Magyarországon mindenkinek joga van a békés tüntetésekhez, de a homoszexuálisoknak nem."
Kérdem én: Mi a lópikula bajuk van az embereknek a buzikkal? Az miért nem böki senkinek sem a csőrét, amikor 13 éves taknyosok nyalják egymást a parkban, olyan hévvel, hogy a belem kifordul, amikor meglátom őket?
Arról nem is beszélve, hogy ez a "szexuális magatartászavar" nem betegség, nem nevelés kérdése és végképp nem a "fajtalankodó" hibája. Így születtek, nem tehetnek róla. Így kell leélniük az életüket és ha törvénnyel szabályozzák majd, hogy mikor rakhatják egymást seggbe, hol és milyen mélyen történhet a behatolás, ők akkor is melegek maradnak majd és csak azért, mert egy maroknyi homofób, agyilag visszamaradott politikus elítélendőnek tartja ezt a "magatartásformát", nem változnak át heteroszexuálissá.
Az ilyen homofób idiótáktól a belem kifordul. Miért nem az emberi értéket nézik? Kit érdekel, hogy otthon mit művel... Tegyük már félre az ilyen középkori eszméket és nézzük az embert. Azt, hogy milyen finom sütit süt. Milyen szép képeket fest, milyen ügyesen rajzol, vagy csak egyszerűen azt, hogy milyen jó a humora és milyen jó társaság.
Úgyhogy könyörgöm... Legyünk már kicsit nyitottabbak. Nem kell egyetérteni semmivel. Nem kell szeretni a másikat. Csak hagyjuk, hogy mindenki úgy élje az életét, ahogy akarja.
U.i.: Velem sem kell egyetérteni semmiben. Csak azért néha álljunk meg pár percre és gondolkozzunk el azon, hova tart ez a világ és miért tart oda, ahová.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)