Örömmel jelenthetem, hogy a ma, a Nap, pontosan 90° magasan delel az Egyenlítő felett, tehát a mai naptól kezdve hivatalosan is, azaz csillagászatilag, tavasz van. A kedvem ennek megfelelően jó, itthon kellemes az idő és szépen süt a nap. Lehetne egy kicsit melegebb, de én már annak is fenemód örülök, hogy a fák, bokrok és egyéb növényfélék kezdenek kihajtani, egyre jobban zöldül minden és én is kezdek zöldeket beszélni. :D
És ha már Nap, illetve nap....
Na... Ugye ez a Japánban történt földrengés+cunami foglalkoztatja most a médiát. Sugárzás, halottak, törmelék. Nekem nincs tévém, így az aktuális fejleményekről nem tudok értesülni, de amúgy is gyanítom, hogy a híradóban, erről nem számolnak be, úgyhogy csak remélni tudom, hogy ennél nagyobb baj már nem érheti szerencsétlen japánokat. (Az önfegyelmük mindenesetre példaértékű)
Találtam egy cikket a Techneten. A cikk lényege, hogy a földrengés 25 centivel tolta el a Föld forgástengelyét, ami miatt a napok rövidebbek lettek 1.6 mikroszekundummal.
Oké, ez most kicsinek tűnik, de pl a 2004-es szumátrai miatt már plusz 6.8 mikroszekundum.
Jó, mondjuk az a földrengés még egy szigetet is feljebb tolt, úgyhogy az sem volt kispályás, de az ekkora földrengések elég ritkák azért. Úgyhogy legalább 1, de inkább pár évszázad kell ahhoz, hogy 1 másodperccel legyenek rövidebbek a napok, viszont ha a Földtörténeti korokat nézzük, ott nem évszázados, hanem évmilliós időbeosztás van és még csak nem is 1-2 millió év, hanem több tíz, esetleg száz milliós. (Kivéve a Pliocén és a Pleisztocén között, a Holocénről nem is beszélve, de ez gondolom nem sokakat izgat. :D )
Szóval, azok az 1 másodpercek, amik évszázadok alatt összeadódnak, pár évmillió múltán akár 1-2 óra is lehet.
Na és akkor ezt csavarjuk meg. :D Hold... Ha más érdemit nem is, azt megtanultam a Discovery és a többi, nézésre alkalmas tévécsatorna műsoraiból, hogy a Hold ugyan távolodik tőlünk, viszont a fiatal Földön egy nap, körülbelül 16 óra volt. A Föld-Hold kölcsönhatás miatt pedig, a Föld forgása lassul, így alakult ki az évmilliárdok alatt az a hosszúságú nap, amit mi ismerünk.
A Hold távolodik, így ez a kölcsönhatás gyengül. Viszont szerintem még mindig van olyan erős és 1-2 millió év múlva is lesz, hogy valamennyire azért helyrepofozza a dolgot.
Bár, van egy sanda gyanúm, hogy ember addigra nem igazán lesz a Földön. :D Erről is találtam egy cikket, ugyan ott, ami meglehetősen pesszimista, ami az emberek jövőjét illeti és megmondom a tutit: Nekem sincs szebb jövőképem.
Nem mondom meg, hogy mi az, illetve de, majd kommentben, ennél a posztnál. :D Mégpedig azért ott, mert érdekel a Ti jövőképetek is. Úgyhogy most aztán adjátok ki magatokból, kíváncsi vagyok. Ti milyen jövőt képzeltek el, mondjuk ha ezt az évszázadot nézzük? :D
Az én jövőképem meglehetősen passzol az öreg Gene-éhez :) Vicces, hogy szinte szóról szóra azok a társadalmi, gazdasági, stb. folyamatok játszódnak le, amit Roddenberry bácsi is "megjósolt". Jósolni persze nem kellett neki, elég volt csak kicsit kinyitnia a szemét, hogy lássa az ilyen-olyan dolgokat, pláne a sorok közt olvasva...
VálaszTörlésSzóval ebből kifolyólag nagy valószínűséggel közeleg egy újabb nagy háború, ami viszont most a modern fegyvereknek köszönhetően sokkal pusztítóbb lesz. Persze az emberiség története gyakorlatilag folyamatos háborúkkal volt/van tarkítva, legfeljebb csak a fegyverek változtak, szóval ebben így önmagában még semmi extra nincs, csakhogy napjainkban már vannak annyira modernek a fegyverek, hogy nem sok erőfeszítésbe kerülne egy-két országot, vagy teljes népcsoportokat eltörölni.
Kezdjük kinőni a Földet, az a helyzet... 6 milliárd emberről van szó, és ekkora lakosságot egyszerűen nem lehet eltartani, mert nincs annyi élelmiszer, nincs annyi elvégzendő feladat (vagyis munka), ezért hát szükségszerűen vagy egy hatalmas járványnak, vagy egy hatalmas háborúnak kell szabályozni a bolygó lakosságát. A földtörténeti korokban több nagy kihalás is volt, igaz, azokat természeti hatások okozták, de ez nem jelenti azt, hogy az ember nem érhet el hasonló eredményt, önmaga keze által...
Szóval ami engem illet, én azt gondolom, hogy valamilyen Trek-es, Firefly-os nagy háború lesz, aminek súlyos következményei lesznek, és inkább negatívak, semmint pozitívak. De ne legyen igazam...
A poszthoz: Mindennek a tetejében, amiket leírtál a napok hosszával kapcsolatban, még a térképeink sem pontosak a japán földrengés óta - na, jó, azért átrajzolni nem kell őket -, Japán most 2 méterrel arrébb van, mint eddig volt. Ekkora volt a lökés...
VálaszTörlésAmi a jövőképemet illeti, lassan kezdek rájönni, hogy ez nálam mindig kétféle.
Egyrészt én is úgy sejtem, hogy nem ússzuk meg valami nagy világomlás nélkül, valamint meg vagyok róla győződve, hogy az ember a hülyeségeit egyedül nem képes levetkőzni, "nevelőre" van szüksége.
A Star Trek nem szentírás, de ha jobban odafigyel az ember, akkor a First Contact-ban eléggé gázos, de logikus jövőképet kapunk pontosan a III. világháborúval és a javulásra való képtelenséggel kapcsolatban.
Egy szó mint száz, egyrészről végtelenül pesszimista - vagy realista? - vagyok.
Másrészt viszont ott vannak az emberek, mint egyének, és éppen a Japán földrengés kapcsán kaptam most egy jó nagy adag hitet velük kapcsolatban.
Történt, hogy George Takei önként felvállalta Japán megsegítésének ügyét, és rendszeresen, naponta többször jelentkezett a Twitter-en videókkal, linkekkel, hírekkel. Többek között belinkelt egy olyan oldalt is, ahol részletesen közlik, hogy milyen módjai vannak a távolból történő segítségnyújtásnak. Hát én ezt elvittem és felraktam ahová csak tudtam, de miután nem vagyok világhírű, így relatíve nem sok emberhez juttathattam el.
Mit ad isten, másnap megjelent az űrhajós barátom a Twitter-en, úgyhogy gyorsan átdobtam neki ezt a linket, ő pedig felrakta a közel százezer követőjének, akik meg adták tovább és tovább, még ma is járja az útját ez a link. Gondolom, sokan használták is, nem csak továbbították.
Akkor azt éreztem, hogy nincsenek határok, nincs távolság, az emberek bárhol élnek, hajlandóak ott lenni, ahol segíteni kell, nincs különbség, hogy ki ismert ember és ki nem az, csak csapatjáték van és összefogás. Ez meg optimizmussal tölt el. Kár, hogy nem ezeken az embereken múlik a világ sorsa...
Szerencsére nem csak a csillagászati naptár szerint van itt a tavasz, hanem az időjárás szerint is. :) Már elő is kaptam a tavaszi cipőket-táskákat-kabátokat, annyira jó érzés volt, hogy végre nem egy kiló ruhában kell rohangálni. :D
VálaszTörlésJövőkép tekintetében én látok potenciált az emberiségben, de a tekintetben elég bizonytalan vagyok, hogy mit hozhatnak ki belőle. Könnyen el tudok képzelni egy Fallout 3-ra hajazó szemétdombot, ugyanakkor egy virágzó fejlődő civilizációt is. Szerencsére a fenntartható fejlődés már igen komoly része az Európai Unió környezetvédelmi szakpolitikájának, sorozatban jönnek ezzel kapcsolatban a kibocsátási határértékeket és egyebeket szabályozó rendeletek, irányelvek. Hála Istennek nem csak EU-s hanem világméretű szinten is, 2005-től hatályban van a Kiotói Egyezmény is, bár az USA már igazán ratifikálhatná ... Sőt ha jól tudom tavaly megállapodás született egy kísérleti fúziós reaktorról, amit 2030-ra ígérgetnek.
Ettől függetlenül egyéni szinten még elég katasztrofális a helyzet, be kéne vezetni valahova az általános iskolai oktatásba a környezetvédelmét. Legszívesebben letörném azoknak a kezét, akik kidobálják a szemetüket pl. a villamos ablakán, ahelyett hogy ha leszállnak kidobják a megállóban lévő kukába.
Az emberi fajt viszont nem temetném semmiképp, az életben maradás és élni akarás hatalmas erőt tudnak adni...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAlapvetően igazad van, csak sajna nem az a környezetvédelem, ha valaki nem dobja el a szemetet az utcán, vagy lekapcsolja a lámpát, amikor épp nincs rá szüksége. Ezek annyira elhanyagolható, apró tételek a nagy egész tekintetében, hogy kb. semmit nem érnek. A feltörekvő és fejlett ipari államoknak, az USA-nak, Kínának, Indiának, stb. kellene kicsit odafigyelnie a dolgokra, és akkor a globális környezetszennyezés drasztikusan lecsökkenne. Csak hát erre vajmi kevés esély van. Meg persze nem kéne kiirtani a brazíliai esőerdőket, meg nem kellene fosszilis energiahordozókat használni az iparban, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mit nem kéne, csak hát ez nem így működik.
VálaszTörlésGlobális léptékben vizsgálva a dolgot, hiába környezettudatos mondjuk 900 millió ember, ha a többi 5,1 milliárd azt sem tudja, mi fán terem a környezetvédelem... Az olyan kampányok, mint a megújuló energiaforrások, meg áramspórolás, és az energiatakarékos izzók használata sajnos nem elegendőek, habár látványpékségként remekül beválnak, el lehet rajta csámcsogni évekig, meg a reklámügynökségek is kellemesen eléldegélnek belőlük...
A Kiotói egyezmény, és a többi hasonló dolog csupán politikai háttéralkuk látványos eredménye a közvélemény számára, hogy elhitessék velük: valódi lépések is történnek az ügy érdekében. Azonban kicsit alaposabban szétnézve látható, hogy valójában semmi nem változik.
Az emberiség potenciálja egy dolog, az emberiség vezetői azonban egy másik, és sajnos nem az emberek kezében van az irányítás, bármennyire is hangsúlyozzák a vezetőink a demokráciát. Ami most pl. Líbiában történik, az sem az emberek akarata, hanem egy nagyon szűk politikai-gazdasági érdekcsoporté. Azonban ha valamelyik líbiai Khadafi-hívő úgy dönt, hogy ő bizony megbosszulja a vezérének elmozdítását és az országának megtámadását, akkor nem a tisztelt miniszter, meg elnök urakat fogja felrobbantani, hanem az ártatlan polgárokat a metrón, vagy a repülőn. A nagypolitikában ezt úgy nevezik, hogy káló, vagyis tervezett veszteség. Hogy meghal pár ember, az csak egy adat, semmi több. A papír bármit elvisel.
Szóval akármilyen okokból, de igen valószínű, hogy egy nagy háború felé tartunk, abba viszont a lakosság fog belehalni, nem pedig a vezetők, akiknek semmi sem drága a hatalom és befolyás megtartása érdekében. Ez mindig is így volt, és alighanem mindig is így lesz. Ilyen az ember.
Persze, teljesen igazad van. A környezet védelme, sőt a civilizáció védelme rengeteg mindenből tevődik össze. De ennek szerintem ugyanúgy eleme az átlagember környezettudatos magatartása illetve a politikusok magatartása.
VálaszTörlésIgen valószínűleg az sem véletlen, hogy a Kiotói egyezményt csak az USA és Kína nem ratifikálták. Viszont az EU-s rendeleteket betartják. Tényleg be, mert apámék egyik gyárát pár éve olyan 200 millió körüli összegre bírságolták, mert nem volt valami speckó füstszűrő a gyárkéményen. Más kérdés, hogy ezekből a bírságokból befolyt pénzeket hova fordítják, mert nagy valószínűséggel nem arra, amire kéne. De a gyáron lett szűrő. :D
Igen, valódi környezettudatos neveléssel megelőzhető lenne sok minden, ill. felnevelhető lenne egy, vagy több olyan generáció, akikből már nem hamszteroló felnőttek lesznek, hanem akik odafigyelnek másokra is. Csak hát ez is egy olyan dolog, hogy ki mit hoz otthonról... lsd. pl. Fletó fiacskáját, akinek a papája elintézte az érettségijét, mert a kis Fletó olyan debil volt, hogy elbődülni alig tudott. Egy ilyen fiatalból a szüleihez hasonló görény ember válik, mivel nem lát más példát, sőt, természetes a számára, hogy semmiért nem kell megdolgoznia, minden készen kap a segge alá, mert az neki JÁR, csak azért, mert ő XY rokona.
VálaszTörlésApud gyárának bírsága is valszeg zsebekbe vándorolt, vagy hasonló... Ebben az országban rengeteg bírságot, meg adót kivetnek és beszednek mindenféle címen, viszont ennek ellenére minden ugyanolyan lepukkant, mint 20 éve. Oké, van pár látványos beruházás, de azok is főleg az építtetőknek éri meg, az anyagok felét pedig kispórolják (kilopják).
Persze egy olyan helyen, ahol valóban magas az életszínvonal, pl. Svájc, Svédország, stb, ott működik a környezetvédelem... Na de mi az egy milliárdos lakosságú Kínához, vagy Indiához képest? Kb. pi...afüst.
Ha nem is holnap ürülnek ki a tartalékok, de fokozatosan feléljük a bolygó energiakészleteit, a kőolaj és földgáz alig 1-200 évre elegendő már, és ugyan van még egy csomó, viszont azokat nem lehet gazdaságosan kitermelni, mert többe kerülne a kinyerés, mint amennyit az eladás hozna. Ilyenkor meg majd jól megvalósul valami Mad Max-féle utópia, amikor az országok, melyek alapvetően az ásványi energiahordozókra épültek, szépen összeomlanak, eltolódnak az erőviszonyok, felbomlik az ingatag egyensúly, és esetleg olyan térségek emelkednek fel, melyek nem elég felvilágosultak a vezető szerephez. És ha egy ilyen valami akar diktálni, akkor jön a nemulass...
A környezettudatosság, vagy környezetvédelem szerintem nem elég. Alapjaiban kellene az emberi mentalitásnak változnia, azzal automatikusan változna minden.
VálaszTörlésJelenleg a hatalom és a pénz az isten, ez irányít mindent, és közvetve vagy közvetlenül mindenkit. Ha nem a másokon való uralkodni vágyás vezérelné a világ valódi vezetőit, ha a harácsolás, a birtoklási vágy alábbhagyna, uram bocsá' eltűnne, és helyébe a józan ész léphetne, akkor nem lenne mitől tartanunk. Erre viszont belátható időn belül sok reményt nem látok...
Jól beszéltél.
VálaszTörlésA tavaszról, mint csillagászati "eseményről"
VálaszTörlés--->
http://hirek.csillagaszat.hu/aktualis_egi_esemenyek/20110321-napejegyenloseg.html
A földrengéseket kivel/mivel számláltatod?
A "0" egy kicsit kevésnek tűnik, kivéve, ha csupán a hazaiakat mutatja.
Mert amúgy -- persze csak kötözködöm ám -- itt a friss cucc:
http://earthquake.usgs.gov/earthquakes/recenteqsww/Quakes/usc00029bh.php
Látom épültél-szépültél. Derék dolog. :-D
(A Hold gravitációs hatásának változására pedig majd visszatérünk 1002011. márciusában, ami persze akkoriban szeptemberre -- ha lesz olyasmi -- fog esni, de ez a kis apróság mit sem számít majd a Világóceán mélyén hálózatba szerveződött Globális Intelligenciának. Az idő tájt a bálnavadászok bizonyára szembesülnek majd némi nehézséggel, de gyanítom, hogy a sportéletnek is bealkonyul. Bár talán utolsó és teljesen okafogyott mohikánnak a Videoton fennmarad. Sót, mert rendíthetetlenül optimista vagyok, addigra talán még az Isten is megáldja végre a magyart!)
o_O
LOL :D
VálaszTörlés:D :D :D
VálaszTörlésMost épp 47 darab van. :D Valami földrengéssel foglalkozó portálon találtam és poénból kitettem. :D
Azért volt szerintem 0, mert éjjel 1kor írtál, olyankor szokott lenullázódni. :D
Andi, Kes, írtam egy szép, hosszú kommentet, mint választ, erre ez a hülye blog benyelte, és nem tette közzé. Lusta voltam újra megírni, este megteszem még egyszer! :D
Csulon, te meg... teeee :D :D :D Jó megint itt látni. :D :D :D :D
Gizmo, tessék megtanulni, hogy vágólapra kell tenni a kommenteket elküldés előtt :-P XD
VálaszTörlésAz én jövőképem, hogy amíg élek, remélek :) Hogy ez a tulajdonságom jó-e vagy rossz, mindenki döntse el maga (és magában), de én hiszek a jóban és remélem a jót, ám nálunk valahogy mindenki pesszimista. Tudom én, hogy történnek szörnyű dolgok az életben, mint ami Japánban is történt, de mindeközben a világ tele van apró csodákkal. A minap két barátnőm talált egy kutyát a MOM közelében, sebesült volt és az arrafelé dolgozók szerint már napok óta ott feküdt. Elvitték állatorvoshoz és megkértek minket, hogy fogadjuk be, amíg nem találnak neki gazdát, és mi befogadtuk, kb. három napig volt nálunk. Közben a barátnőim kiplakátolták a környéket, hogy találtak egy kutyát, és tegnap jelentkezett egy öreg néni, hogy ez az ő kutyusa, akit elvesztett, mert valaki nyitva hagyta a kaput. Amikor visszavitték neki a kutyát, a nő zokogott, mert a kutya (Dobi, mint kiderült) epilepsziás és csirkehús allergiája van, és úgy került hozzá, hogy két éve a hóba fagyva találták félholtan, azóta együtt alszik vele.
VálaszTörlésEgyetlen dolgot sajnálok, hogy nem láthattam a nő arcát, amikor örömében sírt.
Ez egy remek jelenet lenne egy amerikai filmben, ahol az egész nézőtér zokog...
VálaszTörlésAz apró csodák létezését nem vonom kétsége, csak sajnos az velük a baj, hogy aprók, és nem globális léptékűek. A néni talán visszakapta a kutyáját, de attól a világ sok szarsága megmarad. Ez a baj sajnos.
Szemellenzővel élni talán könnyebb (nem rád értem személy szerint, hanem általában), meg remélni is lehet, csak hát a történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy a dolgok sosem úgy alakulnak, ahogy reméljük, hanem általában rosszabbul.
A pesszimista a jól informált optimista. Én is remélek, de nincsenek illúzióim.
Nos, van egy olyan mondásunk, ami szerintem nagyon találó, hogy ki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli. Persze a világban nagyon sok rossz dolog történik, de az állandó pesszimizmus is egyfajta szemellenző. Ami mellett az ember nem veszi észre azt a rengeteg jót, ami történik, vagy történhetne vele. Az arany közép már lassan a mantrám lehetne... jó ha tisztában van az ember a rossz dolgokkal is, viszont képesnek kell lenni észrevenni a jókat is. Akár az, hogy egy öreg néni visszakapja a kutyáját, de egész egyszerűen lehet egy gyönyörű tavaszi este csodája is, esetleg egy meglepetés, amire az ember nem számít.
VálaszTörlésAlapvetően kétféleképp lehet élni: boldogan és boldogtalanul...bármelyiket választjuk a világban ettől függetlenül úgyis lesz rengeteg rossz dolog, a gazdasági válságoktól a természeti katasztrófákig. Ha pedig lehet választani - ebben a kérdésben márpedig lehet - akkor inkább értékelem az örömöket az életben bármilyen aprók is legyenek és boldog emberként élem le az életem.
Csatlakozom Márióhoz, valóban léteznek kisebb-nagyobb "csodák" (és érdekes módon ezek helyet kapnak a hírekben is a sok katasztrófa és gyilkosság között, micsoda véletlen!), amelyek azonban semmit sem változtatnak a világon.
VálaszTörlésMeglátásom szerint ezek az apróságok pusztán arra jók, hogy az embereknek (hiú) reményeket adjanak, valamint arra ösztönözzék őket, hogy beérjék mindössze ennyivel, és csak a saját kis életükre koncentráljanak.
Egy idő óta tele van a világ ilyen kis csodácskákkal, és érzésem szerint mindegyiknek ugyanaz az üzenete: "apróságokkal törődj, csak azzal foglalkozz, téged mi tesz boldoggá, megelégedetté, érd be kicsi dolgocskákkal, örülj az életnek és ne gondolkozz". Így lesznek a fiatal generáció tagjai szűklátókörűek, egocentrikusak, önzőek, és átfogó, széleslátókörű gondolkodásra képtelenek.
Ahogy az oktatás színvonalát viszik egyre lejjebb és lejjebb, nehogy normális, gondolkodásra képes emberi példányok jöjjenek létre, úgy más eszközökkel megtalálják az utat e cél érdekében azokhoz is, akik már nem iskolások.
Majd egyszer lesz egy olyan világ, ahol mindenki csak a maga kis szemétdombján él boldogan, miközben a világ vezetői elveszik a - bocsánat - segge alól ezt a szemétdombot, ő meg még örülni is fog neki. Én meg annak örülök, hogy akkor már egy másik dimenzióban leszek.
Ez egy kétélű dolog... látni az élet apró jóságait, de ugyanakkor nem is vágyni annál többre, mint amit ezek jelentenek, beérni azzal, ami van....
VálaszTörlésAz aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli-mondás egy akkora közhely, hogy házat lehetne rá építeni. Persze értem a jelentését, csak hát ez a mondás is olyan, mint az elméleti és a gyakorlati dolgok közti különbség: az elmélet egy dolog, a gyakorlat meg egy másik, és hát többnyire a gyakorlati dolgok a mérvadóak, hiába jövünk az elmélettel (minek kellene lenni vs ahhoz képes mi van).
A boldog-boldogtalan élet szintén közhely, ill. elméleti síkon létező valami. Nincs általános boldogság, vagy boldogtalanság, ami egyformán igaz lenne mindenkire, max. az emberek sorolnak be bizonyos dolgokat az egyik, vagy másik kategóriába (pl. pénz, siker, gyerek, család, stb.). Ezen besorolt dolgok megléte, vagy nem megléte alapján ítélkeznek mások fölött, és döntik el, hogy kicsoda boldog, vagy boldogtalan.
Azonban mi sem állhatna távolabb a valóságtól. A titok nyitja az, hogy ne magunkból induljunk ki, ne önmagunkhoz képest döntsük el a boldogság mibenlétét, hiszen úgyis tévedni fogunk. Ami az egyiknek "boldogság", az a másiknak nem feltétlenül. De általánosság nincs, mivel nem vagyunk egyformák (szerencsére).
Andinak igaza van, a hírekben szereplő csodák nem csodák, csupán csodának kinevezett dolgok, amikről a szerkesztők döntenek, ők adják az embereknek a csodákat, mert az generál nézettséget, ez formálja a közízlést és a közgondolkodást. A média arra nevel, hogy legyél buta, elégedj meg azzal, amid van, ne törődj semmivel, légy massza, fogyassz, és szavazz, hogy ki essen ki a valóságsóból. Mert ilyen a "boldog" világ. És sajnos az emberek egyre inkább ilyenné válnak. De nem bánják, mert megkapják a "boldogság" hamis illúzióját.
Az, hogy meglátom a jót és örülök neki, nem jelenti, hogy tökéletesen meg vagyok elégedve a világon mindennel. Szeretitek kicsit sarkítani a dolgokat. De ti tudjátok :) Ha titeket ez tesz boldoggá, akkor őszintén örülök neki :) Ha pedig nem vagytok boldogok, akkor ne engem győzködjetek :D
VálaszTörlésSzendzsi: Ha ezt nekem is szántad, akkor megnyugtatlak, nem személy szerint neked szántam a kommentemet. Bevallom, eszembe sem jutottál; miközben írtam a témára és az azzal kapcsolatos mondanivalómra koncentráltam. Egyszerűen csak elmondtam a véleményemet.
VálaszTörlés(Szendzsi, csak így egymás közt: Elég fiatalnak tűnsz, próbálj meg egy kicsit kevesebb gyanakvással és több logikával hozzáállni másokhoz, légyszíves. Gondold végig: Miért akarnálak bántani? Te bántottál? Nem. Ismerlek? Nem. Minek kötözködnék egy idegennel? Ismerőssel sem szoktam. Úgy fogalmaztam, mintha bárkire is rá akarnám erőltetni a nézeteimet? Nem, pusztán elmondtam a gondolataimat. Megszólítottam bárkit is személy szerint? Igen, Máriót, mert osztom a véleményét, de rajta kívül senkit. Hidd el, ha neked akarok majd írni, akkor ugyanúgy a te neveddel fog kezdődni a kommentem, ahogy most is. És most le lehet harapni a fejem, mert úgy vettem észre, ez a szokás...)
Ez már nem neked, csak muszáj kimondanom úgy általában: Nehéz így beszélgetni, ha semmit sem lehet mondani, mert valaki rögtön farkast kiált, ha az ember nem a nyájnótát bégeti... :-(((
Nyájnóta :D:D:D:D:D Ez a mai nap legjobb dumája :D
VálaszTörlésHa kombináljuk az általam használni szeretett szóval, akkor azt kapjuk, hogy a massza bégeti a nyájnótát :D:D:D:D:D Remek szociográfiai szakkifejezés :D:D:D:D
Szendzsi pontosan úgy használja a boldogság fogalmát, ahogy elvárható: átlagosan, ahogy az emberek nagy része. Ez nem személyeskedés, vagy bántás, puszta ténymegállapítás. Szerintem az elégedettség érzésével keveri össze :)
Amúgy nem győzköd téged senki, szóba sem kerültél, senki nem is gondolt rád, szóval bocs, de ez most árnyékra vetődés volt :):):)
Ha te boldognak érzed magad, vagy azt gondolod, hogy amit érzel, az a boldogság, lelked rajta. Csak légyszi ne magadból indulj ki, ne akard meghatározni, hogy ki a boldog és ki nem, vagy mások (mi) hogyan vagyunk boldogok, vagy boldogtalanok. Nem vagyunk olyanok, mint te, nem érzünk úgy, mint te, "boldogok" és "boldogtalanok" is másképp vagyunk :)
Egy ideillő idézet a Star Trek 4-ből: Only human arrogance would assume the message must be meant for man.
Ha már itt tartunk általánosságban a beszélgetést az is megöli, hogy az embernek úgy kell fogalmaznia, mintha tojáshéjon lépkedne, mert attól kell félnie, hogy mikor melyik mondatát ki veszi magára, vagy ki sértődik meg rajta.
VálaszTörlésKülönbözőek a véleményeink ezzel nincs probléma addig amíg senki nem esik a másiknak azért mert olyat mondott, ami neki nem tetszik.
Az meg hadd engedtessék meg, hogy ne értsünk egyet, ha nem akarunk.
Kicsit nézzetek magatokba is, hogy ki az aki folyamatosan lebutázza, legyerekezi, naivozza a másikat, ha olyat talál mondani, ami nem egyezik a véleményével.
Megint eltérünk a témától, és kezdünk finoman személyeskedni, így én ezennel lezártnak tekintem ezt a vitát.
VálaszTörlésÉn is kiszálltam, ez már nem az én stílusom :-)
VálaszTörlésAzért, Márió, arra kiváncsi leszek - mert biztos lesz ilyen -, hogy mi ketten hogyan vitázunk majd egymással, ha olyan témát fog feldobni Gizmo, amiben nem értünk egyet. Szerintem élvezet lesz :-)
Megmondom, mi lesz akkor: elkönyveljük egymást ostoba idiótának, és nem szólunk egymáshoz többet :):):)
VálaszTörlésDe mindezt el is kerülhetjük, ha nem veszünk mindent magunkra, hanem érett, intelligens ember módjára állunk hozzá a témához, és nem sértődünk meg a másik véleményén, akkor sem, ha az esetleg nem túl hízelgő ránk nézve. Ilyenkor nem durcázni kell, hanem elgondolkodni, hogy hoppá, lehet, hogy a másiknak igaza van, és nem véletlenül mondja azt, amit mond. Nem tudom, talán ennyit számít az életkor... Bár Gizmo szintén fiatalka, mégis igen érett és realista a gondolkodása.
Szóval el akarsz könyvelni engem ostoba idiótának? Na megállj csak! :-P XDDD
VálaszTörlésSzerintem meg, ha az ember alapból elfogadja, hogy másnak más a véleménye, akkor nagy gáz nem lehet. Végülis nem azért más valakinek a véleménye, mert azzal bántani akar másokat, hanem mert a tapasztalatai, tudása, saját logikája, értékrendje, mittudoménmégmik alapján más véleményt alakított ki. Az meg mindig érdekes, ha az ember megismerhet egy másik nézőpontot. És ha nem a mindenáron való meggyőzés, hanem a nézőpontok megosztása a beszélgetés/vita lényege, akkor nem lehet sem személyeskedés, sem sértődés, sem leostobázás :-)
Dehogy akarlak elkönyvelni annak :D Az ostoba idióta státuszért még nagyon sokat kell dolgoznod :D:D Hozzáteszem - a félreértések elkerülése végett - Kes és Szendzsi sem azok.
VálaszTörlésPersze, a vélemény elfogadása egy dolog, de az is, ha tudjuk, hogy a másik fél téved, vagy csak részben van igaza, márpedig itt akadt pár olyan komment, ami az én felfogásom, logikám, tapasztalataim, értékrendem, stb. szerint ilyen volt. Ha erre felhívom a másik fél figyelmét, az nem azt jelenti, hogy én most bántani akarom őt ezáltal... pusztán csak közlöm, hogy szerintem téved. A stílusommal lehet, hogy baj van sokszor, de aki ezen nem lát túl, hanem inkább megsértődik, azzal nem lehet mit tenni.
Ööööö... Gizmo... felmerült bennem egy hatalmas kérdés! Be lehetne venni a blogod háziszabályai közé, hogy a tisztelt törzskommentelők ne váltogassák a nick-jüket, mint más a fehérneműt? :-P
VálaszTörlés(De most komolyan, légyszi, ne máááááááá...)
Persze, van igazság abban, amit mondasz, kedves Márió (gondolom, te vagy az "KGyM" álnév alatt), viszont miért nem adod meg másoknak a tapasztalás lehetőségét? Láttál már olyan embert, aki egy fiatalt meg tudott óvni a tévedésektől? Mert én sem. Ők tapasztalni akarnak és csalódni. Nem szabad megfosztani senkit ettől a soha vissza nem térő lehetőségtől, mi sem engedtük annak idején, hogy megóvjanak, ezért is lettünk ilyen borzasztóan okosok :-P XD
Bocs, időről időre meg szoktam változtatni az azonosítómat, mert megunom a régit, de mindig valami rám jellemzőre írom át, tehát sosem olyanra, hogy pl. Szexminátor :D
VálaszTörlésIgazad van, Andi, mindenkinek joga van tapasztalni és hibázni, azonban csak a hülye megy bele bármibe gondolkodás nélkül. Egy gyereket is nevelünk, irányítunk, és lehetőség szerint óvunk a bajtól. Ha nem így lenne, az ügyeletek tele lennének betört fejű kölkökkel...
A demokrácia nagy-nagy igazsága, hogy mindenkinek jogában áll hülyének lenni, ennélfogva bárki azt tehet, amit akar, hibázzon is, aztán majd tanul belőle, ha van esze. Én úgy gondolom, hogy megfelelő nevelés és körülmények között a hibázás lehetősége lecsökken, ill. nem csak a saját hibáinkból, de főleg a máséiból lehet sokat tanulni. Nem kell azért nekem hibát véteni, hogy tanuljak, bőven megteszi, ha látom más hülyeségét és az remek elrettentő példa.
Tőlem aztán mindenki annyit hibázik és csalódik, amennyit akar, vagy amennyit hagy, ilyen szempontból tök liberális vagyok. Mindenki azt csinál, amit akar, csak semmi ne legyen kötelező, és engem ne érjen hátrány más hülyesége miatt. Csak sajnos a világ nem így működik. Meg persze nincs két egyforma hibázás, vagy csalódás sem.
Na, képzeljétek! A "sok kicsi sokra megy" komment (Azt hiszem Kes írta, de bocs, most nem olvasok vissza, mert rohanok. :D )előtt én pont ezt akartam írni. :D Igen, ez egy oltári és kurv@ nagy közhely, de van benne igazság, nem is kicsi. A kommentem lényege az lett volna, hogy sajnos manapság az embereknek nem az agyukra, hanem a pénztárcájukra kell hatni, tehát én nem azt mondom, hogy leoltom a villanyt, ha nem kell, mert környezet tudatosan élek, hanem azt, hogy leoltom a villanyt, ha nem kell, mert kevesebb lesz a számla XD
VálaszTörlésÉs akkor a tapasztalás, csalódás.... Andi, azt mondtad, tegyem vágólapra a kommentemet, mikor azt panaszoltam, hogy benyelte a blog és lusta voltam újra megírni... a fent említett kommentemet is benyelte ez az aljas én meg megint csak lusta voltam újra megírni, és persze nem tettem vágólapra... Okos ember más kárán tanul, ostoba a sajátjából sem, én meg most megtanultam, hogy bizony tényleg ki kell másolni beküldés előtt, mert lusta dög vagyok, és ha újfent elnyeli a hozzászólásomat, nem írom meg még egyszer. :D :D :D
Andi, egy blog szabályzat már érik, lassan nekilátok a megírásának. :D Ha nem gond, néhány pontot átvennék tőled. :D
Gizmo (mert a hölgyeké az elsőbbség):
VálaszTörlésNyugodtan vegyél át tőlem dolgokat, bár, ami azt illeti, amiket én külön megemlítettem, azt tartalmazza a netikett is, de úgy éreztem a tapasztalataim alapján, hogy ezeket különösen ki kell hangsúlyozni. A netikett is fent van a blogomon, ha fel akarod rakni, csak klikk és már ott is a html kód, ágyazhatod befele :-)
A tudatos élet, amit említettél, éppen az, hogy nem az aktuális értékrend - illetve értéktelenség-rend - szerint él az ember, hanem ember módjára, tehát lekapcsolja a villanyt, mert minek égjen, ha bent sincs a szobában. De ha valaki azért kapcsolja le, hogy spóroljon, kapcsolja le azért, az eredmény ugyanaz, csak az ember különbözik a tudatosságának a mértékével.
Ha valaki annyira hiú, akkor miért nem arra akar hiú lenni, hogy valódi értékrend szerint él, nem a nyájnak szabott igénytelenség keretei között? Sokkal nagyobb kihívás személyiségnek, egyedinek lenni (és erre már büszke is lehet valaki, ha még ilyesmire akkor igénye van), mint lekoppintani az általános trendet és uniformizálódni.
Márió (mert én meg nem változtatom az azonosítódat, bocs, és ha újat találnál ki megint, akkor légyszi, jelezd nekem, hogy te vagy a Márió XD):
Megint értem a logikádat, a gyerekeket valóban nevelni, óvni kell, de akikről szó esett, nem gyerekek, legalábbis korukból adódóan nem azok - a felnőttség többi velejárója meg már rajtuk múlik. Ha ragaszkodnak a nézeteikhez, akkor nem lehet őket meggátolni ebben, legfeljebb majd az élet teljesen váratlanul egy-két hatalmas pofonnal rádöbbenti őket, hogy nem teljesen úgy van az, ahogy gondolják. Ha ez kell nekik, meg fogják kapni, az ember annyit tehet, hogy szól, aztán utána nem szól bele, rábízza a sorsra, az meg majd elrendezi. Az utólagos sírás-rívásnak meg nincs helye, hiszen szóltunk előre... :-))
Lehet, hogy te tudsz tanulni más hibájából, de nem mindenki tud. Igenis vannak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy elkövessék ugyanazokat a hibákat, amiket már több nemzedéknyi fiatal elkövetett előttük. Kövessék, az ő dolguk. Igaz, ezzel messzebbre nem jutnak, mint az előző nemzedékek, de majd viszik tovább a világot azok, akik másképpen állnak a dolgokhoz. Nem kell mindenkinek vezéregyéniségnek lenni, tömeg is kell.
Vannak nagyon fiatal bölcsek is, akik tovább látnak az orruknál - és ha már korábban emlegetted Esztert, igen, ő is közéjük tartozik, még akkor is, ha nem rakja ki a kommentjét vágólapra :-P -, ezt a világot az ő gondolataik fogják megváltoztatni, mert mernek önmaguk lenni, egyediek, egyéniségek, mernek másképp gondolkodni, mernek saját és valós értékrendet felállítani, amit majd továbbadnak a gyerekeiknek. Lehet, hogy most ők vannak kisebbségben, de a történelemben sem mindig az győzött, akinek nagyobb volt a serege... :-)
Megvallom őszintén, nekem néha elég kényelmetlen a nyájban élnem, mert olykor kicsit magányosnak érzem magam a sok birka között. Ez nem beképzeltség, meg arrogáns hiúság, hanem tapasztalat.
VálaszTörlésPl. délelőtt fészen vitáztam egy sort egy haverom ismerősével arról, hogy Magyarország ma miért olyan, amilyen. A manus olyan agymosott jobbos dumát adott le, hogy néha hangosan felröhögtem a sok sületlenségen, amiket leírt, ráadásul mindezt iszonyú rossz helyesírással tette, ami külön élmény volt... nyomta a buta jobbos propagandát, de közben alapvető közgazdasági és globálpolitikai tényezőket nem vett figyelembe, csak mondta a magáét, és azt is rosszul. Szerinte az erdélyi kecskesajtgyártás majd helyreteszi a magyar GDP-t, meg ilyen félelmetes dolgokat írt... elég kabaré volt, az a lényeg.
Jaj, írt egy olyat is, hogy - idézem - "Erre a legegyszerubb ELLENPELDA: Az Osztrak Magyar Monarchia utani DINAMIKUS fejlodes...1800-as evek kozepe-vege..."
Ezen akkorát röhögtem, hogy majd' leestem a székről (a Monarchia ugye 1918-ig volt), meg azért az azt követő évtizedek sem épp a "dinamikus" fejlődésről szóltak, hogy úgy mondjam...
Na, tehát az ilyen massza-idiótákat utálom erősen, akik nem tudnak, és nem is akarnak gondolkodni. Ez a fentebb idézet marha persze egy szélsőséges példa, de attól még egy akolba tartozik a megaszart és valóságsókat néző, nyájként terelgetett átlagnépséggel, akik a lakosság nagy részét kiteszik. Egyszerűen már fizikailag fáj az ilyen minőségű és mennyiségű hülyeség, és sajnos nem sok esélyt látok a javulásra.
"Akikről szó esett" megjegyzései ehhez képest szupernóvaként ragyognak.
Á, ilyen típusú emberrel le sem állok vitatkozni, mert fölösleges. Csak rosszat teszek neki, mert még inkább belehergeli magát az ostobaságaiba, felnyitni a szemét értelmes érvekkel meg úgysem lehet. Ilyenkor legyintek egyet, aztán arrébb megyek, szerencsére remekül működik az egerem is, a lábam is, mikor melyikre van szükség :-D
VálaszTörlésAmit meg a fiatalabb generációról mondtam, azt nem csak a blogon előfordulókra értettem, hanem általában. Sajnos a tizen-huszonévesek java részére igaz. Pl. elmennek meghalni egy disco-ba... Sajnáltam a három lányt, de azt még náluk is jobban, hogy idáig süllyedt a szint. Ha normális értékrend lenne az emberek többségének a fejében, többek között ez sem fordulhatott volna elő. Előszöris: mit keresnek iskolás gyerekek este 10-11 után az utcán, vagy bármilyen nyilvános helyen felnőtt kíséret nélkül???? Menjenek haza, fellőtték a pizsit. A kamaszok szervezetének kell a megfelelő mennyiségű pihenés még hétvégén is, mert hétfőtől újra iskola, ahol teljesíteni kell, mert ha nem, akkor az 1850-es évekre fogja tenni a Monarchia megszűnését, én meg pofonröhögöm, aztán kész a sértődés... XD
Hát sajnos, ez a megváltozott világ következménye. Létbizonytalanság van, már nem lehet előre tervezni, dolgozni kell mindenkinek, különben bármikor kirúghatják a munkahelyéről, könnyen az utcán találhatja magát az ember, és ezeregy módon mehet még tönkre az élete. Mindez iszonyú stresszel jár, mert a kevéske fizetésért nagyon meghajtják a munkavállalókat. De hajtani kell, ha benne akar maradni a rendszerben. Ez egy nagy, ördögi kör....
VálaszTörlésEzek után a gyerekre már csak minimális idő marad, vagy még annál is kevesebb. Az ember azért él, hogy dolgozzon, és azért dolgozik, hogy éljen, másra alig marad idő. Valami megmagyarázhatatlan késztetéstől vezérelve mégis gyereket vállal, de az nem elég, ha csak eltartja, nevelni is kell, arra viszont nincs se idő, se energia, mert munka után hullafáradtan lerogy a tévé elé, és megaszarral, vagy brazil szappanoperával tömi tele az agyát "kikapcsolódásképp". A gyerek nem lesz megnevelve, ezért autodidakta módon nevelkedik, szocializálódik. A haverok és a média fogja nevelni, de a haverok hasonlóan neveletlenek vagy eltorzultak, a média pedig hamis világképet alakít ki bennük.
Alig 2 generáció alatt totálisan elferdültek a korábban normálisnak hitt értékek, a mai fiatalokban alig van morál, erkölcs, etika, nem képesek felmérni a tetteik következményeit, tájékozatlanok, műveletlenek, igénytelenek, stb. Nem tudnak gondolkodni, írni, olvasni, beszélni, stb, és sajnos ezt fogják továbbadni az ő gyerekeiknek, és máris dől a dominósor...
A munkanélküliség, reménytelenség, kilátástalanság, bizonytalanság újratermeli önmagát, és senki nem tesz, nem tehet semmit ez ellen, mivel ilyen világban élünk, ahol csakis a pénz az úr, semmi és senki más nem számít.
Azért egyet lehet: pofázni :-) Még ha nem is tetszik a többségnek, amit az ember mond. Meg még ha hülyének is tartják az embert, mert nem áll be bégetni a nyájba. Kit érdekel? Az érdekel, hogy ha sokszor mondom, akkor talán egy-két ember elgondolkodik.
VálaszTörlésEgyébként találok a fiatalok között is elvétve egyet-egyet, aki pontosan érti, hogy mit beszélek. Itt van például Nichye, Eszter huga. (Azért írok róla, mert úgyis elolvassa, szóval nem a háta mögött dumálok :-) Még 20 éves sincs, szeleburdi, kapkod, időnként nyers modorú, szenvedélyes, vad, igazi, őrültspanyol tinilány, pontosan olyan, amilyennek egy ilyen korú csitrinek - bocs, Nichye! - lennie kell. Viszont még a felnőttek között is ritkán találok olyan komoly gondolkodású embert, mint ő. Lehet, hogy rohamosan romlik a társadalom morális és egyéb színvonala, de amíg vannak olyan fiatalok, mint ez a két lány, addig arra mindig lesz remény, hogy az igazi értékeket is továbbadja valaki, és nem vesznek ki végleg. Végülis az ilyen emberkék miatt nem adtam még fel a reményt.
Látom, megint változtattál a nick-eden, köszi! Lehet, hogy két név múlva már totál elvesztettem volna a fonalat XD
Igen, a Zsigmond-lányokat nem kell félteni, ezt már én is észrevettem :D:D:D
VálaszTörlésValahogy több az értelmes ember a csóró-rétegből... talán mert az élet már alaposan megrugdosta őket párszor, folyamatosan anyagi gondokkal küszködnek, stb. Az ilyen szegény, de jól élő emberek között sok az értelmes, akik a sok nehézség közepette megbecsülik azt, amijük van, koraérettek, sokkal józanabb gondolkodásúak, mint az anyagilag, vagy társadalmilag jobban eleresztett kortársaik. Ha ehhez félárvának is kell lenni, hát akkor így jártunk...
De néha még ez sem kell, hanem elég egy normális közeg, ahonnan az ember jön, meg amit otthonról hoz magával.
A mennyiség nem megy a minőség rovására, a külsőségek meg a belsőségére :-P De most viccet félretéve, tényleg valahogy így van.
VálaszTörlésEmlékszem, amikor tini lettem, és a hihetetlenül fejlett önkritikám segítségével megállapítottam, hogy nem feltétlenül indulhatnék nagy eséllyel a világszépe választáson, de még a füredi Anna-bálra sem érdemes beneveznem, akkor úgy döntöttem, hogy semmi nincs veszve, leszek művelt, meg okos, meg egyéniség, magyarul: baromira nekiláttam a tanulásnak, meg az olvasásnak, meg figyeltem a nagy színészek interjúit, meg ismerkedtem magammal, stb., stb. Ennek az egésznek meg az lett az egyenes következménye, hogy valahogy mindig az értelmes férfiak és nők keresték és szerették a társaságomat, a műveletlen átlag meg nem bír elviselni. Szerintem jól jártam, hogy nem kozmetikusnál és a plasztikai sebész műtőasztalán töltöttem az időmet, hanem tényleg jó társaságban, értelmes dolgokkal ;-)
Ehhez képest, ha nem is gazdag, de jómódú családból indultam, orvos szülőkkel, zenét tanultam, sportoltam, külföldre utazgattunk, szóval mindenem megvolt, amit szemem-szám kívánt, lehettem volna akár elkutyulódott gazdaggyerek is.
Szerintem, hogy ki mivé teszi önmagát - mert végső soron mi alakítjuk magunkat akár tudatosan, akár nem tudatosan -, az egyedül az illetőtől függ, attól a döntéstől, amit egyszer mindenkinek meg kell hoznia valamikor az életében.
(Ezt most csak a külső-belső miatt meséltem el, ígérem, nem fogom az életrajzomat idebiggyeszteni Gizmo blogjára, de más példájával meg nem akartam idehozakodni, mert joggal billenthetne hátsón az illető.)
Én is egy kis tréfás közh...., bocs, bölcselettel kezdem :D A külső nem minden, de a belső nem elég, ill. ahogy Lori szokta volt mondani, a kivétel jót tesz a vakbélnek :D:D
VálaszTörlésAzt hiszem, az egyén fejlődésében, szocializációjában alapvető fontosságú a környezet, és az abban lévő emberek milyensége, magyarán szólva a gyerek által látott példa. Szerintem ez eléggé meghatározó, ez rögzül a legjobban valakiben. Ha valaki jómódú, kb. sosem fogja megérteni a csórókat, max, ha kicsit ő is eltölt pár évet ilyen közegben.
Ezzel együtt nem hiszem, hogy az ilyenek lennének az élet nagy vesztesei, egyszerűen csak másmilyen életet élnek. Nekem ez sokkal szimpatikusabb. Második, és ezidáig utolsó főnököm egy kőprimitív egyén volt, igazi nagy barom, aki igaz, hogy nagyon mélyről küzdötte fel magát, de mint kiderült, pénzen nem lehet értelmet és emberséget vásárolni. Hiába volt multimilliárdos, emberileg ugyanolyan hulladék maradt. És a családjára is átragasztotta ezt a mentalitást... felesége, gyereke... Na meg azért fontos megemlíteni, hogy főleg más zsebéből szedte meg magát, nem önerőből.
Az ő példája azt mutatja, hogy még a csórók között is akadnak aljadékok, tehát a csóróság nem jelent feltétlenül emberi minőségi fokmérőt, mégis, valahogy sokkal gyakoribb, hogy az ilyen emberek jobbak, mint a tehetősebbek. Nem akarok én itt semmiféle ellentétet szítani, szerintem erre nincs is szükség, pusztán csak megosztom az észrevételeimet és tapasztalataimat.
Hát erre mondtam korábban azt, hogy a mennyiség nem megy az ő esetükben a minőség rovására. Nem közhelyeket akartam pufogtatni, tényleg úgy gondolom, hogy ez egy valós oka annak, hogy általában a nem túl gazdagok minőségibb életet tudnak élni.
VálaszTörlésAbban meg teljesen igazad van, hogy a nevelés, a családi háttér meghatározó. Amióta megjött az eszem, azon vagyok, hogy a családom által belémnevelt gondolkodást kiírtsam magamból XD
Ez persze csak részben igaz, de részben tényleg igaz. Sok értéket kaptam, de sok fölösleges dolgot is, amit ők is csak azért tettek, mert társadalmilag az az elfogadott, vagy - rosszabb esetben -, mert mit szól a szomszéd. Én meg ezekre magasból és nagy ívben...
Szerintem legalább annyit érdemes elvetni a családból hozott dolgokból, mint amennyit megtartani. Szortírozni ezeket, hogy mi mehet, mi marad, na az a kihívás! XD
Pénzen tényleg nem lehet intelligenciát vásárolni, ez tény. Azzal viszont vitatkoznék, hogy csak a szegény tudja megérteni a szegényt. Nem. Vannak nem szegény, de baromira empatikus emberek, akik át tudják érezni azoknak a sorsát, gondjait is, amik nekik sohasem voltak. Nincsenek sokan, de akadnak.
Az exfőnöködet meg csókoltatom, kár, hogy az ilyen is szaporodik...
Na, az ilyen társadalmi szokásokkal, meg elvárásokkal a világból ki lehet kergetni, meg az ezeken alapuló görcsös megfelelni vágyással... hogy mit szólnak majd az emberek, meg a szomszéd, meg a Náncsi néni macskája, stb... ki nem sz..a le?? Majd pont nekem kéne alkalmazkodnom mások primitív elképzeléseihez, meg neveletlenségből fakadó eltorzult ízléséhez... naná...
VálaszTörlésEz szerintem olyan dolog, mint a természetben egy albínó példány valamiből, ami kilóg a tömegből, ezért veszélyezteti a falkát, vagy a csapatot. Az emberek ugyan nem vetik ki maguk közül a tőlük különbözni "merészelőket", viszont kinézik, furcsán állnak hozzá, megszólják, stb, mert mindenki azt szereti, ha a többiek hasonlítanak hozzá, így ő maga sem tartja magát kevesebbnek, vagy rosszabbnak.
Én viszont pont telibesz...om ezt, és kifejezetten örülök, hogy nem vagyok olyan, mint mások.
Ebből is látszik, hogy Darwin elképzelésében van igazság, az ember tényleg az állatvilághoz tartozik, és ennek nap mint nap megannyi apró jelét adja XD
VálaszTörlésHajjaj... az ember szó szerint egy állat :D
VálaszTörlésCsak egyeseknél ez a szó fokozott jelentéssel bír :D
Gizmo, most jön az a rész, amikor föllázítom a csapatot, hogy követeljen egy új posztot XDDD
VálaszTörlés