Rég nem írtam olyan posztot, ahol a hazafelé úton elszenvedett "élményeimről" szövegelek, de ma láttam egy olyat, amit nem tudok szó nélkül hagyni... Illetve, de, tudok, elvégre nem üvöltöttem le a párocska haját egyik esetben sem. Ettől függetlenül a véleményem megvan róla, és azt nem tilos kinyilvánítani. :P
Hazafelé, a 33on, utazott egy pár. Azt leszámítva, hogy a nő lehetett olyan 30, a pasas meg 50, semmi gond nem volt velük. Aztán elkezdtek veszettül smárolni, nekem meg a belem majd' kifordult, ahogy nyújtogatták a nyelvüket.
Szép dolog a szerelem, de azért nem a buszon kéne nemi életet élni... Lehet, én vagyok túl konzervatív ilyen téren, de ez az egész, arra a két emberre tartozik, nem másik 50-re. Sajna a busz dugig volt, így még arrébb sem tudtam volna menni.... de miért is mentem volna? Basszus, ne én érezzem már magam kényelmetlenül azért, mert két felnőtt ember tininek képzeli magát....
Szerencsére leszálltak.
Aztán felszállt egy újabb pár, ezúttal babakocsival... Na, ez már önmagában elég volt ahhoz, hogy frászt kapjak, ugyanis valamiért, a mai nők egyszerűen képtelenek arra, hogy elcsitítsák a gyereküket, amikor az szétüvölti a járművet. Gügyögnek nekik, mint valami fogyatékosok serege, csörgőt mutogatnak és kifli csücsköt, de egynek sem jutna eszébe fölvenni és elcsitítani. Nem, az túl egyszerű lenne és túl régimódi.
Mindegy. Ez a pár sem mutatta szülői ösztönnek a leghalványabb jelét sem. Felszálltak, betolták a babakocsit ahova kell.
Alig volt felhő az égen, a Nap szépen sütött, csak pont bele a baba szemébe, ő meg elkezdett emiatt visítani, de mint akit öltek.... A kedves "anyuka" meg először röhögcsélt, aztán pufit tömött a gyerek szájába... Utána a nem kevésbé hülye "apukának" feltűnt, hogy szeretett gyermekét majd' megvakítja a Napocska és legugolt hozzá, így vetve árnyékot kicsiny orcájára. És láss csodát Világ, a kisded végre valahára befogta aprócska száját.
De, hogy a tisztelt "szülőknek" miért nem jutott eszébe, hogy megfordítsák azt a kicseszett babakocsit, nem tudom. Lehet, ez megint csak túl egyszerű és túl régimódi megoldás lett volna. Nekik kényelmesebb volt az egész utat így végigparádézni.
Ember!! Könyörgöm, ha nem tudod, hogy kell nevelni, óvni és gondoskodni az utódokról, ne szaporodj!!!
xDD ezektől én is ki vagyok. Buzikkal ugyan ez: ne mutogassa hogy buzi, és nincs vele baj(felvonulás meg ilyenek) de ez a heterókra is igaz... nemtom nekem eszembe nem jutna buszon nyalakodni -.- xD (ugye kivéve a műszaki közben kinoinnál de az más, akko csak a miénk ugyanis:D) gyerek.. hát ja. múltkor félre is nyelt egy szerencsétlen, mert az a kurva ribanc anyja kiflit dugott a szájába hogy ne sírjon-.- gratulálok
VálaszTörlésjómonjduk.. a busszal való szerelmi életemet nem tudom elrejteni sajnos, azt sokszor látják, de azt leszarom xD
VálaszTörlésGondolom, az ilyen nyilvánosság előtt nyalakodósok válnak majd ilyen ostoba szülőkké. Nem tudják, hogy mindennek megvan a maga helye, ideje, az egészen egyszerű problémáknak meg van egészen egyszerű megoldása.
VálaszTörlésIgazad van, Gizmo, ezeknek kár szaporodniuk.
Nem tudom, mit gondolnak az ilyen emberek. Jó szülőnek tartják magukat? Azért szerintem az a minimum, hogy ha már van egy gyereke az embernek, akkor odafigyel arra, hogy kiégeti e a szemét a Nap, fázik-e, melege van, éhes, szomjas, bekakált, stb....
VálaszTörlésDe amíg ilyen apróságot is úgy old meg egy pár, hogy a gyerekük szájába pufit töm, addig ne nevezzék magukat apának és anyának, mert így maximum egy türelmetlen nagytestvér szintjét ütik meg.
Az egymást nyaldosó pár meg vonuljon inkább szobára... Csütörtökön egy kb 12 max 13 éves "párt" láttam, akik ugyan ezt csinálták.... Ráadásul a mai fiatalok, az ilyen dologról sz*rt sem tudnak, úgyhogy lehet előre gratulálni a (nagyon)ifjú szülőknek. XD
Te ott nyalakodsz a buszon, Noémi? :D
VálaszTörlésÉs mit szólnak az emberek, mikor látnak téged rátekeredni a kapaszkodókra, összenyálazni a kormánykereket, meg játszadozni a mikrofonnal, stb? :D:D:D:D:D
Amúgy igazat adok mind2töknek: aki hülye, ne szaporodjon. De mivel aki hülye, az legtöbb esetben nem tudja magáról, hogy az, ezért kell másnak eldöntenie a dolgot. És itt most nem ilyen holokauszt-jellegű megoldásra gondolok, sokkal inkább valami olyanra, hogy IQ-hoz, vagy genomhoz kössük a szaporodás engedélyét :D
Hejj, mennyivel kényelmesebb lenne a világ...
Más kérdés, hogy ilyen erővel én sem létezhetnék, de hát ez van xD
A pufit meg nem a szájba kell tömni, hanem az orrba és fülbe... az viccesebb, meg jobban is fáj :D
VálaszTörlésGizmo, ezek az emberek egyáltalán nem gondolkodnak azon, hogy jó szülők-e vagy sem. Lehet, hogy még az sem ért el a tudatukig, hogy szülők. Itt kezdődnek a problémák...
VálaszTörlés(Apropo, gondoskodás, felelősség... eteti valaki a lap alján úszkáló dögöket rajtam kívül is, vagy csak én flammóztatom őket? :-P)
Hát, erre találták fel a gyámügyet... nyehehehe
VálaszTörlésA halakat én zargatni, ma még túl is etettem őket. XD Tényleg, ha nem etetjük meg őket egy bizonyos ideig, elpusztulnak? :D
Az első témával egyetértek. Nemi életet nem tömegközlekedési eszközön kell élni, mert a többi utas erre nem kíváncsi. Azzal nincs bajom ha mondjuk egy srác megölelni, vagy megcsókolja a barátnőjét a metrón, vagy a buszon. De ha már lassan előjáték színvonalú műsort csapnak belőle az már sok. Nem igaz, hogy nem bírják ki hazáig. Ha meg a világnak akarják bizonygatni hogy ők mennyire szeretik egymást ismételten rossz úton járnak, mert erről nem az jön le, hogy fú micsoda helyes pár, hanem az, hogy ez csak a kirakat és játék a közönségnek. Ha tényleg szeret valakit az ember, azt nem szükséges bizonygatni elég érezni és nem kell a fél világ tudtára adni csak a másikkal éreztetni.
VálaszTörlésA gyerek témában viszont nagyon nem értek egyet. Az anyukák többnyire nem gondolatolvasók. Anyai ösztön ide-vagy oda, ha sír a gyerek bizony az anyuka se sokszor tudja, hogy miért, főleg ha első gyerek. Lehet simán azért mert zötykölődik a jármű, de a pelust szagolgatni se a busz közepén illendő (arról nem is beszélve, hogy ott akkor se lehet kicserélni, ha kéne). Felvenni a gyereket szintén macerás, főleg ha nem jut ülőhely egy tömött buszon (kapaszkodni meg gyereket tartani egyszerre nem könnyű). Ehhez hozzájön még az, hogy szerencsétlen nőnek is kínos, ha bőg a gyereke a járművön és lehetőséghez mérten próbálja elcsitítani, ami vagy bejön vagy nem. Plusz esetleg ha az anyuka hulla fáradt mert a gyerek végigbőgte az előző éjjelt, nem könnyű kapcsolni és türelmesnek maradni, a kisgyerekes anyukák pedig ritkán frissek és pihentek. Nem ettől lesz rossz szülő egy szülő. Különben is tökéletes szülők nincsenek akármennyire is igyekszik az ember. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, mert az se jó ha az ember túl kevéssé gondoskodó meg az se jó ha az ember túlságosan az. Meg a szülő is ember, neki is ugyanúgy vannak hibái, mint mindenki másnak.
(Egyébként próbálj egy 15 kilós babakocsit megfordítani egy emberekkel teli járművön, sokan nem fognak örülni neki. Sőt eleve egy babakocsival közlekedni nem szerencsés dolog)
Arról nem is beszélve (ne haragudjatok, ha most esetleg picit durva leszek) hogy könnyű úgy osztani az észt a gyerekvállalásról, hogy az ember nem tud róla semmit. Sajnálatos módon a legtöbb ember (és sajna nem csak az értelmiségiek) iszonyatosan kitolja a családalapítás időpontját. Mert ugye legyen anyagi háttér, meg karrier, meg stabil család meg anyámkínja. Aztán 40 éves korukban összehoznak egy gyereket a kapuzárási pánikban, hogy hopp már kéne, aztán 60 évesek lesznek mire a gyerekük esetleg egyetemre kerül.Ezzel ők jobb szülők lesznek, mint mások? Más ember legalább tesz érte, hogy ne haljunk ki, mert ha mindenki ezen okoskodna, hogy mikor a legideálisabb, meg való-e nekem gyerek, akkor rég kihalt volna az emberiség. Nem azt mondom persze, hogy mindenki usgyi gyereket csinálni, mert ez tényleg mindenkinek a személyes döntése. Csak kicsit zavar, hogy rendszeresen olvasok ilyen témában hasonló gondolatokat itt-ott olyan emberektől, akiknek semmi közük, ehhez. Például 30-40 éves emberek ne papoljanak arról, hogy kinek hogyan kéne nevelnie a gyerekét, amikor nemhogy sajátjuk nincsen, de még egy normális párkapcsolatot sem sikerült összehozniuk az életben (pedig a legtöbb sztárpszichológus, meg ilyen-olyan demegmondom szaktanácsadó tipikusan ilyen). Plusz ez szerintem úgy általánosságban vonatkozik mindenki másra és nem csak ebben a témakörben. Amíg nem tettünk le az asztalra valamit, addig nincs jogunk kritizálni a másikat. Lehet, hogy akármelyikünk simán elköveti ugyanezeket a baklövéseket, teljesen akaratlanul szülőként.
Nem, én a buszka pofiját szoktam ölelgetni :DD meg puszi, de ennyi :D általában :D belül mit csináljak vele :D
VálaszTörlésÉn valóban nem sokat tudok a gyerekvállalásról és gyereknevelésről, ill. annyit igen, amennyit a családban látok és tapasztalok. Azok viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy lássam, milyen hibákat nem szabad elkövetni, miket nem szabad csinálni.
VálaszTörlésSajnos nagyon sok ember csak úgy belevág a családalapításba, mert azt hiszi, hogy az valamiféle társadalmi "elvárás", vagy "szabály", ráadásul a kormány család- és adójogi újításai is arra ösztönöznek, hogy csak az az ember, akinek van legalább 2-3 gyereke. Akinek nincs, az meg kb. dögöljön meg, fizessen több adót, stb. Na de ebbe most ne menjünk bele....
Egy gyereket megcsinálni marha könnyű, felnevelni azonban dögnehéz, és ehhez nem kell feltétlenül személyes tapasztalat. Elég néha az is, ha mások életét megfigyeljük, és abból okulunk. De amíg az emberek (főleg a fiatalok) ezerrel dugnak bele a nagyvilágba, a védekezési módszerekkel sincsenek tisztában, ne csodálkozzunk, ha sok olyan embernek is születik gyereke, aki érzelmileg, egzisztenciálisan, és kb. minden szempontból alkalmatlan erre a szerepre. Értem én, hogy sok nőben dolgozik az anyai ösztön, meg nagy a társadalmi nyomás, hogy gyerek és család márpedig kell, azonban az ember azért képes döntéseket hozni önállóan, hogy az ilyen dolgokban is tudjon mérlegelni. Vagyis ha nem vagyok rá alkalmas, mert pl. nem "tomboltam még ki magam", akkor nem vállalok gyereket. Ha kilóg a seggem a gatyámból, és még kaját sem tudok venni, akkor nem vállalok gyereket. Ha nincs lakásom, nincs biztos egzisztenciám, akkor szintén nem vállalok gyereket. Stb.
Persze minden eset más és más, vannak "balesetek" is (konkrétan kettő is van az ismeretségi körömben), azonban ilyenkor is vannak lehetőségek a dolgok kezelésére.
Vagyis mint mindent, ezt is ésszel kell csinálni, nem csak rohanni bele a nagy büdös világba, csak mert szőrösödik odalent a lábam köze...
Opcsival kell, hogy egyetértsek. Sok pár nem azért tolja ki a gyerekvállalást, mondjuk 30 éves korára, mert még fiatalnak tartja magát hozzá, vagy nem érzi, hogy neki való lenne a szülői szerep, hanem azért, mert nincs rendes állása és nincs saját lakása. Amíg ez a kettő nincs meg, azt hiszem, a legfelelőtlenebb dolog, amit ember elkövethet, az a gyerekvállalás. (balesetek persze tényleg vannak)
VálaszTörlésJó példa erre a barátnőm, aki 21 évesen szült, albérletben laknak, egyik napról a másikra élnek és szerintem ez nem az a háttér, amire egy kisgyereknek szüksége van. Mert bármikor kitehetik őket onnan, vagy csak egy hidegebb hónap elvisz minden pénzt, bármi megtörténhet.
Persze, pénzügyi gondok adódhatnak akkor is, ha saját lakással rendelkezik egy pár, viszont ott nem kell bérleti díjat fizetni, ami hoppá, máris +40 ezer (ha csak olcsóbb albérletet veszek alapul).
Másfelől: Én idén leszek 23, most tervezek egyetemre menni. Bsc+msc, ha minden jól megy, akkor 5 év, 28 leszek, mire végzek... És remélem sem te, sem más nem várja el, hogy diploma osztó után, hipp-hopp lebabázzak.
Úgyhogy, szerintem ezzel a "kitolom úgy 30 éves koromig" dologgal semmi baj. (Persze, 40-45 évesen valóban furcsa, amikor az ember azt gondolná, hogy egy nőnek vagy férfinak addigra már legalább 2, tizenéves gyereke van.)
Azt hiszem, te sem arra mész ki, hogy diploma után rögtön gyerekeid legyenek, szerintem vagy te annyira felelősségteljes nő, hogy megértsd, a gyereknek biztonságra van szüksége, mind érzelmi, mind anyagi téren. És nem hiszem, hogy az egész életedet a szüleiddel szeretnéd leélni, így gondolom, nálad is tervbe van véve egy saját lakás, stb.
Én is sokat olvasok ebben a témában, olyanok írásait is, akiknek valóban semmi tapasztalatuk, vagy közük nincs a témához, viszont, ahogy Opcsi mondta, nem kell, hogy valakinek saját gyereke legyen ahhoz, hogy megértse a dolgot. Elég csak körülnézni az ismerősök, családtagok között.
Én pl sokat vigyáztam a barátnőmmel a kistestvéreire, így van egy kevés tapasztalatom. Akkor én már pofázhatok? :D :D :D
A jó szülő vagy sem témára visszatérve pedig. Ha a babakocsi 15 kiló, akkor is meg tudja fordítani a nő, mivel ott a férje... ez az egyik. Másik, hogy nem hinném, hogy nem tűnik föl egy anyának sem, pláne, ha előtte odahajolgat a gyerekhez, hogy pufit tömjön a képébe, hogy kiégeti a baba szemét a nap. Akármennyire fáradt valaki, ezt észreveszi. Ha nem, az menjen szemészetre.
Ja, és a busz akkor már nem volt kitömve, ráadásul ilyenkor minden ember szabadon hagyja azt a részt, ahová be lehet tolni a kocsit.
Megaztán... ha te azt látod, hogy bömböl a gyerek, a nő felvenné, hogy elcsitítsa, de nincs ülőhely, te tovább néznéd, ahogy szenved? Nem adnád át neki a helyed, ha ott ülsz előtte?
Sokan nem, de majd egyszer ők is megtudják, hogy ez milyen. Viszont akkor sem az a megoldás, hogy teletömöm a gyerekem képét ennivalóval, hogy elkussoljon végre.
A végére pedig (és most bocsáss meg, ha én leszek picit durva)
"könnyű úgy osztani az észt a gyerekvállalásról, hogy az ember nem tud róla semmit." Nekem egy kicsit ismerős valahonnan, hasonlót mintha már írtál volna itt egyszer, egy másik téma kapcsán. Csak tudod, az a gond, hogy gyerekvállalás terén se te, se én nem tudunk lószart sem a dologról. Észt osztani ettől függetlenül lehet, sőt, kell, mert egyszer majd nekünk is lesznek gyerekeink, akik a mi nevelésünk, elveink, vagy akár elvárásaink szerint nőnek majd fel, viselkednek majd és attól, mert most MÉG nincs gyerekünk, véleményünk még lehet arról, hogy ki mit tart rossz szülői mintának, vagy jónak. Hibázni pedig mindenki hibázik, csak nem mindegy, hogy az a hiba mekkora.....
De igazából, itt nem is ment észosztás, csak véleménycsere. :D (a végén pedig egyszerű csipkelődés) A vélemények pedig, mint tudjuk, különbözőek. (nem pláne olyan, mint a.......... befogtam):D :D
Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Az elsőtől az utolsó szóig egyetértek.
VálaszTörlésNos én tartom magam a véleményemhez. Teljesen ideális körülményeket sose lehet teremteni, főleg nem ebben az országban. Sosem lesz tökéletes létbiztonság, sem kevesebb adó, sem több fizetés. Régen se volt másképp, amikor én születtem, akkor apukám éppenhogy kikerült az egyetemről és akkor volt az első állása, anyukám pedig akkor járta a főiskolát úgy, hogy szinte egész nap a nagyszüleimmel voltam, saját lakás még nem volt. Nem hiszem, hogy annyira elcseszett ember lettem, pedig nem volt a szüleimnek se ideálisabb a helyzetük, mint a mai 30 körüli pároknak.
VálaszTörlésAz életben pedig mindenhol van kockázati elem. Bárkit bármikor kirúghatnak, kigyulladhat a ház amiben élek, elüthet a busz, ezek az élettel járnak. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy nem kéne minden komolyabb döntésnél azzal takarózni, hogy most nem a legideálisabb vagy ebben túl sok a kockázat. Egy életünk van, nem bujkálhatunk örökké, mert hamar elmegy és könnyen megeshet, hogy az ember az öregek otthonában tök egyedül döbben rá, hogy na ezt elbasztam. Bizony fennáll a veszélye annak, hogy kirúgnak, de kirúghatnak akkor is amikor a gyerekem már 5 éves vagy 10 éves. Sőt elhagyhat a férjem, meghalhatok, akármi.
Igen egy gyerek valóban nagyon-nagyon sokba kerül. Viszont a magyar családok jelentős része sose lesz olyan anyagi helyzetben, hogy ami tökéletesen ideális a gyerekvállalásra. Természetesen nem 16 éves leányanyának kell lenni érettségi nélkül, vagy szülni bele a vakvilágba. De szerintem nem szabad annyira kitolni, mint ahogy nagyon sokan teszik (és itt nem a 30-ról volt szó, mert az még tökéletesen ideális, viszont egy 35-40 éves nő szerintem már idős anyának). Szerintem fontosabb egy stabil családi háttér mint a világ minden pénze. Szegény családokból is nőnek nagyon rendes és jóravaló emberek.
Én személyesen is úgy vagyok vele, hogy fontosabb egy család, mint a karrier. Ahogy egy ismerősöm egyszer mondta, inkább érjem meg, hogy legyen egy unokám és lássam a gyerekem felnőni, mint hogy 50 ezres babakocsink legyen. Nálam a gyerekvállalás inkább kapcsolat kérdése. Ha lenne egy stabil pár éve tartó kapcsolatom, akkor vállalnék gyereket. Igen, akár 25 évesen is, simán. Most egyetem van, ha meg elvégzi az ember az egyetemet, akkor meg az lesz a gond, hogy állást kell keresni, mert ha először szülök és 40 évesen leszek pályakezdő nem fogok kelleni senkinek. Aztán ha van állás akkor az jön majd, hogy jó de hát a munkáltató csúnyán nézne ha elmennék szülni, mert most kezdtem. Aztán később jön az azért nem mert már érik az előléptetés. Aztán az ember hipp-hopp 40 éves.
Egy mondattal, felelőtlennek lenni valóban nem szabad, viszont a túlszervezése a dolognak meg nem megfontoltság. Ha az ember túlbonyolít és tervez mindent, akkor rengeteg mindenről lemarad. (tapasztalat)
Persze nekem sem volt még gyerekem így fogalmam sincs milyen anyukának lenni, van ismerősöm több is akinek kisgyereke van, náluk látom, hogy nem könnyű. Persze, ha valaki bődületes baromságokat csinál a gyereknevelésben az ember nem hagyja szó nélkül és megmondja a véleményét. Viszont továbbra se hiszem, hogy teljesen le kéne írni szülőként azt, aki nem veszi észre, hogy a gyerek szemébe süt a nap. A gyerekneveléshez is kell gyakorlat, van akinek elsőre jobban megy van akinek rosszabbul. Bele kell tanulni. Például attól nem leszünk rögtön rossz anyukák, mert nem tudjuk hogy kell pelust adni, vagy fürdetni. Viszont megtanuljuk majd ha eljön az ideje és lehetséges, hogy párszor nem vesszük észre azonnal ahogy felsír a gyerek, hogy ő most bepisilt. Ettől nem lesz egyikünk se rossz szülő.
Nem csak annak van megengedve, hogy egy témában véleménye legyen, aki érintett. Például egyikünk sem harcolt a II. világháborúban, nem is éltük át, de ettől még véleményünk lehet róla...
VálaszTörlésGondolom, Kes, te gyakorló anyukaként fejtetted ki több ízben is hosszasan a véleményedet erről a témáról :-)
Mindannyian láttunk már testközelből gyereket, ha nem a sajátunkat, akkor családon/baráti körön belül másét, nem annyira távoli ez a téma még azoktól sem, akik nem gyakorló szülők.
Nem akarok nagyon belemenni ebbe a gyerekekről szóló vitába, de ha a szülő a gyerek éhségét csillapítja, amikor csak rá kell néznie, hogy meglássa, vakítja szerencsétlent a nap (hogy Gizmo példájánál maradjak), akkor ehhez nincs mit hozzáfűzni. Ehhez még szülői ösztön sem kell, csak egy pár szem és némi figyelem.
A gyerekek meg különbözőképpen sírnak, ha éhesek, ha becsináltak, ha nyűgösek, ha hisztiznek, stb., meg lehet különböztetni, mikor miért bőg - és ezt úgy mondom, hogy én is meg tudtam különböztetni, amikor a barátnőm pár hónapos gyerekére vigyáztam néhányszor, pedig nem a saját gyerekem volt :-)
Én úgy gondolom, a gyerekvállalás olyan döntés, ami alapvető fontosságú egy ember életében. Ez nem olyan dolog, hogy a piros, vagy a csíkos rucimat vegyem fel reggel, vagy hogy kokakólát igyak pepszi helyett... Egy gyereket nem lehet visszavinni, hogy bocs, mégsem kérem... ha megvan, akkor bizony csinálni kell keményen, nincs kiszállás menet közben.
VálaszTörlésÉppen ezek miatt elengedhetetlen egy alapos mérlegelés, hogy "megengedheti-e" magának az ember a gyereket. Persze, dolgozhat benne a szülői ösztön, meg nagyon epedezhet egy kiskölök után, azonban ha nincsenek meg hozzá az egzisztenciális feltételek, akkor az ilyen gyerekvállalás a lehető legnagyobb felelőtlenség, mert végső soron a gyerekkel lesz kib....va. Tudom, mert láttam ilyen példát.
És gyereket vállalni, csak mert az az "élet rendje".... hát nem tudom. Szerintem az életnek nincs rendje, maximum széles körben elfogadott, és támogatott társadalmi szokások. De ezek nem íratlan, vagy írott törvények. Aki akar, vagy tud, az vállaljon gyereket, alapítson családot, lelke rajta. De aki másképp vélekedik, azt sem kéne leszólni, vagy hátrányosan megkülönböztetni, mert nem biztos, hogy jószántából teszi. Ha mégis, ahhoz sincs senkinek köze.
Első gyereknél tényleg nem olyan egyszerű, de elvileg vannak védőnők, akiknek segíteniük kellene. Na, most én nagyon sok kisgyerekes ismerőstől/családtagtól hallottam anno, hogy a védőnő egyszer kiment, megnézte, hogy a gyerek nem éhezik, nem áll a sz*rban és tovább ment. Nagy ívben tojnak az egészre. Tisztelet a kivételnek.
VálaszTörlésMeg aztán ott van az is, amit a barátnőm és jóatyám jelenlegi barátnője mesélt. Első gyereknél mindketten emlőgyulladást kaptak, mert nem úgy szoptattak, ahogy kell. Pedig az ember azt hinné, hogy abban semmi bonyolult dolog nincs.
Sok, baba-mama portál van, ha máshonnan nemis, onnan összegyűjthetnek a friss szülők némi információt, persze készpénznek nem kell venni azt sem, pláne nem a neveléssel foglalkozó cikkeket.
Pl. a próbáljuk meg bevonni a gyereket a dolgokba úgy, hogy ha arra szeretnénk rávenni, hogy takarítsa ki a szobáját, akkor nem azt mondjuk neki, hogy "Rakj rendet" hanem azt, hogy "szeretném, ha rendet raknál".
Ez egy jó dolog szerintem, viszont azzal -megint csak szerintem- sincs semmi gond, hogy ha hatodjára mondom a gyereknek, hogy légyszives viselkedj már, de csak azért is őrjöng, akkor lekeverjek neki egyet. XD
Itt nem azt mondom, hogy üssük verjük a gyereket minden egyes apró csíny miatt, csak azt, hogy ritkán nem árt egy aprócska tasli, hogy észhez térjen.
Ezzel van, aki egyetért, sőt! És van, aki ellenzi. Mindenki más nevelési mintát visz magával a saját családjába.
Viszont egy kezdő szülőnek is lehet támpont egy egy ilyen cikk.
Kes: én sem mondom, hogy az ember először karriert csináljon és aztán gyereket, a kettőt szerintem lehet együtt is csinálni, de törekedni egy biztos háttérre lehet, és kell is. De egy ember nem csak azért törekszik erre, mert családot akar alapítani, hanem saját maga miatt is. Gyűjtöget a fizetéséből a későbbiekre, így ha esetleg hitelt kell felvenni lakásvásárlás miatt, rögtön nem kell olyan hatalmas összeget felvenni, mert van egy kis alaptőke.
Én sem azért akarok nekiállni gyűjteni, mert gyereket, akarok, hanem azért, mert jogsit, nyelvvizsgát, stb! :D :D :D :D :D
Na.. de úgy egyébként értem a problémát. Mindenki máshogy viszonyul a dologhoz, más a családi háttere, mást engedhet meg magának. Ezért gondolom én, hogy aki szegényebb családból kerül ki, az jobban fog görcsölni azon, hogy jó állása, saját lakása legyen, mire oda jut, hogy gyereket vállaljon, mint az, akinek urambocsáss, de a segge ki volt nyalva.
Ez is egy tök, egyénfüggő dolog, és kezdek rájönni, hogy tényleg minden relatív. XD XD
Erről jut eszembe! Andi, az a képelt, amit mutattál.... még nem jöttem rá... Annyira ragaszkodom a 2+2=4hez. :D :D :D :D
Nem azért kell gyereket vállalni, mert ez az élet rendje... hanem mert egy gyerek az életben a legnagyobb ajándék. :) Aki, ha elég szeretet kap feltétel nélkül fog viszont szeretni, arra tekintet nélkül, hogy mennyi pénzed van. Aki melletted lesz öreg korodban és ugyanúgy gondoskodik rólad, mint te róla kiskorában.
VálaszTörlésSzerintem a fő kérdés az, hogy akar-e az ember gyereket. Ha szeretne akkor megoldja a felnevelését.
Az, hogy ki problémázik többet, tipikusan a tanultabb és esetleg diplomás csoport. Ennek semmi köze ahhoz, hogy kinek mennyi pénzt adtak vagy nem adtak a szülei. Általános iskola és gimnázium után is azok az osztálytársaim, akik elmentek szakmát tanulni (van köztük asztalos, műkörmös és fodrász is) már régesrég "felnőttek", családjuk van, pedig ugyanaz a korosztály. Pedig nem hiszem hogy annyira jól keresnének. 18 éves korukban elkezdtek dolgozni és ma már van aki kétgyerekes anyuka. A fodrászom is ilyen, nincsenek eleresztve anyagilag és ennél jobban sose lesznek mert ő fodrász a férje meg valami kőműves-féle és van egy 4 éves imádnivaló kisgyereke. Tehát kb minimálbér mindkettő és boldogan nevelik a gyereket annak ellenére, hogy bizonyára nem engedhetnek meg sok mindent maguknak.
Nem próbáltam én leszidni senkit se azért mert más a véleménye, mint nekem. Én csak elmondtam a sajátomat és szerintem engem se kéne lebaszni azért mert máshogy merem gondolni a dolgokat. Akármily meglepő még vannak családcentrikus emberek manapság is, akiknek esetleg fontosabb az, hogy legyen egy családjuk, mint az, hogy legyen egy szép házuk meg kocsijuk és magánkönyvtár a dolgozószobában.
Mindenki maga állítja fel a prioritásait az életében, valóban nem kell senkit leugatni azért mert mást helyez a képzeletbeli lista élére, mint mások. Én sem akartam senkit megbántani a véleményemmel, ha mégis sikerült az teljesen akaratlan volt és bocs érte. Távol álljon tőlem, hogy bárkire bármit rá akarjak erőltetni, mert ez a téma aztán tényleg mindenkinek olyan személyes dolga, hogy senkinek semmi köze hozzá. Csak elmondtam mit gondolok én.
Ezen az "egy gyerek az életben a legnagyobb ajándék"-szövegen igen nagyot mosolyogtam...
VálaszTörlésEz egy csodaszép közhely, ráadásul nagyon naiv gondolat is, bár nem csoda, hogy ennyire elterjedt a kollektív emberi tudatban. Persze ennek is megvan a forrása: a fajfenntartás ösztöne, ami a legerősebb emberi ösztön, sőt, minden élőlénynél a legerősebb. Azonban mi nem vagyunk 100%-ban ösztönlények, mert képesek vagyunk gondolkodni és mérlegelni az ösztöneink mellett is.
Egy gyerek akkor az élet legnagyobb ajándéka, ha olyanná neveled, hogy azzá váljon, máskülönben az élet nagy bummja a pofába is lehet. Meg azért kíváncsi vagyok arra, hogy vajon egy 16 éves kis luvnya is így gondolja-e, akit felcsinálnak valami buliban, mert nincs elég esze ahhoz, hogy ne menjen szobára az első jöttment pasival... Meg az anyja, apja is így gondolkodik-e... Meg a félrészeg kis barom pasi is, aki csak egy kóbor numerát akart, de kotont nem húzott a farkára... még így is ajándék egy gyerek? És ha egy nőt megerőszakolnak???? Tudom, ezek szélsőséges példák, de ez is azt mutatja, hogy nem lehet általánosítani.
Egy gyerek annak az életében ajándék, aki számít is a gyerek érkezésére, tervezi, várja, a család gyarapodását. Ez pedig feltételezi azt, hogy nem csak úgy megcsinálják a gyereket, aztán lesz, ami lesz... persze ez nincs mindig így, tudom. Emlékszem, unokaöcsémnél és unokahúgomnál nyoma sem volt holmi ajándék-fílingnek, ellenben kúvára betojtunk, hogy jézus, most mi a fene lesz....
Nekem ugyan nincs gyerekem, de 15 évnyi tapasztalat szól belőlem, amikor a témában megnyilvánulok. És mindezekből okulva állítom azt, hogy a mai világban gyereket vállalni - ajándék ide, vagy oda - marha merész tett.
Nos ne haragudj de úgy érzem kicsit elbeszélünk egymás mellett. A téma a gyerekvállalás úgy általánosságban volt azzal a feltevéssel, hogy mikor ideális és mikor túl idős hozzá az ember és én végig arról írtam, hogy azok az emberek mikor vállaljanak, akik szeretnének, ergo számítanak rá. Vagyis úgy DÖNTENEK, hogy gyereket vállalnak.
VálaszTörlésAz nem gyerekvállalás ha a 16 éves leányzó bekapja a legyet, vagy ha valakit megerőszakolnak. Abban tökéletesen egyetértek, hogy tényleg az neveljen gyereket, aki elég felnőtt és érett hozzá (ezek a tulajdonságok pedig nem intelligencia és iskolázottság kérdései). Azt egy percig se kérdőjelezi meg senki, hogy a gyereknek olyan családba kell születni, ahol várják és szeretik. Bár nem várt gyereket is lehet szeretni és jól felnevelni (bár ez valóban nagyon nem a már említett 16 éves korosztályra jellemző).
A gyerek pedig minden esetben ajándék, igen, igazán kár, hogy vannak emberek, akik nem tudják értékelni. Nem meséltél sokat az unokatesóidról, de ami picit igen, abból nekem nem az jött le, hogy annyira megvetett, utált és rosszul nevelt gyerekek lennének. Nem vonom kétségbe, hogy sok nehézségük van, talán több mint az átlagnak, de tényleg nem hiszem, hogy elcseszett és problémás gyerekek lennének, annak ellenére, hogy nem voltak előre tervezve :) Azt sem hiszem, hogy az anyukájuk folyamatosan átkozza a sorsot azért mert gyerekei vannak, holott legszívesebben megszabadulna tőlük. Lehet, hogy nem úgy alakultak a dolgai, ahogy akarta és szerette volna, de ennek ellenére 100%-ig biztos vagyok benne, hogy szereti a gyerekeit és igyekszik tisztességesen felnevelni őket.
Nos a gyereked meg nem magadnak neveled, hanem saját magának. Nem magadat akarod újra teremteni benne, hanem egy önálló, gondolkodó individuumot hozol létre, ami miért ne lehetne más mint te? A legrosszabbak azok a szülők akik megpróbálják a saját vágyaikat ráerőszakolni a gyerekre... a tipikus a gyerek él hal az irodalomért, a papa viszont kijelenti hogy márpedig közgazdász leszel, mert neked az lesz jó. Nem így működik :)
Nehéz velük főleg tinikorban, amikor lázadnak és akkor is a szülője a hülye, ha éppen neki van igaza. Sőt egy idő után sok olyan dolog lesz amiben a gyerek nem ért egyet majd a szüleivel. A szülő csak annyit tehet, hogy átadja az értékeket, amiket fontosnak gondol, aztán pedig csak reméli hogy a gyerek elég okos lesz jól dönteni és tanulni a hibáiból. Viszont amit az aszódi javítóintézetben megtanultam: egy jó szülő imádja a gyerekét akármit is csinál és védi ha hülyeséget csinál, szereti akkor is, ha senki más a világon.
Szerintem én maradtam a témánál, csak éppen más oldalról is megközelítettem azt, persze lehet, hogy néhol kicsit eltávolodtam, az nem kizárt.
VálaszTörlésA felnőttség és érettség szerintem nagyon is szoros összefüggésben van az intelligenciával, van is egy kifejezés: érzelmi intelligencia.
Az iskolázottság az egészen más dolog, ez igaz, persze azért nem is vonható ki teljesen az egyenletből, mert pl. az iskolában megtanulható az emberi szaporodás biológiai része, amivel a mai fiatalok zöme szemmel láthatóan nincs tisztában, elég, ha csak keresgélsz a gyakorikérdéseken... (csókolózástól lehetek-e terhes, stb)
A gyerek szerintem csak akkor ajándék, ha számítanak rá, máskülönben simán lehet teher is. Sajnos sok példa akad arra, hogy egy gyerek a pöcegödörben, vagy ruhásszekrényben végzi, mert az "anyja" nem veszi emberszámba, vagy csak simán meg akar szabadulni az "élet ajándékától". A Kolompár-, meg Orsós-családokban, ahol 10 gyerek van, ott biztos tényleg ajándékként tekintenek a gyerekre, mert növekszik a családi pótlék, és addig sem kell dolgozni menni....
Rosszul jött le neked, amit az unokakölkökről írtam. Nem utáltak, sem megvetettek, azonban ettől még tény, hogy igen nehéz helyzetbe hozta a családunkat mind2 gyerek. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez lesz, így nem is számítottunk rá, és bár a kölök aranyosak, szépek és okosak, anyagilag nagyon taccsra tett minket az egész gyerek-projekt. És ez már 15 éve tart, de a részletekbe hadd ne itt menjek bele...
Beszélhetnék a kölkök neveléséről is, meg hogy ebben mennyire jeleskedik a nővérem, de ez szintén nem ide tartozó téma. Elég annyit hozzá, hogy én látom, hol, mik a hibák, meg miből fakadnak, de 3500 km-ről nem sokat tudok tenni, meg nem is az én feladatom és felelősségem a dolgok kijavítása.
A szeretet és a tisztességes nevelésre való törekvés dicséretes dolgok, de főleg az utóbbi nehezen megvalósítható, ha a körülmények nem megfelelőek, és itt most nem csak kizárólag anyagi javakra gondolok. Ha a szülő sem elég felnőtt, érett, vagy intelligens, képtelen lesz megadni a gyereknek azt, amire annak szüksége volna: érzelmi, erkölcsi, anyagi támasz, stb.
Egy egészen friss példa ara, hogyan bánik a hülye szülő az élet ajándékával...
VálaszTörléshttp://velvet.hu/sztori/2011/03/08/agyonvertek_szulei_a_bepisilt_haromevest_majd_befejeztek_a_pizzat/
arra
VálaszTörlésIgazából már ezek is szélsőséges esetek. Én pl olyanról olvastam, hogy egy nagyon felelősségteljes szülőpár (18 éves kis taknyosok) azért harapdálták, ütötték verték a babát, mert azt remélték, hogy ettől abbahagyja majd a sírást. Ez meg már a röhejes kategória, hogy vannak olyan emberek, még ha ilyen fiatalok is, akik azt hiszik, hogy egy pár hónapos baba, aki eleve csak sírással tudja a világ tudtára adni, hogy baja van, majd azért fogja abbahagyni a bömbölést, mert a kedves szülei eltörik a lábát és összeharapdálják. XD
VálaszTörlésPedig írtam feljebb, hogy nekem speciel semmi bajom egy időnként leadott tockossal, de vannak olyan dolgok, amit már az is túlzásnak tart, aki a verést részesíti előnyben, mint nevelési eszközt.
A gyereket, én, személy szerint nem nevezném feltétlenül az élet ajándékának, mert ez abszolút egyénfüggő. Van, akinek már az is hatalmas ajándék az élettől, ha megtalálja a társát, és hosszú, boldog párkapcsolatban élnek. Ha pedig gyerekük születik, az már csak porcukor a sütin.
Annál inkább egy meddőnek vélt nő esetében, aki már-már betegesen vágyik egy gyerekre és nem véletlenül, annak 100, hogy ez lesz élete legszebb ajándéka.
Így van, az élet ajándéka-frázist kismillió dologra rá lehet húzni. Kinek mi az ajándék. Egyeseknek a gyerek, másoknak egy kellemes bunyó a fradipályánál...
VálaszTörlésÉpp tegnap hallottam, hogy a világ legfiatalabb nagymamája-"versenybe" beszállt egy 23 (!!!!) éves romániai csaj, aki 11 évesen szült, és most a lánya is ugyanilyen idősen adott életet a gyerekének. Oké, ez is egy szélsőséges példa, és persze több, mint valószínű, hogy romákról van szó, ahol nem ritka az ilyen. De pl. egyes afrikai népeknél is jellemző az ilyen, sőt, éppenséggel egy afrikai lány tartja a rekordot...
Szóval szerintem hagyjuk ezt a gyerek az élet ajándéka-dolgot, mert egyrészt ez nincs így, másrészt ez nem ennyire fekete vagy fehér dolog.