napi agymenések #22

Az elkerülések félreértése.... akarom mondani, a félreértések elkerülése végett tájékoztatom a tisztelt nagyérdeműt, hogy korai bejegyzésem nem éjjeli kukorékolásból fakat. Sőt, lefeküdtem én időben, olyan fél 11 körül, de valami miatt 2 fele felébredtem és azóta még nem sikerült visszaaludnom.

Nos ez persze nem baj, így volt időm átgondolni boldog, ám de eddig még sikeresnek nem kimondottan nevezhető rövidke életem és arra jutottam, hogy jóatyám kapja be a jegesmedve hímtagját.

Ma 2x próbált felhívni telefonon és habár ki nem nyomtam, de fel sem vettem neki. Könyörgöm, ha akar tőlem valamit, vagy ne adj isten az érdekli, jól vagyok-e, akkor sétáljon át. 10 perc lassú séta még egy kósza léleknek sem ártott meg, kivéve ha rokkant az illető és kiesett a kerekesszékéből....

Eskü, ha megint azzal akar nyaggatni, hogy együtt karácsonyozunk-e, én sikítani fogok és a fejéhez vagdalok mindent ami mozdítható.

Ugyanis a helyzet az, hogy egy hónapja ezzel nyektet minket. Itt az Erzsi, jól elvannak, ami jó dolog, még jobb, hogy a két lánya is elfogadta őt, ennek örülünk. Neki is dagad a mája, hogy -ahogy ő fogalmazta- kezdenek egy családdá kovácsolódni, amivel megintcsak nincs az ég világon semmi baj, ennek is örülni kell.

De kérem... Neki attól még van saját családja is. Amire most magasról pottyant, valami miatt. Az elmúlt másfél hónapban ez megy: Egy hétig hírét se hallani, aztán jönnek, hozzák az ellátmányt (általában egy karton tej és valami ennivaló. Mellékesen megjegyzem, hogy amit például hétfőn hoztak kaja, kettőnknek egy ebédre is alig futja, nem hogy egy hétre XD ) aztán megint eltűnnek egy hétre. Ha netán valami miatt mégis az eszébe jutunk, telefonon zaklat minket.

Igazából most nem is ezen buktam ki, mert végülis marha jó dolog, hogy nincs itthon, nem kell azt lesni, hogy mikor fog beszólni, mert akkor nem megyünk a közelébe. Most csak azon vagyok kiakadva, hogy miért pont most jut eszébe, hogy együtt karácsonyozzunk.

Oké, a két évvel ezelőtti karácsonyt megértem. Megvolt a magunk baja, anyát is pont 24-én hoztuk haza a kórházból. De tavaly?

Elköltöztünk, a Gyurival lakhatóvá tettük a lakást, elküldött minket a diósdi interspárba munícióért, rendeltetett velünk karácsonyra hidegtálat is. Vettünk egy csokilikőrt és kajaféléket.
Vettem egy fenyőfát -igaz, hogy műfenyő, mert egy ideje olyan mániám van, hogy vétek kivágni szerencsétlen fákat... oké, hogy a mű nem olyan, de a hangulatot nem is a fa adja...- feldíszítettük. Ez kb abból állt, hogy bevágtuk a sarokba, ráhajigáltuk amit rá kell, és slussz passz.

A 24-e még csak csak jól indult. Gyuri elment reggel a hidegtálakért Diósdra, átjött. És kész. Ennyi volt a tavalyi karácsony XD Mindenki ment a maga kis szobájába és tette a maga kis dolgát. XD

Nem panaszkodom, nekem ezzel nincs is bajom, rég kinőttem már ebből, meg aztán amúgy is pikkelek a karácsonyra, amiért már réges rég nem arról szól, hogy egy család összeül. Emlékszem én még mikor kicsi voltam. Nagynéném átjött, ettünk, 7kor el kellett bújnunk amíg a "télapó" lepakolja az ajándékokat. És mi marhára csóváltuk a farkunkat amikor egy egy Teddy macit, csokit és cukrokat találtunk alatta vagy épp kifestő könyvet esetleg anyai nagyanyám által oly bőszen küldözgetett babákat (ezek nem ritkán fej nélkül végezték a kádban XD ). Ezek nem nagy ajándékok és még csak nem is kerülnek sokba. Akkor még nem is ez volt a lényeg. Mi pedig nem is értettük, mi az a pénz. Vagyis hát értettük, csak az értékét nem tudtuk felfogni.

Ma, abból áll, hogy összeül a család HA összeül, mindenki viszi a méregdrága ajándékokat (Plazma tévé, játék konzolok, stb) és aki a legdrágább ajándékot kapta, az egyenlő azzal, hogy őt szeretik a legjobban.

Na és akkor most elképzeltem az idei karácsonyunkat és köszönöm, de nem kérek belőle XD 25-re úgyis elígérkeztem a Gyurinak, 24-én meg max hárman összeülünk, sütünk valamit és eldumálgatunk. A csokilikőrt idén is bejátszom, attól mindenkinek megered a nyelve :P

Ezen kívül eszembe jutott még egy csomó minden, ami épp böki a csőrömet, de ez blog, nem pedig pszihológus. XD Amúgysem szeretem kitárgyalni az életem minden pillanatát, de ez most kikívánkozott. =D

Attól meg nem félek, hogy a fél internet ezen csámcsog majd, mert egyrészt néha mikor böngészgetek más, ismeretlen emberek blogján amiket találok a guglin, olyan bejegyzéseket írnak amik már tényleg a magánügy kategóriába tartoznak (és akkor finom voltam meg nőies) másrészt ezt a blogot úgyis csak Ti olvassátok, akik tudtok róla, hogy létezik. Abba a kategóriába meg ennyi belefér. Arról már nem is nyilatkoznék, hogy a gugli találataim is mind olyanok, amikben szerepel az a szó ami SZ-el kezdődik és X-a vége...De mondottam volt, az emberek hülyék és aki ilyenekre guglizik rá, annak szánalmas élete van, meg is érdemli, hogy az én blogomat dobja ki neki és ne valami pikáns kis filmecskét. XD XD

Egyébként ma, ami már tegnap, igen csak hörcsög voltam. Játszottam a Dino Crisis-el és az élő fába is (amivel nem nagyon találkozni benne) belekötöttem. Ültem és kiabáltam a játékkal, hogy MIÉÉÉÉRT?? XD Miért írja hogy, "Meg fogod nyomni a gombot?" amikor nem, én MOST nyomom meg XD

Erről az a pápa jutott eszembe, aki exhumáltatta az elődjét, bíróság elé állíttatta és még ordított is a szerencsétlen tetemmel. XD

Hát na... a pápák is lehetnek félcédulásak. XD