napi agymenések #13

Terjedelmes posztra terjedelmes komment, majd arra egy terjedelmes válasz.

Lényegében ez jellemezte az előző bejegyzésemet, amit Andi hősiesen végig szenvedett és még ahhoz is volt energiája, hogy egy nem éppen rövid hozzászólás keretein belül megírja a véleményét.

Valahogy így. A hozzá hasonló olvasók miatt érdemes blogolni. Pedig emlékszem, nem egyszer akartam már abba hagyni, de valahogy még sem sikerült.

Úgyhogy most nagyon boldog vagyok, hogy van pár hozzá hasonló olvasója a blognak, holott tudom, rajta és rajtuk kívül még sokan jönnek és olvassák, csak épp nem kommentelnek. Helyette páran msn-en mondják el a véleményüket a témával kapcsolatban, ami szintén jó dolog, elvégre az is egyfajta visszajelzés.

Na, csak így tovább, tartsátok meg jó szokásotokat és olvasgassatok! =D

-------------------------

Volt szombaton egy portál találkozóval egybekötött születésnapozás. Drága adminisztrátorunk és egyik kedves tagunk, Lal, idén ünnepelte a 30.-at.

Aztán ma az jutott eszembe, hogy még sem ezt, sem az előtte való Zamárdi találkozót nem tárgyaltam ki itt, holott eddig az összesről írtam egy rövidebb-hosszabb bejegyzést.

Igazából a Zamárdiban tartottról nincs mit írni, jó volt a hangulat, csak sokan elég sokat ittak, aminek azt hiszem nem kell részleteznem a végeredményét (ami a WC-ben kötött ki).
A szombati viszont visszafogottabb volt az elődjénél, épp ezért -nekem legalábbis- élvezhetőbb volt, olyan, amiről szívesen írok.
Jobban mondva írnék, mert nem írok. Ehelyett inkább azt találtam ki, hogy beteszek pár képet róla.

Sőt, lényegében inkább egyfajta összesítést csinálnék az elmúlt majdnem másfél év találkozóiról, mindegyikből betéve pár képet. Amolyan évről évre dolog, ki (pláne én mert egoista vagyok) mennyit változott meg a szokásos stb.

Na, persze nem most. Neki kéne állnom kicsit pakolászni. Azon kaptam magam, hogy csütörtök van, vagyis akkor kizárásos alapon holnap péntek.
Péntekenként pedig olyan áldásos dolog szokott velem történni, hogy Kecskeméten kötök ki.

Jah... azért az poén, hogy a kiszemelt buszt eddig 10ből 9 alkalommal lekéstem.

Ebből 5x azért mert a hosszabb úton mentem (Tétényből csak hosszabb utak vannak általában) és nem 1óra 10 perccel indultam el előtt, hanem csak 1 órával, 4x pedig azért mert ugyan már ismertem a rövidebb utat (20 perc spórolás) de valamilyen közlekedési gebasz közbejött.

Ennél már csak az volt pojééénosabb, amikor Zamárdiba mentünk le. Kinéztünk egy vonatot, ami a Kelenföldi pályaudvarról indult. Na, mondom az remek, itt tétényben felcsüccsenek a vonatra, és Kelenföldön átszállok. Több mint 1 óra utazgatás helyett csak 20 perc, nem mindegy.

Nah ja, de én sikeresen lekéstem azt a vonatot is, és nem tudtam, hogy a mákba fogok ki érni 45 perc alatt a pályaudvarra.

Még jó, hogy nem kell engem félteni, feltalálom magam, így végül is 3 perccel az indulás előtt beestem. Plussz mázli, hogy a vonat is késett 10 percet, úgyhogy extra profi vagyok!

Egyébként a lekésett buszokat is elérném így, de fél óra múlva van egy másik. Akkor meg minek rohanjak... Még a végén elcsapnak =D

------------------

Na.... szerintem most gyorsan abba is hagyom a blogolást, mert megint túl hosszú lesz. Pedig írni tudnék most, csak szerintem inkább üres duma lenne, mint tartalmas bejegyzés.

Ja, igen!

Elég ritkán nézem az elmúlt pár hónapban az e-mail címeimet. Van 2 amit használok, de az egyikre leginkább csak hírlevelek, a másikra meg a fészbúkos marhaságok jönnek. Így aztán leginkább csak akkor nézem, amikor már gyanítom, jó pár összegyűlt, úgyhogy olvasás nélkül törölgetem őket.

Kivéve ahol nem fészbúk, XY hírlevél vagy ez az van, hanem valaki rendes levelet küldött.

Nagynéném szokott nekem, bár az sem rendes levél, hanem poénos cuccok, amiket neten talált és körbeküldi az ismerőseinek.

(Mert úgy egyébként levelet leginkább a fészbúkon kapok)

Nah, ez amit most küldött, szerintem aranyos, úgyhogy így a bejegyzés végére beteszem.


A Tál család

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak ?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán
ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek
és mindent meg akarnak változtatni.

A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és
Molesz Tállal együtt.

Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, meg
annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.

Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk
pontosan olyan legyen, mint az összes többi.

A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan
Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit.

De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például
kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál
és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen.

A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi
hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál
folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét. A remek politikai érzékkel
megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle
rendezvényeken . Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben,
de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki. Medi Tálhoz bármikor
fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért. Szalu Tál unokaöcsém
éppen katonaidejét tölti a hadseregben.
Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy
mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret
alkudozni a kofákkal. A kitünő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol,
zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál
átmenetileg nem énekel velük.)

Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két
unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven
éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben
már csak Ágy Tál vigasztalta.

(A világ melyik nyelve tud még ilyeneket?)