Nem tudom, hogy tudtok e ennek a "vetélkedőnek" a létezéséről, vagy esetleg nézitek is. Én onnan szereztem tudomást a dologról, hogy az egyetemi francbukk csoportba kitettek egy jelenetet, ahol két nő azon filozofálgatott, hogy a Nap kering-e a Föld körül, vagy netán fordítva?
A "vetélkedő" lényege pedig pontosan ez. Van két csapat, akik arra tippelgetnek, hogy a két-két játékos az adott kérdésre helyesen tud e válaszolni, vagy egyáltalán felfogja-e a kérdés lényegét. A vetélkedő szót pedig azért teszem idézőjelek közé, mert szerintem azon nevetni, hogy mennyire buta, hülye, már már logikus gondolkodásra képtelen emberek vannak, hasonló értelmi képességekről tesz tanúbizonyságot.
Olyan nehéz kérdéseket kapnak, mint pl. Melyik nehezebb: 1 kg vas vagy 1kg pihe? És a kigyúrt pasas váltig állította, hogy márpedig az 1kg vas a nehezebb, mert azzal lehet edzeni.
Na, adok pár gyöngyszemet, hogy érzékeltessem a dolog súlyosságát
Igen, igen, tudom... Nekem is fáj...
2013. május 13., hétfő
2013. május 7., kedd
Mert már rég írtam
Szóval a helyzet az, hogy az elmúlt (értesüléseim szerint) majd' három hónapban azért nem történt semmi a blogon, mert egyszerűen félelmetesen lusta vagyok írni. Elkezdek pötyögni valamit, aztán megunom, vagy elkezdek valami mást csinálni és onnantól kezdve halott ügy a bejegyzések befejezése, nem pláne a közzététele. Ezt most pótlom, megpróbálom összefoglalni a kiesett időszak eseményeit, legalábbis azokat, amikre emlékszem. :D :D
Utólagosan is boldogságos húsvétot. Jelentem, én idén (is) megúsztam a locsolókat. Tök jó dolog a húsvét. Van fincsi sonka, és ha ebből az ember még nem zabált volna be gusztustalanul, jöhet csokinyúl. Bár innen nézve az összes ünnep ugyan olyan számomra. Valakik valamit megünnepelnek, én meg undorító módon elcsapom a gyomrom a sok kajától. Ez legnagyobb örömömre, kezd meglátszani rajtam. Na, persze mindennek van rossz oldala is, így pl a húsvétnak a locsolkodni vágyó férfiak. Locsolgassák a szobanövényeket, azok még meg is hálálják. :D
Most húsvétkor úgy határoztam, hogy meglátogatom testvérbátyámat, kinek jelenlegi lakhelye Cegléd város külterülete. Oly annyira külterület, hogy volt szerencsém megcsodálni, hogyan is néz ki egy egész (ráadásul élő) disznó. Ami van betonút, ott 6 kátyú jut minden m2-re, az összes többi földút, ami a késő téli, kora tavaszi (már ha idén beszélhetünk egyáltalán tavaszról) esős/havas időszaknak köszönhetően csúszott, ragadt és komplett tavak fedték.
Ennek következményeként, meg mert megint a GPS-re hallgattunk a józan ész helyett, beragadtunk a sárba a semmi közepén, össz-vissz 1.8 km-re a céltól. Amúgy semmi említésre méltó :D
Jó kis kaland volt, csak hideg volt a végén már nagyon, majd befagyott a se....jhajom. Próbáltuk kiszedni a kocsit a sz@rból, több kevesebb sikerrel, aztán jött Gyuree, hozott két szőnyegdarabot, megpróbálta a kerék alá pakolgatni, de nem igazán jártunk sikerrel. Végül aztán megjött a felmentősereg és hatan kihúztuk a tragacsot a ragacsból.
A hátralévő 1.8 km-t már gyalog tettük meg.
Jópofa kis házikót találtak, van jó nagy kert, meg összességében szép helyen van. Kicsit nehézkes megközelíteni, mert busz oda ki 2 óránként jár, de ez legyen a legnagyobb baj. :D
Na.... sütöttünk palacsintát éjfélkor, elégettük a Schobert Norbertről szóló újságcikket (végre lesült a bőr az arcáról, még ha képletesen is) (amúgy kályha van, azért égettünk, semmi rituális gyilkosság, szellemidézés vagy sátánimádás), megettük a palacsintát, aztán rohangáltam a légpuskával egy kört, majd a porszívóból képzeletbeli protonsugarakat lövöldöztem. Valószínűleg a fáradtság hozta ki belőlem ezt a fajta abnormális viselkedést. :D
Vannak galambok a háznál. Valahonnan pedig "J" összeszedett egy tyúkot, amiről később kiderült, hogy gyilkos hajlamai vannak, mivel mikor kedve úgy tartja, levadászik egy egy galambot, majd jóízűen elfogyasztja annak fej és nyakhúsát. Láttam a vérengzés eredményét :D
A húsvéti látogatást azóta több másik is követte. Összességében, oda vissza az út megvan 900 pénzből. Amíg Pestre jártam fel hozzá, addig ezt az utat nem úsztam meg 2000 alatt és természetesen nem a két város közötti közlekedés volt a drágább.
A suliról még mindig nem tudok mit írni. Legalábbis vicces vagy aranyos sztorit semmiképp, max azt, hogy így, a tavaszi félévben az egyetlen valamire való órám az a geoinformatika, holott középsuliban kimondottan rühelltem, de szerintem erről már szólottam vala.
A szorgalmi időszaknak lassan vége, konkrétan a jövő heti az utolsó, aztán vizsgaidőszak, amiről mind tudjuk (mert vagy átéltük már, vagy hallottunk róla) tömény orális szex. Jelenleg a geoinfó az, amitől kiakadok.
Van egy elmélet és három gyakorlat. Hétfőn egy gyakorlat, ami DEMO néven fut és eddig körülbelül kétszer sikerült rá bejutnom. A probléma forrása az, hogy 200 férőhelyes terembe 300an kellene, hogy beférjünk, ilyenkor ugyanis a földtudományosokkal együtt vagyunk. Mindegy, katalógus nincs, az információ meg áramlik, senki nem marad anyag nélkül. :D :D
Szerdán (nekem) van egy számítógépes gyakorlat, ahol geoinformatikai rendszerekkel dolgozunk, nagyon izgi, én csetelni szoktam leginkább és van egy gyakorlat péntek reggel 8kor, de mivel több órám aznap nincs, úgy döntöttem, nem kelek föl hajnal 5kor azért, hogy utazzak oda vissza két órát + a séták azért, hogy bemenjek egy 45 perces órára, ahol csak gyakorolni kell, így megtudakoltam a gyak vezetőtől, mennyire tudnának nélkülözni. Nos, a válasz meglehetősen megnyugtató volt, azt mondták, ha otthon meg tudom csinálni, akkor nekik tök mindegy. :D Ezt igennek vettem.
A szívás ott kezdődik ezzel a tárggyal, hogy van két ZH a szerdai gyak anyagából, a hétfői DEMO-s órán még egy ZH számolási feladatokból és ezek mellé kb havonta egy tesztsor az elméleti anyagrészből, amit neten kell kitölteni. Ha a ZH-k kettesek és az elméleti tesztsorok átlaga is eléri a 60%-ot, mehetek vizsgázni. Ahol meg kb meghúzhatnak és csesztem az egészet. :D
Kicsit rágörcsöltem a témára, mert túl sok értelmes szakosodási lehetőség nincs, legalábbis semmi olyan ami izgatna, úgyhogy bepróbálom a geoinformatikát, ami csak akkor jöhet szóba, ha megvan a tárgyam.
Minden más tárgyam említésre sem méltó, mint mondottam vala gazdaságföldrajz, meg közgazdaságtanos rettenet, hányinger az egész :D :D :D
A talajtan nem rossz, ott sarazunk. :D :D
Na, más témára áttérve, és lehet, hogy ez jobban fogja foglalkoztatni a közönséget, már ha ekkora kihagyások mellett még van, aki lesi a blogot. :D
Ne kérdezzétek hogy, és miért, de politikai témájú videókat lestem youtube-on. Hallok mindig mindenfélét emberektől, de én magam sosem szoktam odafigyelni ezekre, mivel nagy általánosságban az emberek a nézeteiknek megfelelő információmorzsákat adják tovább.
Értem ezalatt azt, hogy ha valaki a Munkáspárttal szimpatizál az fejjel fog nekirohanni attól, amit a mostani kormánypárt és ellenzék, meg a kis mitugrász fisfos pártok csinálnak a parlamentben, és azok az emberek erről fognak beszélni. Ha valaki a kormányon lévő párot részesíti előnyben, az valószínűleg az ellenzéket fogja ócsárolni és a többi. Pont ezért, mert én erre aligha vagyok kíváncsi, a politikai témájú kiírásokat figyelmen kívül hagyom, az ilyen irányú beszélgetésekbe pedig nem folyok bele. A magam véleményét youtube videók nézegetésével szoktam kialakítani, mert ott azt látom vissza, ami a tévében lement, nem pedig azt, amit netes újságok írói kreálnak, mert bár elméletben egy újságíró pártatlan kell, hogy legyen, ebben én kb annyira hiszek, mint abban, hogy július 19-én délután kettőkor piros hó fog esni az afriaki szavnnákon. Youtube-on is több videót nézek meg az adott témával kapcsolatban, így én sem leszek (annyira) elfogult, de vannak olyan témák, amikor nem tudok nem az lenni és egyszerűen a fejemet verem a falba, olyan hülye némely politikus. Nem írok se nevet, se pártot, ha valakit érdekel, akkor majd megtárgyaljuk privátban, de vannak emberek, akik ott csücsülnek a parlamentben és terjesztik az általuk igazságnak vélt agymenést, ami a jó ízlés határait rég túllépte és látszik rajtuk, hogy mindezt ők komolyan is gondolják. A videók alatti kommentekről szót sem ejtek.
Ha emberek komolyan hisznek és elhisznek ilyen ordenáré nagy baromságokat, akkor valószínűleg az általános műveltség teljes hiányáról beszélhetünk. Sajnos a fészbúkos ismerőseim között is van 1-2 ilyen debil állat, akik a témához kapcsolódó dolgokat osztogatnak meg. Egyelőre még türelmes vagyok és felvilágosítom őket, esetenként egy egy egyértelműsítő oldalt is linkelek nekik a témában, de kezdem feladni a reményt, hogy ezek az emberek valaha is leszoknak majd arról, hogy más vallásúakat szekálnak.
Még mindig lenne egy két dolog, amiről írhatnék, de szerintem ennyi elég egyelőre. :D Legyen három hónap múlva miről írni... :D :D :D :D :D
Csak vicc volt... :D :D :D :D
Utólagosan is boldogságos húsvétot. Jelentem, én idén (is) megúsztam a locsolókat. Tök jó dolog a húsvét. Van fincsi sonka, és ha ebből az ember még nem zabált volna be gusztustalanul, jöhet csokinyúl. Bár innen nézve az összes ünnep ugyan olyan számomra. Valakik valamit megünnepelnek, én meg undorító módon elcsapom a gyomrom a sok kajától. Ez legnagyobb örömömre, kezd meglátszani rajtam. Na, persze mindennek van rossz oldala is, így pl a húsvétnak a locsolkodni vágyó férfiak. Locsolgassák a szobanövényeket, azok még meg is hálálják. :D
Most húsvétkor úgy határoztam, hogy meglátogatom testvérbátyámat, kinek jelenlegi lakhelye Cegléd város külterülete. Oly annyira külterület, hogy volt szerencsém megcsodálni, hogyan is néz ki egy egész (ráadásul élő) disznó. Ami van betonút, ott 6 kátyú jut minden m2-re, az összes többi földút, ami a késő téli, kora tavaszi (már ha idén beszélhetünk egyáltalán tavaszról) esős/havas időszaknak köszönhetően csúszott, ragadt és komplett tavak fedték.
Ennek következményeként, meg mert megint a GPS-re hallgattunk a józan ész helyett, beragadtunk a sárba a semmi közepén, össz-vissz 1.8 km-re a céltól. Amúgy semmi említésre méltó :D
Jó kis kaland volt, csak hideg volt a végén már nagyon, majd befagyott a se....jhajom. Próbáltuk kiszedni a kocsit a sz@rból, több kevesebb sikerrel, aztán jött Gyuree, hozott két szőnyegdarabot, megpróbálta a kerék alá pakolgatni, de nem igazán jártunk sikerrel. Végül aztán megjött a felmentősereg és hatan kihúztuk a tragacsot a ragacsból.
A hátralévő 1.8 km-t már gyalog tettük meg.
Jópofa kis házikót találtak, van jó nagy kert, meg összességében szép helyen van. Kicsit nehézkes megközelíteni, mert busz oda ki 2 óránként jár, de ez legyen a legnagyobb baj. :D
Na.... sütöttünk palacsintát éjfélkor, elégettük a Schobert Norbertről szóló újságcikket (végre lesült a bőr az arcáról, még ha képletesen is) (amúgy kályha van, azért égettünk, semmi rituális gyilkosság, szellemidézés vagy sátánimádás), megettük a palacsintát, aztán rohangáltam a légpuskával egy kört, majd a porszívóból képzeletbeli protonsugarakat lövöldöztem. Valószínűleg a fáradtság hozta ki belőlem ezt a fajta abnormális viselkedést. :D
Vannak galambok a háznál. Valahonnan pedig "J" összeszedett egy tyúkot, amiről később kiderült, hogy gyilkos hajlamai vannak, mivel mikor kedve úgy tartja, levadászik egy egy galambot, majd jóízűen elfogyasztja annak fej és nyakhúsát. Láttam a vérengzés eredményét :D
A húsvéti látogatást azóta több másik is követte. Összességében, oda vissza az út megvan 900 pénzből. Amíg Pestre jártam fel hozzá, addig ezt az utat nem úsztam meg 2000 alatt és természetesen nem a két város közötti közlekedés volt a drágább.
A suliról még mindig nem tudok mit írni. Legalábbis vicces vagy aranyos sztorit semmiképp, max azt, hogy így, a tavaszi félévben az egyetlen valamire való órám az a geoinformatika, holott középsuliban kimondottan rühelltem, de szerintem erről már szólottam vala.
A szorgalmi időszaknak lassan vége, konkrétan a jövő heti az utolsó, aztán vizsgaidőszak, amiről mind tudjuk (mert vagy átéltük már, vagy hallottunk róla) tömény orális szex. Jelenleg a geoinfó az, amitől kiakadok.
Van egy elmélet és három gyakorlat. Hétfőn egy gyakorlat, ami DEMO néven fut és eddig körülbelül kétszer sikerült rá bejutnom. A probléma forrása az, hogy 200 férőhelyes terembe 300an kellene, hogy beférjünk, ilyenkor ugyanis a földtudományosokkal együtt vagyunk. Mindegy, katalógus nincs, az információ meg áramlik, senki nem marad anyag nélkül. :D :D
Szerdán (nekem) van egy számítógépes gyakorlat, ahol geoinformatikai rendszerekkel dolgozunk, nagyon izgi, én csetelni szoktam leginkább és van egy gyakorlat péntek reggel 8kor, de mivel több órám aznap nincs, úgy döntöttem, nem kelek föl hajnal 5kor azért, hogy utazzak oda vissza két órát + a séták azért, hogy bemenjek egy 45 perces órára, ahol csak gyakorolni kell, így megtudakoltam a gyak vezetőtől, mennyire tudnának nélkülözni. Nos, a válasz meglehetősen megnyugtató volt, azt mondták, ha otthon meg tudom csinálni, akkor nekik tök mindegy. :D Ezt igennek vettem.
A szívás ott kezdődik ezzel a tárggyal, hogy van két ZH a szerdai gyak anyagából, a hétfői DEMO-s órán még egy ZH számolási feladatokból és ezek mellé kb havonta egy tesztsor az elméleti anyagrészből, amit neten kell kitölteni. Ha a ZH-k kettesek és az elméleti tesztsorok átlaga is eléri a 60%-ot, mehetek vizsgázni. Ahol meg kb meghúzhatnak és csesztem az egészet. :D
Kicsit rágörcsöltem a témára, mert túl sok értelmes szakosodási lehetőség nincs, legalábbis semmi olyan ami izgatna, úgyhogy bepróbálom a geoinformatikát, ami csak akkor jöhet szóba, ha megvan a tárgyam.
Minden más tárgyam említésre sem méltó, mint mondottam vala gazdaságföldrajz, meg közgazdaságtanos rettenet, hányinger az egész :D :D :D
A talajtan nem rossz, ott sarazunk. :D :D
Na, más témára áttérve, és lehet, hogy ez jobban fogja foglalkoztatni a közönséget, már ha ekkora kihagyások mellett még van, aki lesi a blogot. :D
Ne kérdezzétek hogy, és miért, de politikai témájú videókat lestem youtube-on. Hallok mindig mindenfélét emberektől, de én magam sosem szoktam odafigyelni ezekre, mivel nagy általánosságban az emberek a nézeteiknek megfelelő információmorzsákat adják tovább.
Értem ezalatt azt, hogy ha valaki a Munkáspárttal szimpatizál az fejjel fog nekirohanni attól, amit a mostani kormánypárt és ellenzék, meg a kis mitugrász fisfos pártok csinálnak a parlamentben, és azok az emberek erről fognak beszélni. Ha valaki a kormányon lévő párot részesíti előnyben, az valószínűleg az ellenzéket fogja ócsárolni és a többi. Pont ezért, mert én erre aligha vagyok kíváncsi, a politikai témájú kiírásokat figyelmen kívül hagyom, az ilyen irányú beszélgetésekbe pedig nem folyok bele. A magam véleményét youtube videók nézegetésével szoktam kialakítani, mert ott azt látom vissza, ami a tévében lement, nem pedig azt, amit netes újságok írói kreálnak, mert bár elméletben egy újságíró pártatlan kell, hogy legyen, ebben én kb annyira hiszek, mint abban, hogy július 19-én délután kettőkor piros hó fog esni az afriaki szavnnákon. Youtube-on is több videót nézek meg az adott témával kapcsolatban, így én sem leszek (annyira) elfogult, de vannak olyan témák, amikor nem tudok nem az lenni és egyszerűen a fejemet verem a falba, olyan hülye némely politikus. Nem írok se nevet, se pártot, ha valakit érdekel, akkor majd megtárgyaljuk privátban, de vannak emberek, akik ott csücsülnek a parlamentben és terjesztik az általuk igazságnak vélt agymenést, ami a jó ízlés határait rég túllépte és látszik rajtuk, hogy mindezt ők komolyan is gondolják. A videók alatti kommentekről szót sem ejtek.
Ha emberek komolyan hisznek és elhisznek ilyen ordenáré nagy baromságokat, akkor valószínűleg az általános műveltség teljes hiányáról beszélhetünk. Sajnos a fészbúkos ismerőseim között is van 1-2 ilyen debil állat, akik a témához kapcsolódó dolgokat osztogatnak meg. Egyelőre még türelmes vagyok és felvilágosítom őket, esetenként egy egy egyértelműsítő oldalt is linkelek nekik a témában, de kezdem feladni a reményt, hogy ezek az emberek valaha is leszoknak majd arról, hogy más vallásúakat szekálnak.
Még mindig lenne egy két dolog, amiről írhatnék, de szerintem ennyi elég egyelőre. :D Legyen három hónap múlva miről írni... :D :D :D :D :D
Csak vicc volt... :D :D :D :D
2013. február 13., szerda
Már megint.... IV. - V.
Épp néztem, hogy 2010-ben az első bejegyzés címe nem is ez volt, így aztán a számozás egy kicsit elcsúszott, amit most korrigálunk. :D
Idén elmaradt a szülinapi blogbejegyzés, amit pótolunk és egy kicsit "élmény"beszámolunk is.
Elkezdődött a suli, aminek felettébb örvendek, kezdtem már kicsit unni a vizsgaidőszakot. Bár január elég mozgalmas volt, sokszor voltam fent Budapesten, többek között vérvételen, nagyon mégsem tudtam magammal mit kezdeni ebben a 2 hónapban. A kurzusfelvételt megcsavarták egy kicsit, volt gubanc a kurzusfelvétel lezárásából is és sorolhatnám estig, milyen átláthatatlan, kezelhetetlen és nem-felhasználóbarát lett az ETR, de nem méltó az elégetett kalóriákra, amit arra pazarolnék, hogy lepötyögöm. Idén amúgy is rengeteg mindent átvariáltak, pl.: a diákigazolvány igénylést.
Tavaly, mikor elkezdtem fizikára járni, augusztusban elküldtük az igénylőlapot, és szeptember első felében már át is vehettem az igazolványt. Az idei eresztés szívott, mint a szúnyog és sokaknak csak december vége felé érkezett meg az igazolványa, ami azt jelenti, hogy az első félévet azt gyakorlatilag diákigazolvány nélkül kellett végig szenvedniük és állandóan ideiglenes igazolványért könyörögniük.
Megígértem, hogy a tavaszi félévben lesz Aranyköpés tanár úr. Nos, sajnálattal közlöm (és tényleg sajnálom), de a Csillagászat nevű kurzust óraütközés miatt nem tudtam felvenni. A geo-soknak meg egyszerűen nincs humorérzékük, vagy én nem tudom, de vagy fapofával adják le az órát, vagy ha próbálnak is jópofizni, látszik, hogy erőltetik a dolgot (lsd.: [nem drog] talajtan gyakorlat tanárúrsrác).
Kálámbó tanár úron viszont sokat nevettünk, olyan lökött az a pasi. Edvárdnorton tanár úrnak is voltak jó beszólásai, meg mániája volt a lézeres mutogatóval fénykardosat játszani. Szerzs... Hát ő már csak Szerzs... Hiányzik. :D Majd jövőre... :P
Ennyit a suliról.
A tavalyi évet kivesézni nem igazán tudom, eseménytelen, kimondottan unalmas év volt. Az egyetlen reményem a december 21.-i Világvége lett volna, de hát az Apokalipszis is cserben hagyott.. :D
Úgy döntöttem viszont, hogy összegyűjtögetek az elmúlt négy évből blogbejegyzés-részleteket, amikről úgy gondolom, hogy viccesek (vagy legalábbis én jót szórakozok rajtuk) :D :D
Természetesen nem most, mert így is eléggé hosszúra sikeredett ez a bejegyzés és nem akarom leterhelni a kedves olvasó közönséget egy hat oldalnyi olvasmánnyal. :D
Na jó, a valódi ok az, hogy külön bejegyzésbe akarom írni, mert akkor javul az arányom. :D
Azon gondolkodtam, hogy régebben voltak amolyan állandó "cikkek" itt a blogon, mint pl.: A Mensön hírek vagy a youtube termések, esetleg a Napi agymenések. Ezek ilyen kényelmes megoldások voltak, néha elég nehéz találó címet adni egy egy bejegyzésnek, így aztán könnyebb volt rájuk húzni ezeket a már bejáratott dolgokat, egyszerűen egyel nagyobb számot kellett nekik adni. Aztán szépen lassan elvesztettem a fonalat, mert újra lett telepítve a gép, én meg lusta voltam visszakeresni a rengeteg bejegyzés között, mi volt az utolsó.
Viszont mostanra összegyűlt pár videó, amiket megosztok itt, a számozás problémáját pedig megoldom máshogy. (Persze ezt is külön bejegyzésben, a fent említett okból kifolyólag)
Úgyhogy akkor nesztek!! :D
És utólag búék! :D
Idén elmaradt a szülinapi blogbejegyzés, amit pótolunk és egy kicsit "élmény"beszámolunk is.
Elkezdődött a suli, aminek felettébb örvendek, kezdtem már kicsit unni a vizsgaidőszakot. Bár január elég mozgalmas volt, sokszor voltam fent Budapesten, többek között vérvételen, nagyon mégsem tudtam magammal mit kezdeni ebben a 2 hónapban. A kurzusfelvételt megcsavarták egy kicsit, volt gubanc a kurzusfelvétel lezárásából is és sorolhatnám estig, milyen átláthatatlan, kezelhetetlen és nem-felhasználóbarát lett az ETR, de nem méltó az elégetett kalóriákra, amit arra pazarolnék, hogy lepötyögöm. Idén amúgy is rengeteg mindent átvariáltak, pl.: a diákigazolvány igénylést.
Tavaly, mikor elkezdtem fizikára járni, augusztusban elküldtük az igénylőlapot, és szeptember első felében már át is vehettem az igazolványt. Az idei eresztés szívott, mint a szúnyog és sokaknak csak december vége felé érkezett meg az igazolványa, ami azt jelenti, hogy az első félévet azt gyakorlatilag diákigazolvány nélkül kellett végig szenvedniük és állandóan ideiglenes igazolványért könyörögniük.
Megígértem, hogy a tavaszi félévben lesz Aranyköpés tanár úr. Nos, sajnálattal közlöm (és tényleg sajnálom), de a Csillagászat nevű kurzust óraütközés miatt nem tudtam felvenni. A geo-soknak meg egyszerűen nincs humorérzékük, vagy én nem tudom, de vagy fapofával adják le az órát, vagy ha próbálnak is jópofizni, látszik, hogy erőltetik a dolgot (lsd.: [nem drog] talajtan gyakorlat tanárúrsrác).
Kálámbó tanár úron viszont sokat nevettünk, olyan lökött az a pasi. Edvárdnorton tanár úrnak is voltak jó beszólásai, meg mániája volt a lézeres mutogatóval fénykardosat játszani. Szerzs... Hát ő már csak Szerzs... Hiányzik. :D Majd jövőre... :P
Ennyit a suliról.
A tavalyi évet kivesézni nem igazán tudom, eseménytelen, kimondottan unalmas év volt. Az egyetlen reményem a december 21.-i Világvége lett volna, de hát az Apokalipszis is cserben hagyott.. :D
Úgy döntöttem viszont, hogy összegyűjtögetek az elmúlt négy évből blogbejegyzés-részleteket, amikről úgy gondolom, hogy viccesek (vagy legalábbis én jót szórakozok rajtuk) :D :D
Természetesen nem most, mert így is eléggé hosszúra sikeredett ez a bejegyzés és nem akarom leterhelni a kedves olvasó közönséget egy hat oldalnyi olvasmánnyal. :D
Na jó, a valódi ok az, hogy külön bejegyzésbe akarom írni, mert akkor javul az arányom. :D
Azon gondolkodtam, hogy régebben voltak amolyan állandó "cikkek" itt a blogon, mint pl.: A Mensön hírek vagy a youtube termések, esetleg a Napi agymenések. Ezek ilyen kényelmes megoldások voltak, néha elég nehéz találó címet adni egy egy bejegyzésnek, így aztán könnyebb volt rájuk húzni ezeket a már bejáratott dolgokat, egyszerűen egyel nagyobb számot kellett nekik adni. Aztán szépen lassan elvesztettem a fonalat, mert újra lett telepítve a gép, én meg lusta voltam visszakeresni a rengeteg bejegyzés között, mi volt az utolsó.
Viszont mostanra összegyűlt pár videó, amiket megosztok itt, a számozás problémáját pedig megoldom máshogy. (Persze ezt is külön bejegyzésben, a fent említett okból kifolyólag)
Úgyhogy akkor nesztek!! :D
És utólag búék! :D
2012. december 29., szombat
Napi kalózkodás
Idén elmaradt a karácsonyi üdvözlet. Nem sok ünnepi hangulat szorult belém az idén, még talán a szokásosnál is kevesebb, így aztán nem is erőltettem a dolgot. Csak azért, mert elvárás, meg nem akarom, az úgy nem szívből jövő... vagy, hogy is mondjam...
Voltam viszont testvérbátyámnál, meg is tárgyaltuk a miértjét, meg amúgy sok minden egyebet is. Jó volt kicsit dumálni, lehet, többször kéne feljárnom. Hozzá elmenni még nem is annyira költséges dolog, mint haza, Téténybe.
Na, mindegy, a dolog, ami miatt írok, az a francbukk. Állítgattam ma az alkalmazásokat (jobban mondva törölgettem őket), mert valamelyik magas IQ-val megáldott rokon küldött valami játékfelkérést, én hülye meg rákattintottam, gondolván, behozza az alkalmazás menüt, ahol is én szépen visszautasítom. Hát nem... Végül is a vége az lett, hogy a 2009 óta kipróbálgatott alkalmazásokat és játékokat, szám szerint 192-t töröltem a fenébe. Persze a f@szbúk biztosított róla, hogy ettől függetlenül még hozzáférnek az adataimhoz....
Végül is nem izgat, annyi adatot nem osztottam meg, azt a maradékot pedig bárki, bárhol és bárhonnan elcsenheti, így aztán nem dől össze a világ.
Na, aztán áttértem a nyelvi beállításokra, és jelen pillanatban kalóz-angol az arckönyvem. Gyorsan össze is gyűjtöttem pár finomságot. Nem igazán értek mindent, van, amit csak emlékezetből pakolok össze, de a java már megvan.
Először is amikről nem csináltam képeket (képek is vannak, igen)
XY changed 'er jolly roger - XY lecserélte a profilképét (Jolly roger, LOL)
X shots o' rum ago - X perce osztotta meg a valamijét (képét pl... Rossz az, aki rosszra gondol... Egyébként meg ha pl 56 perce történt a megosztás, akkor 56 felessel ezelőtt?? Szerintem annak keményen detox lenne a vége, meg aztán koporsó. :D :D :D)
'bout X turn o' yer hourglass ago - kb X órája osztotta meg a szintén valamijét
Blabber t' yer mates - Megosztás
Arr! - like
Looted from th' portrait book - valakinek a valamijét megosztani
XY be eyein' this with pleasure. - XY-nak tetszik a valami
X scallywags be enjoyin' this. - ennyi embernek tetszik az akármi
XY hung a portrait on WZ's Plank - XY megosztott egy (ez esetben) képet WZ üzenőfalán
Na, aztán a képek:
Tudom, egyszerűbb lett volna, ha nem ilyen kis kivágásokat csinálok, de akkor sokkal több minden látszódott volna, amit pedig adatvédelmi okokból kifolyólag (mert én, ellenben a francbukkal, tudom, mi az) nem akartam. Ez pedig gyorsabb volt, mint kisatírozgatni mindent.
Na, hát remélem, hogy tetszik. :D Szerintem aranyos. :D Nem minden evidens és szokni is kell egy kicsit, de nem kizárt, hogy így hagyom. Legalább leljem valami örömömet is ebben a nyavalyás oldalban, ha már hozzá vagyok láncolva. :D
Ezzel elleszek egy darabig, azt hiszem. :D
Voltam viszont testvérbátyámnál, meg is tárgyaltuk a miértjét, meg amúgy sok minden egyebet is. Jó volt kicsit dumálni, lehet, többször kéne feljárnom. Hozzá elmenni még nem is annyira költséges dolog, mint haza, Téténybe.
Na, mindegy, a dolog, ami miatt írok, az a francbukk. Állítgattam ma az alkalmazásokat (jobban mondva törölgettem őket), mert valamelyik magas IQ-val megáldott rokon küldött valami játékfelkérést, én hülye meg rákattintottam, gondolván, behozza az alkalmazás menüt, ahol is én szépen visszautasítom. Hát nem... Végül is a vége az lett, hogy a 2009 óta kipróbálgatott alkalmazásokat és játékokat, szám szerint 192-t töröltem a fenébe. Persze a f@szbúk biztosított róla, hogy ettől függetlenül még hozzáférnek az adataimhoz....
Végül is nem izgat, annyi adatot nem osztottam meg, azt a maradékot pedig bárki, bárhol és bárhonnan elcsenheti, így aztán nem dől össze a világ.
Na, aztán áttértem a nyelvi beállításokra, és jelen pillanatban kalóz-angol az arckönyvem. Gyorsan össze is gyűjtöttem pár finomságot. Nem igazán értek mindent, van, amit csak emlékezetből pakolok össze, de a java már megvan.
Először is amikről nem csináltam képeket (képek is vannak, igen)
XY changed 'er jolly roger - XY lecserélte a profilképét (Jolly roger, LOL)
X shots o' rum ago - X perce osztotta meg a valamijét (képét pl... Rossz az, aki rosszra gondol... Egyébként meg ha pl 56 perce történt a megosztás, akkor 56 felessel ezelőtt?? Szerintem annak keményen detox lenne a vége, meg aztán koporsó. :D :D :D)
'bout X turn o' yer hourglass ago - kb X órája osztotta meg a szintén valamijét
Blabber t' yer mates - Megosztás
Arr! - like
Looted from th' portrait book - valakinek a valamijét megosztani
XY be eyein' this with pleasure. - XY-nak tetszik a valami
X scallywags be enjoyin' this. - ennyi embernek tetszik az akármi
XY hung a portrait on WZ's Plank - XY megosztott egy (ez esetben) képet WZ üzenőfalán
Na, aztán a képek:
 |
| Ez a (mint azt élő, s élettelen egyaránt láthatja) baloldali kis menü. Az "összes"-re nagyon találó a Spy it all, valamint a csoportok "Crews" elnevezése is aranyos. :D |
 |
| Mi jár a fejedben és a többi |
 |
| Azt hiszem, ehhez sem kell különösebb kommentárt fűznöm |
 |
| Hónapok "kalózul". A "month o' showers" abszolút igaz a májusra, legalábbis ami a népi hiedelmet illeti. Manapság egyre szárazabbak a hónapok. :/ |
 |
| A Weigh in a hozászólás akarna lenni, bár erre rá nem jöttem volna magamtól. :D |
 |
| Ez megint csak nem igényel hozzáfűzni valót |
 |
| Ez, amikor az idővonalat böngészi valaki, a felső menüsor. |
Na, hát remélem, hogy tetszik. :D Szerintem aranyos. :D Nem minden evidens és szokni is kell egy kicsit, de nem kizárt, hogy így hagyom. Legalább leljem valami örömömet is ebben a nyavalyás oldalban, ha már hozzá vagyok láncolva. :D
Ezzel elleszek egy darabig, azt hiszem. :D
2012. december 17., hétfő
Hát, cím az most nem lesz... találó legalábbis nem...
Jön a karácsony, és mint az ilyenkor szokott lenni, mindenki megrohamozza a plázákat, boltokat és adventi anyámkínjákat, hogy ajándékot találjon szerettei számára. Ebből adódnak aztán az olyan bonyodalmak, mint pl.: a kiszemelt ajándéktárgy 10-ből 8 helyen kifogyott, a maradék kettőben pedig ugyan megtalálható, de megrendelés után másnap jön az email, hogy elnézést kérnek a kellemetlenségekért, de a kiválasztott termékből véééletlenül pont most fogytak ki.
Na, mindegy. Az ember azért szeretne olyan ajándékot adnia másiknak, aminek örül is, vagy esetleg hasznát veszi. Ki, hogy van vele. Van ugyan egy általános felfogás arról, hogy a nők inkább a szép és haszontalan holmikat szeretik, mint pl ékszer, bundakabát, iPhone ésatöbbi, míg a férfiak a hasznos ajándékokat preferálják, így a csavarhúzó készletet, fúrót, kivéve a mai kamaszfiúkat, mert nekik is iPhone kell.
Ha engem kérdeztek, akkor én tökéletesen megelégszem a csavarhúzó készlettel is. Nem is tudom már, olvastam talán valahol, vagy pedig tv-ben láttam műsorban, hogy a nők sikítoznak a dühtől, ha hasznos ajándékot kapnak. Mondjuk palacsintasütőt.
Nem értem a dolgot, mivel alkalomadtán jó fegyver is lehet belőle. Kellően erős ütés esetén akár halálos is. Tefal.... te mindenre gondolsz....
Tudjátok, mit szeretnék egyszer kipróbálni? Paintball!! Na, ez egy jó ajándék számomra. Paintball bérlet. :D
Szoktam figyelni az embereket, főleg a vonaton, utazgatás közben lehet a legjobban kihallgatni, kinél mik a szokások. Érdekes dolog, sokan nyúlnak vissza a régi dolgokhoz. kézzel készített ajándékok, stb, egyszóval próbálják olcsóbban kihozni az ajándékozást és amit azon spóroltak, inkább a karácsonyi vacsorára fordítják. Ez jó dolog, bár szerintem leginkább a válságnak tudható be. Ha nincs pénz milliós plazma tévére, akkor bizony nincs, de legalább átértékelik a dolgokat. Pozitívum a negatívumban.
Persze akinek a szülei megengedhetik maguknak, az idén is autót vagy egyéb, méregdrága kütyüt kap.
Szóval azért még mindig éles a határ a két réteg között, de talán most úgy tűnik, kezd egyre inkább elmosódni.
Vagyis ahogy két bejegyzéssel korábban írtam:
"A gazdasági válság alatt összehoztam egy kisebb
vagyont.... egy nagyobból..."
Azért még mindig megterheli az ember pénztárcáját a karácsony.
Szóval akkor a hét kérdése: Ti hogy bonyolítjátok le az ilyesmit?
Kis esti meglepi azoknak, akik játszottak a Diablo 3-mal
Keep calm and don't kill me for this!
Na, mindegy. Az ember azért szeretne olyan ajándékot adnia másiknak, aminek örül is, vagy esetleg hasznát veszi. Ki, hogy van vele. Van ugyan egy általános felfogás arról, hogy a nők inkább a szép és haszontalan holmikat szeretik, mint pl ékszer, bundakabát, iPhone ésatöbbi, míg a férfiak a hasznos ajándékokat preferálják, így a csavarhúzó készletet, fúrót, kivéve a mai kamaszfiúkat, mert nekik is iPhone kell.
Ha engem kérdeztek, akkor én tökéletesen megelégszem a csavarhúzó készlettel is. Nem is tudom már, olvastam talán valahol, vagy pedig tv-ben láttam műsorban, hogy a nők sikítoznak a dühtől, ha hasznos ajándékot kapnak. Mondjuk palacsintasütőt.
Nem értem a dolgot, mivel alkalomadtán jó fegyver is lehet belőle. Kellően erős ütés esetén akár halálos is. Tefal.... te mindenre gondolsz....
Tudjátok, mit szeretnék egyszer kipróbálni? Paintball!! Na, ez egy jó ajándék számomra. Paintball bérlet. :D
Szoktam figyelni az embereket, főleg a vonaton, utazgatás közben lehet a legjobban kihallgatni, kinél mik a szokások. Érdekes dolog, sokan nyúlnak vissza a régi dolgokhoz. kézzel készített ajándékok, stb, egyszóval próbálják olcsóbban kihozni az ajándékozást és amit azon spóroltak, inkább a karácsonyi vacsorára fordítják. Ez jó dolog, bár szerintem leginkább a válságnak tudható be. Ha nincs pénz milliós plazma tévére, akkor bizony nincs, de legalább átértékelik a dolgokat. Pozitívum a negatívumban.
Persze akinek a szülei megengedhetik maguknak, az idén is autót vagy egyéb, méregdrága kütyüt kap.
Szóval azért még mindig éles a határ a két réteg között, de talán most úgy tűnik, kezd egyre inkább elmosódni.
Vagyis ahogy két bejegyzéssel korábban írtam:
"A gazdasági válság alatt összehoztam egy kisebb
vagyont.... egy nagyobból..."
Azért még mindig megterheli az ember pénztárcáját a karácsony.
Szóval akkor a hét kérdése: Ti hogy bonyolítjátok le az ilyesmit?
Kis esti meglepi azoknak, akik játszottak a Diablo 3-mal
Keep calm and don't kill me for this!
2012. december 16., vasárnap
Kis esti filozófia
Épp azon gondolkodtam, miért nincs mostanában annyi blogbejegyzésem. A blog indulásakor, 2009-ben annyira produktív voltam, hogy visszatekintve el sem hiszem, hogy mindazt az őrült agymenést én, és egyedül én hoztam össze. A 2010-es 133, szintén agybeteg őrültségről már nem is beszélek. Aztán jött 2011 37, majd 2010, eddig 11 bejegyzéssel. Azért valljuk be, ez elég siralmas.
Sokszor elfilozofáltam már a miértjén, de konkrét választ nem sikerült kinyögnöm. Ott a suli, ami ugyan lefoglal, de korántsem annyira, hogy ne tudnék legalább heti egy bejegyzést kreálni, és ezúttal az élmények hiányát sem tudom érvként felhozni, tekintettel arra, hogy Szegeden más sem ér, csak élmény. Akár jó, akár rossz, lenne miről beszámolni.
Végül is általában arra jutok, hogy szimplán lusta vagyok leülni és pötyögni. Meg persze az ihlet hiánya. Hiába történnek velem dolgok, az esetek többségében nem tudom papírra (monitorra - hahaha :D ) vetni. Felhúznak a vonaton, hazafelé menet, ezeket a sérelmeket összegyűjtöm, hogy majd leírom ide, de végül sosem teszem. Hogyan? Meg egyébként miért? Mindenki tudja, teljesen tisztában van vele, sőt, biztosra veszem, hogy mindenki meg is tapasztalja a saját bőrén, nap, mint nap az emberi hülyeséget, azt, hogy mindenki csak magával foglalkozik és célja elérése érdekében hajlandó átgázolni másokon, mind fizikálisan, mind lelkileg.
És itt most nem arra gondolok, hogy rálépett valaki a lábamra, mert okvetlenül le akart ülni a villamoson, hanem arról, hogy felülök a vonatra, be, egy üres kabinba, felveszem a fűtést maxra, mert fázom, mert beteg vagyok. Ott ülök 25 fokban, nagykabátban, sállal a nyakam körül dideregve. Egy kiscsaj benyit, megkérdi, beülhet-e. Miért ne ülhetne? Levetkőzik, kabát, pulcsi, sál, sapka ledob és az első kérdése az, hogy leveheti e a fűtést. Nem, nem veheted le.... Ennél csak az jobb, amikor kérdés nélkül, spontán cselekednek...
Semmi bajom nincs azzal, ha valaki nem bírja annyira a meleget, néha tényleg elviselhetetlenül meleg tud lenni a vonaton, de mivel nem egyedül utazunk, meg kéne találni az arany középutat, vagy legalábbis törekedni kéne rá. Ha nem lettem volna beteg, megengedtem volna a csajnak, hogy levegye a fűtést... De van szeme, gondolhatta, hogy nem poénból ülök bebugyolálódva. Vagy lehet, hogy mégis? Eljutottunk már arra a szintre, amikor az emberek egy röpke pillantás után szimplán elmebetegnek titulálják a másikat?
Persze, előítélet... Kiben nincs? Max a Dalai Lámában. Egy egészséges kis előítélet sosem árt. De az, amit a 21. századi ember művel minden, csak nem egészséges.
Visszatérve az ihlethiányra: Amikor visszaolvasgatom a régi, főleg a 2009-2010-es bejegyzéseket, jövök rá, hogy nem a történetíró veszett ki belőlem, csak a kalandok fogytak el. (De az is könnyen lehet, hogy pont fordítva.) Az egyetem már nem új, és nem sok olyan kurzusom van, ami kihívást jelentene. Szimpla "leülök és beseggelem" kurzusok. Ami pedig érdekes, mint pl. a Föld belső folyamatai vagy az Ásvány és kőzettan szintén beseggelős, mivel nincs hozzájuk gyakorlati órám. Nincs kutyám sem, most már hetedik hónapja (az elmúlt 24 év során ez az első alkalom, hogy több, mint fél év elteltével még mindig nincs semmilyen állatom, nem, hogy kutyám, de még egy nyamvadt guppim sem.) így arról sem tudok "élménybeszámolni", hogy a legutóbbi séta alkalmával milyen őrültségekkel találkoztunk.
Sok minden hiányzik 2-3 évvel ezelőttről, de talán leginkább ez.
Az emberi kapcsolatokról is sokszor elmerengek, nem csak úgy általánosságban, hanem a sajátjaimon főként. Azokról, akik már kiléptek az életemből, mert úgy gondolták, az az út, amin én járok, nekik nem megfelelő, azokról, akik csak most léptek be az életembe és próbálnak rájönni (már, ha veszik a fáradtságot) ki is vagyok és mit is akarok én valójában és legfőképp azokról, akik régóta itt csücsülnek körülöttem, de még mindig nem jöttek rá a titokra.
Barátságokat kötünk másokkal, de elfelejtettük, hogyan kell megismerni a másikat. Legjobb esetben emlékszünk egymás születésnapjára, ilyenkor veszünk a másiknak egy üveg piát. A lehető legszemélytelenebb ajándék. Az, hogy "Ú basszus, a fészbúk írja, hogy holnap lesz XY szülinapja, elugrom a teszkóba, veszek neki egy üveg bort", nem barátság. Csak egy kényelmes megoldás. Nem kell gondolkodni, csak levenni egy kellően drága üveget a polcról, ezzel mutatva a másiknak, mennyire fontos nekünk.
Karácsonykor megajándékozzuk egymást, hasonló módszerekkel, mert ilyenkor ez szokás.
Nos, nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem az az ajándék, ha a másik gondol rám. Amikor lemegy a boltba kenyérért és a tejespult előtt elsétálva meglátja a kis, 2 decis, dobozos milky way üdítőt és azt mondja: "Úgyis találkozom ma vele. Ez a kedvence, viszek neki egyet, hagy örüljön a hülye feje."
Amikor ezek eszembe jutnak, eszembe jut az is, hogy engem mennyire nem ismer senki. Ha feltenném a kérdést, mi a kedvenc kajám, 2 ember, ha megtudná mondani. Ez valószínűleg az én hibám, én nem engedek közel magamhoz senkit, de amíg az emberi kapcsolatok 80%-a olyan, mint amilyet fent leírtam, addig ez nem is fog változni semmit. Az a 2-3 ember pedig, akik vették a fáradtságot, remélem azt mondanák, ha kérdezné őket valaki, hogy megérte.
Ha nem, akkor ez van. Az is egyfajta visszajelzés.
Összegezve a dolgokat, most, hogy a blog lassan betölti a negyedik életévét, jó rálátásom van arra, mit és hogy változtam az elmúlt négy év során. De mindig ugyan arra a konklúzióra jutok.
Nem én változok, csak a világ fordult ki önmagából.
Sokszor elfilozofáltam már a miértjén, de konkrét választ nem sikerült kinyögnöm. Ott a suli, ami ugyan lefoglal, de korántsem annyira, hogy ne tudnék legalább heti egy bejegyzést kreálni, és ezúttal az élmények hiányát sem tudom érvként felhozni, tekintettel arra, hogy Szegeden más sem ér, csak élmény. Akár jó, akár rossz, lenne miről beszámolni.
Végül is általában arra jutok, hogy szimplán lusta vagyok leülni és pötyögni. Meg persze az ihlet hiánya. Hiába történnek velem dolgok, az esetek többségében nem tudom papírra (monitorra - hahaha :D ) vetni. Felhúznak a vonaton, hazafelé menet, ezeket a sérelmeket összegyűjtöm, hogy majd leírom ide, de végül sosem teszem. Hogyan? Meg egyébként miért? Mindenki tudja, teljesen tisztában van vele, sőt, biztosra veszem, hogy mindenki meg is tapasztalja a saját bőrén, nap, mint nap az emberi hülyeséget, azt, hogy mindenki csak magával foglalkozik és célja elérése érdekében hajlandó átgázolni másokon, mind fizikálisan, mind lelkileg.
És itt most nem arra gondolok, hogy rálépett valaki a lábamra, mert okvetlenül le akart ülni a villamoson, hanem arról, hogy felülök a vonatra, be, egy üres kabinba, felveszem a fűtést maxra, mert fázom, mert beteg vagyok. Ott ülök 25 fokban, nagykabátban, sállal a nyakam körül dideregve. Egy kiscsaj benyit, megkérdi, beülhet-e. Miért ne ülhetne? Levetkőzik, kabát, pulcsi, sál, sapka ledob és az első kérdése az, hogy leveheti e a fűtést. Nem, nem veheted le.... Ennél csak az jobb, amikor kérdés nélkül, spontán cselekednek...
Semmi bajom nincs azzal, ha valaki nem bírja annyira a meleget, néha tényleg elviselhetetlenül meleg tud lenni a vonaton, de mivel nem egyedül utazunk, meg kéne találni az arany középutat, vagy legalábbis törekedni kéne rá. Ha nem lettem volna beteg, megengedtem volna a csajnak, hogy levegye a fűtést... De van szeme, gondolhatta, hogy nem poénból ülök bebugyolálódva. Vagy lehet, hogy mégis? Eljutottunk már arra a szintre, amikor az emberek egy röpke pillantás után szimplán elmebetegnek titulálják a másikat?
Persze, előítélet... Kiben nincs? Max a Dalai Lámában. Egy egészséges kis előítélet sosem árt. De az, amit a 21. századi ember művel minden, csak nem egészséges.
Visszatérve az ihlethiányra: Amikor visszaolvasgatom a régi, főleg a 2009-2010-es bejegyzéseket, jövök rá, hogy nem a történetíró veszett ki belőlem, csak a kalandok fogytak el. (De az is könnyen lehet, hogy pont fordítva.) Az egyetem már nem új, és nem sok olyan kurzusom van, ami kihívást jelentene. Szimpla "leülök és beseggelem" kurzusok. Ami pedig érdekes, mint pl. a Föld belső folyamatai vagy az Ásvány és kőzettan szintén beseggelős, mivel nincs hozzájuk gyakorlati órám. Nincs kutyám sem, most már hetedik hónapja (az elmúlt 24 év során ez az első alkalom, hogy több, mint fél év elteltével még mindig nincs semmilyen állatom, nem, hogy kutyám, de még egy nyamvadt guppim sem.) így arról sem tudok "élménybeszámolni", hogy a legutóbbi séta alkalmával milyen őrültségekkel találkoztunk.
Sok minden hiányzik 2-3 évvel ezelőttről, de talán leginkább ez.
Az emberi kapcsolatokról is sokszor elmerengek, nem csak úgy általánosságban, hanem a sajátjaimon főként. Azokról, akik már kiléptek az életemből, mert úgy gondolták, az az út, amin én járok, nekik nem megfelelő, azokról, akik csak most léptek be az életembe és próbálnak rájönni (már, ha veszik a fáradtságot) ki is vagyok és mit is akarok én valójában és legfőképp azokról, akik régóta itt csücsülnek körülöttem, de még mindig nem jöttek rá a titokra.
Barátságokat kötünk másokkal, de elfelejtettük, hogyan kell megismerni a másikat. Legjobb esetben emlékszünk egymás születésnapjára, ilyenkor veszünk a másiknak egy üveg piát. A lehető legszemélytelenebb ajándék. Az, hogy "Ú basszus, a fészbúk írja, hogy holnap lesz XY szülinapja, elugrom a teszkóba, veszek neki egy üveg bort", nem barátság. Csak egy kényelmes megoldás. Nem kell gondolkodni, csak levenni egy kellően drága üveget a polcról, ezzel mutatva a másiknak, mennyire fontos nekünk.
Karácsonykor megajándékozzuk egymást, hasonló módszerekkel, mert ilyenkor ez szokás.
Nos, nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem az az ajándék, ha a másik gondol rám. Amikor lemegy a boltba kenyérért és a tejespult előtt elsétálva meglátja a kis, 2 decis, dobozos milky way üdítőt és azt mondja: "Úgyis találkozom ma vele. Ez a kedvence, viszek neki egyet, hagy örüljön a hülye feje."
Amikor ezek eszembe jutnak, eszembe jut az is, hogy engem mennyire nem ismer senki. Ha feltenném a kérdést, mi a kedvenc kajám, 2 ember, ha megtudná mondani. Ez valószínűleg az én hibám, én nem engedek közel magamhoz senkit, de amíg az emberi kapcsolatok 80%-a olyan, mint amilyet fent leírtam, addig ez nem is fog változni semmit. Az a 2-3 ember pedig, akik vették a fáradtságot, remélem azt mondanák, ha kérdezné őket valaki, hogy megérte.
Ha nem, akkor ez van. Az is egyfajta visszajelzés.
Összegezve a dolgokat, most, hogy a blog lassan betölti a negyedik életévét, jó rálátásom van arra, mit és hogy változtam az elmúlt négy év során. De mindig ugyan arra a konklúzióra jutok.
Nem én változok, csak a világ fordult ki önmagából.
2012. december 15., szombat
Fészbúkgyöngyszem
Néha találni egész értelmes dolgokat is fészbúkon. Persze ez is csak azért lehetséges, mert vannak olyan ismerőseim is, akik ahelyett, hogy átlag fél óránként frissítenék az állapotukat és mindenféle hülye videót és képet töltögetnek fel, inkább ritkábban posztolnak, de akkor érdekes dolgokat, vagy olyat, ami tényleg vicces.
Ezt is egyik ismerősöm tette ki az üzenőfalára.
Ezt is egyik ismerősöm tette ki az üzenőfalára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)