×.×

Olyan kis nyugis vagyok. Mindent nyugodtan csinálok. Aludni is nyugodtan szoktam.
De ma akkor baromságot álmodtam, mint ide az Androméda.

4 fele átmentem Gyuriékhoz, úgy volt, hogy lemegyünk a Duna partra, de végül is nem mentünk. Amúgy is kezdett már hűvös lenni.
Leadott pár értékes infót, (muhaha) kiszórakoztam magam a hadakozós madárkával, aztán hazaindultam.

Még gyorsan kiszámoltam, mikorra érek ki Hűvösvölgybe, aztán mentem is csicsikálni.

Nah.... hát 7 fele sikerült is elaludni. Párszor lenéztem, miért vonyít a kutya, de nem foglalkoztam vele túlzottan. Folyton ellenőriznie kell a tálkáját, hátha van benne kaja. Az esetek 90%-ban csalódnia kell, de majd megtanulja, hogy nem kaphat állandóan enni.


Mindegy... Azt álmodtam, hogy a régi házunkba vagyok, az alsó szinten. Az ablakban ücsörögtem (az volt a törzshelyem, amíg a földszinten volt a szobám) de az új lakók nem azok voltak, akiknek eladtuk, hanem három nő.
Az egyik telefonált, és marha büszke volt arra, hogy én a földhivatalban térképekkel dolgoztam, de emiatt valamiért szélsőjobbosnak titulált. (Érdekes)
A másik főzött, a harmadik nem csinált semmit.

Az amelyik főzött, marhahúslevest csinált, és állandóan kergetett a hússal, hogy egyek. (blee)
Végül, hogy leszálljon rólam, ettem pár falatot, de közben ott kunyeráltam, mert a sárgarépát akartam megenni, nem a husit.

Aztán arra ébredtem most éjjel 1 fele, hogy a kutya megint nyöszörög.
Néha legszívesebben megnyúznám ezért, állandóan átvág. Azt hiszem, hogy pisilnie kell, fölkelek, de csak a tányérját ellenőrzi megint, hááátha valahogy odapottyant egy két finom falat.

Gonosz jószág, de nem lehet rá haragudni.


(pedig egész jó szőnyeg lenne belőle)



Mindegy, így jártam :D